Képes vagyok rá!

II. Fejezet

A repülőnk este 9-kor szállt le Angliában, úgy néztünk ki az ottaniak mellett, mint két eszkimó. A monacói "melegnek" nyomát se lehetett érezni itt, úgyhogy sapkában, sálban és nagy kabátban dideregve ültünk be a taxiba, hogy elmenjünk Landoékhoz. Cisca már a kapuban várt és amint nyílt az ajtó, egyből a nyakamba ugrott.
- Drágáim, végre itthon vagytok! Jól utaztatok? Éhesek vagytok? Gyertek enni és nyomás aludni, biztosan nagyon fáradtak vagytok.
- Anya, jól vagyunk, minden rendben. Menjünk be, megfázol!
- Nincsen hideg kisfiam. Ti fáztok csak, itt kellemes idő van.
Úgy néztünk a nőre, mintha elment volna az esze, de ráhagytuk, inkább bementünk és megvacsoráztunk.
- Kitakarítottam a szobádat kincsem és felhúztam az új ágyneműt. - tette rá a kezét az enyémre Cisca.
- Köszönöm szépen. Holnap el kell mennem a Mercedes székhelyre, de délután csinálhatunk valamit. Flo itthon lesz?
- Igen, valószínűleg lovagolni akar majd menni, de tudom, hogy te párja vagy abban - mosolygott rám, mire nekem felcsillantak a szemeim.
- Természetesen! Akkor jó éjszakát mindenkinek! - köszöntem el és felmentem az emeletre Landoval. A szobáink egymás mellett voltak egy folyosó végén.
- Elmegyek veled holnap. Jó éjt bébi - nyomott puszit az arcomra.
- Jó éjt - léptem be a szobámba és hagytam, hogy a kellemes melegség átjárjon, ahogy a szép emlékek megrohantak. Lényegében itt töltöttem a tinédzser korom nagy részét, az első nagy szerelmem is ide hoztam fel, egy verseny után. Erről Lando sem tud igazából, lehet, hogy megharagudott volna akkor, mert egy barátjáról volt szó. Azóta sem mondtuk el neki, pedig egy jó ideig együtt voltunk, amíg együtt versenyeztünk. Megmosolyogtatott, hogy ha minden jól megy, egy hónap múlva ismét találkozhatok vele. Nem szóltam még neki sem, hogy van erre esély, egyszer megvárom, míg biztos lesz. Letusoltam és bedőltem az ágyba, a következő pillanatban pedig már szólt is az ébresztőm. Lementem a konyhába, hogy kávézzak, meglepetésemre Lando már lent volt.
- Korán keltél - ültem le mellé.
- Nem tudtam aludni, Flo felhívott, hogy 3-ra hozzalak vissza a gyárból, mert lovagolni mentek. - forgatta a szemeit.
- Addig vissza érünk remélem. Na gyere, induljunk már, lássam mit akarnak ezek tőlem - tettem a tányérom a mosogatóba és felhúztam Landot is. 15 perc múlva az ajtóban toporogva vártam a barátom, aki végre megérkezett és indulásra kész volt.
- Milyen csinosra vetted a figurát. Talán reménykedsz, hogy találkozol valakivel?
- Sose lehet tudni. - kacsintottam rá. - Ha már így említetted, hogy milyen csini vagyok, nem...
- De igen, csinálok neked egy képet ha kapunk egy szép hátteret. - röhögte el magát.
- Ezért vagy te a legjobb barátom - vigyorogtam rá és beültem az autóba. A gyár fele vezető úton találtunk is egy csini kis mellék utat, ahol Lando elkészítette a kért képet.
- Parancsolj. Ennél jobbat egy hivatásos fotós se tudna készíteni - adta át a telefonomat én meg elégedetten fel is töltöttem a képet instagramra.

