Képes vagyok rá!

XVII. Fejezet

- Zoe kincsem végre itt vagy! - ölelt át Cisca teli mosollyal az arcán. - Oh, és nem is egyedül jöttél - pillantott a vállam felett Lewisra.
- Hoztam még egy éhes szájat, ha nem baj - vigyorogtam rá. Persze szóltam, hogy nem egyedül fogok jönni, de azt nem specifikáltam, hogy ki lesz a plusz egy főm.
- Dehogy baj, gyertek be. Örülök, hogy látlak Lewis.
- Szintén - mosolygott a pilóta kicsit feszengve, ami tőle nem megszokott. Oda adtam a csomagot, amit nekik hoztam és helyet foglaltunk az asztalnál. Lewis a jobb oldalamra ült és mielőtt figyelmeztethettem volna, Oliver megjelent az ajtóban felvont szemöldökkel.
- Az az én helyem - nézett rá a páromra.
- Bocs, nem tudtam - állt fel Lew és próbált helyet foglalni a balomon, de Oliver ismét megszólalt.
- Az Lando helye.
- Oli, Lando most nincs itt. Hagyd már - szólt rá az édesanyja és én is kezdtem egyre undokabban ránézni.
- Ja persze, hagyom. Úgyse lesz itt amikor Lando, annyit nem fog tartani ez az egész akció - csapta le magát mellém én meg szájtátva néztem rá.
- Oliver Norris! Hogy beszélsz?! - csattant fel Cisca, mire Flo is megérkezett.
- Mi történik? Sziasztok! - ölelt meg hátulról, de el is húzódott amikor észre vette mennyire feszült vagyok. - Mit csináltál te barom? - lökte meg a testvére vállát.
- Semmit, csak az igazat mondtam. - vont vállat a legidősebb Norris testvér. - Most minden szép és jó, aztán mindjárt jön valami balhé, nem megy jól a szezon, fokozódik a feszültség és bumm, Zoe megint kibukik miatta.
- Oli állj le, nem akarok veszekedni veled. Rendben vagyunk ne aggódj. - mondtam halkan, hogy ne hallják, hogy remeg a hangom.
- Ahogy te mondod, hugi. Én azért veszek egy doboz fagyit és egy üveg gint, csak a biztonság kedvéért - vont vállat és a tányérja fele fordult. Senki nem szólt semmit, mind halkan enni kezdtünk. A vacsora végére kicsit feloldódott a hangulat, Olin kívül mindenki beszélgetett és el is vonta a figyelmet az elefántról a szobában.
- Köszönjük szépen a vacsorát Mrs. Norris, nagyon finom volt - törölte meg a száját mosolyogva Lewis.
- Egészségetekre drágáim. Biztos nem maradtok éjszakára?
- Nem, megígértem anyunak, hogy náluk alszunk. De mielőtt megyünk, szeretnélek elhívni titeket a következő futamra, jövő hétvégén. Hiányoztatok a szezonnyitóról - billentettem oldalra a fejem.
- Jaj kincsem nem tudunk menni. Adam elutazik üzleti ügy miatt - biggyesztette le a száját Cisca.
- Nekem április elején versenyem lesz és az edzőm nem enged utazni addig - szólalt meg Flo szomorúan.
- Akkor ausztráliába se tudsz jönni - szomorodtam el. Hiányoznak a versenyekről, Landonak és nekem is.
- Sajnos nem. De elmegyünk valamelyikre megígérem! - ölelt át Cisca az ajtóban. Elköszöntünk és autóba ültünk, hogy átmenjünk anyuékhoz. A ház ugyan olyan modern és rendezett volt, mint régebb, a nappaliból erős fény áradt, úgyhogy a szüleim még ébren voltak. Lew nagy levegőt vett és a kezem után nyúlt.
- Ne izgulj, minden oké - szorítottam meg mosolyogva és benyitottam. Anyukám már várt minket, gondolkodás nélkül a nyakamba szökött, hogy végre megöleljen hónapok óta először.
- Édes kincsem, nem láttalak ezer éve. Hiányoztál!
- Te is nekem anya - mosolyodtam el. Ritkán találkozom velük, de annál jobban esik látni őket. Apa is előlépett és nagy mackóölelésbe vont.
