Képes vagyok rá!

XXXIII. Fejezet

Egész éjjel fent voltunk. Bár mindenki arra gondolna, hogy kemény kardió folyt le, nagy tévedés. Végig beszélgettünk, néha összebújtunk, néha sírtunk, de főleg beszélgettünk. Nem tűnhet hosszú időnek, amit külön töltöttünk, de számunkra az volt. Valamikor hajnali 5-kor koppant le a szemem, 7-kor viszont ki is pattant amikor megszólalt Lewis ébresztője. A karjai közt ébredtem és bár hulla fáradt voltam, cseppet sem bántam.
- Akkor most kiosonok innen és minden megy úgy, ahogy megbeszéltük, igaz? - kérdeztem miután megmostam az arcom.
- Igen. Elég nehéz lesz eljátszani, hogy elegünk van egymásból ezek után - húzta össze a szemöldökét, miközben megölelt.
- Az biztos. De muszáj lesz megoldjuk valahogy. - fúrtam az arcom a mellkasába.
- Megoldjuk. A többit meg menet közben kitaláljuk - nyomott puszit a fejem búbjára. - Szeretlek.
- Szeretlek - suttogtam mosolyogva. Gyorsan megcsókoltam és óvatosan kiosontam, vissza a saját szobámba, mielőtt Lucas megelőz. Szerencsére épp időben értem vissza, épp elmentem fogat mosni amikor kopogott.
- Jó reggelt! - lépett be mosolyogva a gyümölcslevemmel.
- Neked is - mosolyogtam rá. - Mindjárt kész vagyok.
- Rendben. Arra gondoltam, hogy ma futhatnánk a terem helyett. Mit szólsz? Szép az idő.
- Mehetünk - vettem fel a futócipőmet és belekortyoltam a gyümölcslébe. Elég jól sikerült lepleznem, hogy szinte semmit nem aludtam, senkinek nem tűnt fel, még a garázsban sem. Lewissal nagyon tudatosan kerültük egymást, még csak a másik irányába se néztünk egész nap, nehogy egy kósza pillantással eláruljuk magunkat. A szabadedzések jól mentek, ötödik és harmadik helyen zártam, míg ő második és negyedik.
- Szép munka mindenkinek - lépett oda hozzánk Toto amikor már indultunk volna vissza a hotelbe.
- Köszönjük - mondtam semleges hangon. Meg akartam ölelni a nagybátyám és elmondani neki, hogy nem haragszom rá, de még nem tehettem.
- Holnap top5 legyen mindenkinek - nézett végig rajtunk mi meg bólintottunk és tovább is álltunk. Lucassal azt terveztük, hogy kimegyünk a partra napozni délután, ami nekem csak azért tetszett, mert napozás közben szundíthattam egyet feltűnésmentesen. Sajnos a terveimet áthúzták a többiek, ugyanis a programunk hallatán rögtön csatlakozott Daniel, Lando és Pierre is, velük pedig nincs csendes pihenő. 6 órakor már konkrétan az életemért küzdöttem, hogy ébren maradjak, de nem mondhattam semmit senkinek. Persze Lando észre vette, hogy zombiként húzom magam és amint ledőltem egy napozó ágyra, mellettem termett.
- Nem aludtál jól az éjjel? - kérdezte.
- Nem a legjobban - ásítottam.
- Miért nem szóltál? Mi volt a baj?
- Semmi, csak nehezen tudtam aludni, biztos a jetlag, de minden rendben. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Hát jó - nézett kicsit sem meggyőzően, de inkább nem firtatta a dolgot tovább. Fél 8-kor értünk vissza a hotelbe, megvacsoráztunk és végre ledőlhettem a saját ágyamba, ahol rögtön el is nyomott az álom, de nem tartott sokáig, 20 perc múlva kopogásra keltem. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és kinyitottam az ajtót, ahol Lewis nézett vissza rám hasonlóan táskás szemekkel.
- Bejöhetek?
- Uhum - álltam félre és beengedtem, majd bezártam mögötte az ajtót.
- Veled szeretnék aludni - ült le az ágyra. Felmásztam mellé és lehúztam magammal. - Ezt vegyem beleegyezésnek?
- Uhum - bújtam hozzá. Hiányzott ez az érzés, hogy vele aludjak el, a szuszogására, a szívdobogására. Szorosan magához ölelt és úgy aludtunk el együtt.