Little winter ❄️ #home #england #smileingbutmyassisfreezing 🥶

- Insta királynő - csóválta a fejét Lando mellettem nevetve. Pár percen belül meg is érkeztünk a székhelyhez, leparkoltuk az autót és elindultunk befele. A recepciónál egy fiatal férfi útba igazított, Landot a váróba, engem meg a tárgyalóba küldött. Természetesen tudtam a járást, a nagybátyámmal nem egyszer jártam már itt, úgyhogy magabiztosan lépkedtem a folyosón, amikor megpillantottam Russelt.
- Georgii - kiáltottam el magam, ő meg széttárta a karjait, hogy felkapjon.
- Héé Zoé bébi, mi a helyzet?
- Jöttem tárgyalni. Tudsz róla valamit? - kérdeztem, mire George elmosolyodott és megvonta a vállát - Ne már, mondd el.
- Nem tehetem. Gyere, mindjárt megtudod - húzott be a tárgyalóba. Bent már várt minket Toto, két másik férfi és Lewis.
- Hello - köszöntem mindenkinek és leültem egy székre az asztalnál.
- Azt javaslom vágjunk is a közepébe. - tette fel a szemüvegét az egyik ismeretlen férfi. - A nevem John, ő pedig mellettem Lucas. Én a HR részlegen dolgozom és azért a programért vagyok felelős, amely a pilótákkal foglalkozik. Zoe, ön jelentkezett tartalék pilótának hozzánk és felvételt nyert. Odaadom a szerződést, amit majd aláírva kérek vissza. Addig elmondom a fontosabbakat. Évi 3 szabadedzést kap, ezen kívül bármelyik pilóta helyett beszáll hétvégente, ha azok nem tudnak versenyezni. Ez volt a helyzet idénig. Az idei szabályok megspékelődtek, így annyi a változás, hogy minden versenyhétvégén kap egy szabadedzést, évi 6 időmérőt és 6 futamot, azok mellett, amiket esetlegesen a pilóták helyett kell teljesítsen. Eddig rendben? - nézett rám, de nekem hirtelen nem jött ki hang a torkomon. - Kisasszony, értette amit mondtam eddig?
- Iigen. Értettem.
- Jó. Amint mondtam, ő Lucas, személyi edző és az új legjobb barátja, ő lesz az ön Angela Cullenje, már minden infot tud ami a doszárjában szerepel. A részleteket majd megbeszélik. A többit a szezon előtti teszteléseken megtárgyaljuk, az időpont február 25, helyszín, Barcelona. Akkorra kérem a szerződést és a papirokat amik szerepelnek a szerződésben. - hadarta, majd összecsapta a füzetét és felállt. - Üdvözlöm a Mercedes AMG Petronas forma1-es csapatnál. - fogott kezet velem és kiment. Csak pislogtam egy ideig majd felkúszott az arcomra a levakarhatatlan vigyor. Toto hasonló ábrázattal állt meg előttem és szorosan megölelt.
- Üdv a csapatban kicsikém. Ne haragudj, de nem tudtam szólni, muszáj volt követnem a protokollt.
- Semmi gond. Köszönöm, hogy itt lehetek. - mosolyogtam rá. - Akkor Barcelonában találkozunk egy hónap múlva?
- Igen. Utazhatsz velem, ha szeretnél majd.
- Landoval megyek, ők is ott tesztelnek, előttünk egy héttel, úgyhogy én majd ott vàrlak titeket.
- Jaj igaz, ti elválaszthatatlanok vagytok már megint - nevetett a nagybátyám. - Nem fogsz unatkozni amíg ők dolgoznak?
- Neem, Lando még nem tudja, de azt a hetet és Portugáliában töltöm majd, Luisinhánál. Csak az első nap leszek ott vele - vigyorodtam el gonoszan. Lu Lando volt barátnője, sajnos pár hónapja vége lett a kapcsolatuknak, de én nem vagyok hajlandó feladni a barátságunkat. Arra a hétre beterveztünk egy csajos kirándulást, szóval kicsit sem lesz unalmas nekem az az időszak.
- Sunyi vagy, mint mindig. Rendben, akkor Barcelonában találkozunk. Vigyázz magadra - ölelt meg még egyszer és kisétált a tárgyalóból Russellel együtt, így Lucas, Lewis és én maradtunk. Az előbbi lépett hozzám.
- Mikor lenne időd megbeszélni az edzésterveket? - kérdezte.
- Egy hetet vagyok Angliában, úgyhogy bármikor ez alatt az idő alatt. Holnap délelőtt?
- Megfelel. Küldd el a címet és az időpontot, a számom a doszárban van - mosolygott rám és ő is kiment, kettesben hagyva Lewissal.