- Lewis, üdv nálunk - ölelte meg anya őt is.
- Mrs Stoddart, köszönöm a meghívást. - mosolygott a pilóta.
- Ez természetes, ettetek akkor Norriséknál? Nem vagytok éhesek?
- Tele vagyunk, köszi. Csak lefeküdnék végre, fáradt vagyok - ásítottam el magam.
- Menjetek fel. Holnap ebédig pihend ki magad, jönnek Suzie néniék.
- Igen, hívott Toto. Jó éjt nektek - pusziltam meg mindkettőt és felvezettem Lewist a szobámba. Nem igazán volt kedvünk beszélgetni, ragadt le a szeme mindkettőnknek, úgyhogy csak pizsamát vettünk és fejest ugrottunk az ágyba.
Amikor reggel megébredtem, Lewis még az igazak álmát aludta, úgyhogy óvatosan kibújtam mellőle és lesétáltam a konyhába, ahol a szüleim már kávéztak.
- Jó reggelt - léptem oda mosolyogva hozzájuk és nyomtam egy egy puszit mindkettő arcára.
- Jó reggelt kincsem. Hogy aludtál?
- Jól, el is felejtettem milyen kényelmes az ágyam - nyújtóztam nagyot és engedtem egy kávét magamnak is.
- Lewis alszik még? - kérdezte apa újság olvasás közben.
- Igen, nem akartam felkölteni, pihenje ki magát. Mikor jönnek Totoék?
- 2 órára beszéltük meg.
- Szuper, mit kell segítsek?
- Segíthetsz a köretben ha szeretnél. De nincs semmi tervetek?
- Nincsen, a mai nap csak a tietek vagyok, de holnap már megyünk. Szóval ma kihasználnék minden percet, olyan rég találkoztunk.
- O drágám, örülök, hogy ezt mondod - ölelt át anya. - Hiányoztál ám nekünk.
- Ti is nekem. Minden rendben veletek ugye?
- Persze. Utazunk rengeteget, a munka nem kevés, de jól vagyunk. De veled mi a helyzet? Milyen a formula1?
- Hát, nehéz. - súroltam meg a karom. - De nagyon szeretem. A csapat nagyon befogadó volt, a többi pilóta is örült, hogy bekerültem, végre megint együtt van a banda, hiányoztak nekem.
- Azt képzelem. Lando hogy van? Hogyhogy nem jött ő is?
- Jól van, sokat segít és vigyáz rám mindig. Nem tudott jönni, holnap repül, náluk ebédelünk, onnan megy Wokingba, én meg Brackleybe. De puszil titeket és üzeni, hogy hiányoztok neki. Igazából reméltük, hogy el tudtok jönni egy futamra, hogy találkozzatok vele is és nézzetek meg minket. Ha van időtök persze.
- Mindenképpen el szeretnénk menni megnézni titeket, keressük a megfelelő hétvégét. Már a nagynénéd is apropózott, hogy ideje lenne meglátogassuk őket munka közben - kacagott apu. Leengedtem még egy kávét és mire végeztem vele, pont abban a percben lépett be Lew a konyhába.
- Jó reggelt - mosolygott a szüleimre.
- Jó reggelt neked is. Jól aludtál?
- Igen, köszönöm - mosolygott és elvette a kávét amit felé nyújtottam - Neked is köszönöm - nyomott puszit az arcomra. Megreggeliztünk, segítettünk anyunak elpakolni és hátra mentünk az edzőterembe. - Nem hagyhatjuk ki ma? Nem szeretnél a szüleiddel lenni inkább?
- Velük leszek egész nap, de ha ezt kihagyom, Lucas a fejemet veszi és hidd el nem akarok rosszba lenni vele.
- Nem mondjuk meg neki. - vont vállat Lewis.
- Ooh te azt hiszed nálunk bizalmi alapon megy a dolog? Az ember nem bízik annyira bennem, össze kötötte az Apple Watch-omat a saját telefonjával, hogy lássa mikor edzek és mikor nem. Ha nem teljesítem a követelményeit, azt már azelőtt tudja, hogy kitalálhatnám mit hazudok neki. - magyaráztam, Lewis meg kerek szemekkel bámult rám. - Mi az?