Másnap reggel sokkal fittebben keltem, jó fél órával az ébresztőm előtt. Megfordultam, abban a reményben, hogy le tudok mászni az ágyról és elmenni a mosdóba, de Lew egy mozdulattal vissza húzott és maga alá fordított.
- Jó reggelt - mosolygott kicsit álmosan és apró puszit nyomott a homlokomra.
- Neked is jó reggelt. Nem akartam megszökni, csak a mosdóba mennék.
- Nem várhat?
- Attól függ mennyit - vontam fel a szemöldököm.
- Mondanám, hogy nem biztos kibírod, de szerintem gyors leszek - húzta sunyi mosolyra az ajkát. Az arcomat elöntötte a forróság, de minden porcikám azt kiabálta, hogy ez az amire szükségem van. A dereka köré fontam a lábam és hagytam, hogy átvegye az irányítást. Kis reggeli torna sosem ártott senkinek. Amint végeztünk, elmentem a mosdóba és pont a fogamat mostam amikor valaki kopogott a bejárati ajtón. Nagy szemekkel néztem ki a félmeztelen Lewisra aki az ágyamon ült szoborrá dermedve. Gyorsan megnéztem a telefonom. 8:10, ez Lucas lesz. Megint kopogtak, nekem meg egyre csak emelkedett a nemrég helyre àllt pulzusom. Lew ijedten nézett rám, nekem meg csak egy dolog jutott eszembe. Gyorsan berángattam a mosdóba, lekapcsoltam a villanyt és intettem neki, hogy még szuszogni is csak akkor szuszogjon, amikor muszáj. Megnedvesítettem a hajam, magamra csavartam egy törölközőt és kinyitottam az ajtót, pont mikor Lucas harmadszorra akart kopogni.
- Már azt hittem elaludtál - lépkedett el mellettem rám se nézve. Körbe pillantottam, hogy nem e hagytunk nyomokat magunk után, de minden jónak tűnt. - Mi az, nem vagy kész? - nézett rám végre.
- Öhm, nem? Elnéztem az órát és most szálltam ki a tusolóból - mutattam végig magamon.
- Jó, amíg sminkelsz én szárítom a hajad - indult el a mosdó fele.
- Nem kell! - ugrottam elé. - Megleszek hamar, találkozunk a reggelinél, jó?
- Miért nem megyünk együtt? Megvárlak. - vont vállat hanyagul.
- Nem. Menj nyugodtan, nekem most egyedül kell lennem kicsit.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét.
- Mert. Mert megjött a mensim, tiszta vér a fürdőm és hagyd, hogy rendbe szedjem magam, ne idegesíts! - fakadtam ki. Szegény Lucas fülig vörösödött és habogva bocsánatot kért majd közölte, hogy lent találkozunk, nyugodtan végezzem a dolgom. Miután bezártam mögötte az ajtót, a fürdőhöz léptem és kiengedtem Lewist aki tágra nyílt szemekkel próbálta visszafogni a röhögést.
- Mi az? - kérdeztem.
- Megjött a mensid? Komolyan? Ez volt az első dolog ami eszedbe jutott?
- Ezzel lehet a legkönnyebben elijeszteni egy pasit - vontam vállat - És ez az amit biztosan nem tud leellenőrizni sehogy sem, szóval ja. Ez tűnt a legjobbnak.
- Nem vagy semmi Stoddart - lökött meg amikor elsétált mellettem.
- Azt hittem ezért szeretsz Hamilton - színleltem meglepetést, mire szorosan magához húzott.
- Pontosan ezért. De most megyek és kiosonok, mielőtt Angela is elkezd keresni. Találkozunk a pályán.
Gyorsan megpusziltam és kinyitottam neki az ajtót, ahol pontosan szembe találtam magam Landoval. Nagyra nyílt szemekkel nézett hol rám, hol Lewisra és épp tátotta volna a száját amikor behúztam a szobába, a másik brittet meg kilöktem.
- Most kérdezzem meg vagy miután lejárt az időmérő? Csak mert úgy érzem most nagyon összezavarodtam - nézett rám összehúzott szemekkel
- Ha tudsz figyelni az időmérőre anélkül, hogy tudnád, jó lenne utána.
- Oké.
- És lehetne, hogy
- Ne szóljak senkinek, ja. Gondoltam valahogy.
- Elmagyarázom, esküszöm!
- Muszáj lesz neked drágám. Amúgy azért jöttem, hogy reggelizel e velem?