- Hát, üdv újra itt, gyönyörű - mosolygott rám és közelebb lépett, hogy megöleljen.
- Rég láttalak - karoltam át a nyakát és hagytam, hogy magához húzzon. Az illata bekúszott az orromba, az agyamat meg elöntötték az emlékek. Nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk, de amikor nem veszekedtünk, vagy éppen békültünk, szenvedélyes kis kalandjaink voltak.
- Hiányoztál - suttogta a fülembe és egy kicsit megszorított. - Hiányzott, hogy így tartsalak.
- Sok idő eltelt azóta - motyogtam én is a nyakába. A kezei végig siklottak a hátamon és megállapodtak a derekamon, hogy egy kissé eltoljon magától.
- Szerintem sokat fejlődtünk azóta.
- Biztos vagyok benne - néztem rá. Barna szemei fogva tartották az enyémeket, nem tudtam rávenni magam, hogy máshova nézzek, megbabonázott. - Lew... Mennem kell.
- Tudom. De maradni akarsz.
- Miből gondolod?
- Ismerlek. - mosolyodott el. Túl közel volt, hogy józanul gondolkodjak. Hátra léptem, hogy kiszakadjak abból a varázsból, ami körbe vett minket. - A szíved nem akar engem, de a tested igen. Te is tudod.
- Tudom. De most már tudok parancsolni magamnak - kacsintottam rá és kisétáltam. Amíg leértem a lépcsőn, addig bent tartottam a levegőt, mert féltem, ha kifújom, vissza fordulok, ő pedig ott fog várni rám. Összeszedtem Landot a váróból és beültem az autóba.
- Egy ex megvolt, még egy van hátra - mondta szórakozottan mellettem.
- Mi? Miről beszélsz? - kérdeztem tettetett zavartsággal.
- Lewissal találkoztál, már csak Pierre van hátra. Vagy mással is jártál? - nézett rám szemtelenül. Tagadni akartam, de megállított. - Ki vagy pirosodva és a hajad kócosabb, mint mikor bementél, plusz láttam az ajtóból, hogy Lewis utánunk néz az emeletről.
- Oké, túl jól ismersz - emeltem az égre a szemem. Lando csak nevetett, de amit mondott, igaz volt. Még hátra van Pierre, vele pedig ugyancsak ilyen lesz az első találkozás, ha nem melegebb. Mikor már nem versenyeztünk együtt, vége lett a kapcsolatunknak, ami inkább volt testi, mint szellemi, azóta pedig ő csak helyesebb és férfiasabb lett. Nap mint nap elcsodálkozom, hogy mennyit változott, a helyes kisfiúból milyen szexi férfi lett. Sajnos vele az a helyzet, hogy ahányszor találkoztunk egy bulin, vagy eseményen, mindig a másik ágyában kötöttünk ki. Soha nem tudtam azt mondani, hogy nem, mert akartam őt folyamatosan. Most pedig, ismét szingli, úgyhogy az esélye annak, hogy csendes kis barátok legyünk, akik távol maradnak egymástól, közelít a 0 fele mélyrepüléssel. Ezt végiggondolva, elő is vettem a telefont, és pötyögni kezdtem az üzenetet.
Z: "Remélem felkötöd a gatyádat idén, mert megint velem kell versenyezz 😉"
P: "Mon amour, tudod, hogy mindenben szeretek veled versenyezni, de csak egy dologban szeretem hagyni, hogy gyorsabb legyél nálam 😏"
Az üzenetet olvasva rögtön éreztem, hogy elvörösödök, de nem voltam elég gyors, Lando is észre vette.
- Na tessék. Még csak nem is találkoztatok. Nem tudom miért nem engedtek az állatias ösztöneiteknek, és lesztek egy pár. - röhögött.
- Mert nem kapcsolódunk érzelmileg, Lando. Te is tudod, hogy imádjuk egymást, de csak barátilag.
- Ja. Ezért barátilag össze törtök minden ágyat minden hotelben ahol megszálltok és még a szobalány is terhes lesz miattatok, aki az ágyneműt cseréli.
- Lando! - csaptam a karjára elvörösödve, ha lehet mégjobban.
- Most mi? Csak igazat mondok! Engem nem zavar kivel mit csinálsz, amíg nem lesz sírás a vége. Felőlem járhatsz Pierrel és Hamiltonnal is egyszerre, de amelyik megsirat, annak lőttek. - mondta komolyan.
- Valaki aggódik. - cukkoltam, de nem nevetett.
- Normális. Zoe, olyan vagy, mintha a húgom lennél. Mindent megadnék neked, vigyázok rád. Szeretném, ha kapnál valakit, aki szeret és vigyáz rád. Tudom, hogy nem erre utazol egyenlőre, de ha jön majd egy ilyen valaki, akkor remélem kapsz az alkalmon. Megérdemled, hogy legyen valakid, aki megadja azt, ami jár neked.
- Köszi Landini. Én is nagyon szeretlek téged - nyomtam puszit az arcára.