- Követi az edzésedet otthonról? Mi a szar?
- Elég elszánt - vontam vállat lazán és felkötöttem a hajam. - Fogjunk neki, hogy végezzünk minél hamarabb.
Egy óra kín és szenvedés után hallottam, ahogy az órám jelzi a cél teljesítését. Már épp elpakoltam a súlyokat, amivel dolgoztam amikor megszólalt a telefonom, Lucas üzent.
L:"Eszedbe ne jusson nyújtás nélkül befejezni az edzést."
- Arghhgbh! - morogtam és lecsaptam magam egy yoga matracra, hogy nyújtsak.
- Mi az? - nézett rám zavartan Lewis az ajtóból.
- Lucas szólt, hogy nyújtsak is, ne csak edzzek. - emeltem fel az órámat.
- Durva hogy lekövet - csóválta a fejét. - Angie sose csinált ilyent.
- Mert Angie megbízhat benned, de bennem, amint láthatod, nem igazán lehet megbízni, ő pedig ezt pontosan jól tudja. - 20 perc múlva végre befejeztem a nyújtást és kisétáltam a teremből.
- Extra sokat dolgoztál ma - mosolygott az izzadt fejemre anyu.
- Muszáj volt - csaptam le magam a székre és lehúztam egy nagy pohár vizet.
- Valaki kényszerített vagy mi? - kacagott apu, de amikor látta a komoly arcomat, lefagyott a mosoly az arcáról. - Mi? Tényleg?
- Az edzőm követi az edzéseimet. Ha nem felel meg neki, akkor folytatni kell. Ez van, most már végeztem mára. - vontam vállat és hagytam, hogy az info leülepedjen a szüleimben. Nincsenek megszokva, hogy ilyen szigorú életmódom van, bár eddig is komolyan vettem a dolgomat, de nem volt Lucasom, aki azt is számon tartja, mennyi súlyt vesztek egy pisilésnél. Tusolás után segítettem anyunak a köretben, aztán megterítettem az asztalt és leültem a kanapéra Lewis mellé. Pontban kettőkor kopogtak az ajtón, úgyhogy kinyitottam és egy mosolygós Wolff házaspárral meg két mosolygós Wolff gyerekkel találtam szembe magam.
- Zoe! - futottak be a fiúk a szüleik mellett és egyenesen nekem rontottak.
- Hello kicsikéim - ölelgettem meg őket nevetve, amíg a szüleik is bejöttek.
- Lewis! - látta meg a mögöttem álló pilótát Jack és rögtön le is cserélt engem.
- Szia nagyfiú! - vette az ölébe az unokatestvérem. - Hogy vagy pajti?
- Jól! Nem is tudtam, hogy te is itt leszel! Most már mindig itt leszel amikor ide jövünk? - nézett rá csillogó szemekkel, mire mindenki édesen mosolygott, kivéve Totot és Suziet. Suzie szomorúan nézte a jelenetet, Toto viszont össze szorította az állkapcsát és nyelt egy nagyot. Amikor ezt észre vettem, nekem is lehervadt a mosoly az arcomról, a hasamban pedig valami súlyosat éreztem. Ezért kérdezte, hogy Lewis itt lesz e, valami mondandója van, ami nem fog tetszeni nekünk. Kézen fogtam Benedictet és behívtam mindenkit a konyhába. Elfogyasztottuk az ebédet, közben könnyed témákról beszélgettünk, de akárhányszor a nagybátyámra néztem, ő kemény arccal bámult más irányba, nekem meg egyre nagyobb lett a gombóc a hasamban és a torkomban.
- Fiúk, menjetek játszani a gamer szobába - küldte el apa a srácokat, akik mosolyogva indultak is.
- Lewis és Zoe nem jöhetnek? Játszhatnánk a forma1-es játékot négyen. - kérdezte Benedict.
- Majd később, jó? - simogattam meg a fejét és a nappaliba mentem a többi felnőttel. Anya és apa az egyik, Wolffék a másik, mi a harmadik fotelben foglaltunk helyet. Eleinte még mindig könnyed kis dolgokról volt szó, de az én türelmem elfogyott.