- Igen, adj 2 percet. - felkötöttem a hajam, cipőt húztam és már kint is voltam az ajtón Landoval, aki tartotta a szavát, egy mukkot se szólt az előbb látottakról.
- Van valami oka, hogy Lucas úgy néz rád, mintha időzített bomba lennél? - fordult felém a reggelinél.
- Lehetséges, hogy úgy tudja, hogy megjött nálam a Mikulás....
- Van ennek köze ahhoz amiről nem beszélünk?
- Igen.
- Oké. Most már nagyon kíváncsi vagyok, szegény srác retteg - röhögött Lando, mire Lucas felállt az asztalától és nagyon óvatosan oda jött hozzánk.
- Tessék, ezt neked hoztam. Szólj, ha mehetünk a pályára - tett le elém szelíden egy csokipudingot.
- Oh, köszi. Megeszem és mehetünk - néztem rá megszeppenve.
- Okés. Van.... Ö van valamire szükséged a garázsban? Mármint ma. Valami másra, mint máskor? - habogott zavartan.
- Jaj nincsen nincsen, köszi - sütöttem le a szemem. Megsajnáltam szegényt, annyira igyekszik.
- Jó, oké. Szuper. Akkor megvárlak kint - állt odébb nagyon gyorsan. Lando mellettem próbált nem belefulladni a reggelijébe a műsort látva.
- Zoe, ezt a csávót meg kell tartani. Ez egy őszinte lélek!
- Fogd be, úgy csinálsz mintha te jobb lettél volna amikor először megjött nekem!
- Az egy teljesen más dolog volt! - védekezett. - 13 éves voltam!
- És voltak lánytestvéreid, mégis úgy bepánikoltál mintha haldokoltam volna!
- Vigyáztam rád vagy nem? Ennyi - ivott bele a narancslébe én meg csak megráztam a fejem és boldogan enni kezdtem a csokipudingomat. - Nem adsz egy falit abból?
- Ez az enyém, azért kaptam mert menstruálok! - jelentettem ki és odébb tartottam az édességet.
- Én is megérdemlem. Én kell elviseljelek - nyúlt át előttem és kikapta a kezemből a tálat. Duzzogva de végül megosztottam vele, aztán elindultunk a kocsikhoz.
- Nem nem szó sem lehet róla, oldják meg! - veszekedett Lucas kint valakivel.
- Mi a baj? - léptem oda hozzájuk, mire az edzőm rettegve felém fordult.
- Öh. Ma csak egy kocsi van itt a csapatnak. George már elment és csak egy maradt, úgyhogy Lewissal kéne utazzunk de mondtam, hogy meg kell oldani.
- Ez most komoly?! Nem hiszem el - forgattam meg a szemeimet és a lehető leghisztisebb arcomat vettem elő.
- Miért megy ez a dráma ilyen korán reggel? - állt meg mellettem Lewis unott arccal.
- Pont miattad! - fújtattam.
- Jaj már azzal is zavarlak, hogy létezem, vagy mi?
- Azzal a legjobban - morogtam pont hallhatóan.
- Sajnálom kisasszony, de ezt most nem tudjuk megoldani. Nem hosszú az út, biztosan elférnek majd négyen - szabadkozott a férfi akivel az előbb Lucas veszekedett.
- Nem a hellyel és az úttal van a baj - néztem Lewisra aki láthatóan nagyon jól szórakozott az előadásomon. - Mindegy, én vezetek.
- Abszolút ki van zárva - tartotta az ajtót meg Lewis.
- Csak mondd ki, hogy félsz és hagyom, hogy te vezess Hamilton. - néztem vele farkasszemet.
- Nem ismerem ezt a szót - hajolt közelebb és ellökte magát, megengedve, hogy a kormány mögé üljek - De én leszek melletted, mert még megölsz mindenkit.
- Ugye tudod, hogy versenyautót vezetek megélhetésből? Csak úgy mint te?
- Az még nem jelenti azt, hogy tudsz is vezetni. Niki is vezetett versenyautót - utalt Mazepinre, nekem meg nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne kacagjam el magam, hanem csak idegesen fújjak egyet. Angela és Lucas beültek hátul, bekötötték magukat és esküdni mernék, hogy egy imát is elmormoltak, mikor kifordultam az útra. Úgy érzem, hogy nagyon jól előadjuk a dolgokat.