- Miért vagy itt? - szegeztem a kérdést Totohoz, mire mindenki elhallgatott.
- Zoe ilyent nem kérdezhetsz, ők a családunk - kezdte anya hitetlenkedve, de Suzie leállította.
- Jogos a kérdése és azt hiszem választ érdemel - nézett a férjére szomorúan.
- Zoe beszélnünk kell rólatok...- kezdte halkan, az én kezem meg megtalálta a Lewisét és úgy kapaszkodtam bele, mintha az életem múlna rajta. - Én... nyers leszek, mert nem akarok sem szépíteni sem kerülgetni a dolgokat. Nem folytathatjátok a kapcsolatotokat. - nézett keményen a szemembe, a gyomrom pedig a bokámig esett.
- Mi..miért? Toto mi történt? - kérdezte zavartan Lewis de mostmár ő is annyira szorította a kezem, amennyire én az övét.
- Sajnálom, ezt a döntést hoztuk a vezető tanáccsal. Csapattársak vagytok, nem lehet romantikus kapcsolat közöttetek a csapaton belül.
- Ez hülyeség, tökéletesen elválasztjuk a magánéletünket a munkától, te is láttad! A versenyhétvégén csak annyit voltunk együtt, mint amennyit Georgeal is! Az a baj, hogy a verseny után párként viselkedtünk? Nem fordul elő többet, nem tudtuk, hogy ekkora probléma! - hadartam, de a szemeit látva egyre nehezebben kaptam levegőt.
- Nem. Meg fogjátok szakítani a romantikus kapcsolatot ameddig csapattársak vagytok. Amennyiben nem, valamelyiktől el kell búcsúzzunk. Sajnálom - mondta halkan, bennem meg forrt a vér.
- A pozícióinkkal zsarolsz? Komolyan?
- Zoe, sajnálom. Nem egyedül hoztam a döntést, ezt el kell fogadnunk és be kell tartanunk. Tudom, hogy nehéz és nem tetszik, de ez van. Barátok lehettek, sőt, legyetek is, de semmi romantikus kapcsolat. Belső rendszabály, nem kavarunk munkatárssal. - zárta le a témát és hátra dőlt. A szüleimre néztem akik zavartan néztek szét kettőnk közt, majd a nagynénémre, aki úgy nézett rám, mint egy kivert kutyára. Végül Lewishez fordultam, aki kifejezéstelen arccal bámult Totora, közben pedig lassan elengedte a kezemet. Bár utána nyúltam, de elvette és összefonta a saját ujjait, rám se pillantva.
- Lew. Ne már, mit csinálsz - kérdeztem halkan, de nem nézett rám, csak össze szorította a száját. - Komolyan? Ennyi? Nem is próbálkozol? - kérdeztem egyre vékonyabb hangon, ahogy a gombóc csak nőtt a torkomban. Felém fordult kifejezéstelen arccal.

- Sajnálom, ennyi volt. - állt fel és a szüleimhez lépett. - Köszönöm a vendéglátást, remélem a paddockban találkozunk valamikor. - mondta halkan és felment a szobámba, össze szedni a dolgait. Utána rohantam, de ő csak pakolt és ment. Megragadtam a karját, viszont olyan erővel rántotta el, hogy meglepett vele.
- Akkor ennyi volt? Ennyit ért a nem akarlak elveszíteni duma? A boldog vagyok veled szarság? Egy csettintés és vége?! - emeltem fel a hangom, mert màr nem is szomorú voltam, hanem dühös. Nem fordult meg, nem is lassított, csak lement a lépcsőn.
- Holnap találkozunk. Mondd meg a fiúknak, hogy üdvözlöm őket - fogott kezet Totoval. - Viszlát - nézett a szüleimre és kisétált az ajtón, ott hagyva engem a nappaliban állva, a rokonaim tekintetének kereszttüzében.
- Zoe - kezdte Suzie. - Ez a ti érdeketek drágám...majd megérted..
- Igen. Biztos vagyok benne. De most nem értem meg. - fúrtam a tekintetem a nagybátyáméba, aki kitartóan állta azt. - Holnap találkozunk - fordultam sarkon, felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót, kikapcsoltam a telefonom és utat engedtem a könnyeimnek.