Képes vagyok rá!

XXXIV. Fejezet

- Nagyon jó kislány, ez p3! Szép volt! - kiabált Axel a rádióba az időmérő végén. Őszinte leszek, a fiúk ma megdolgoztattak rendesen, Max 0.8-al, Charles 0.4-el volt nálam gyorsabb. Mosolyogva szálltam ki az autóból és öleltem meg a két fiút.
- Azt hittem elkapsz az utolsó köröddel - vigyorgott rám Charles.
- Én is azt hittem, de a harmadik szektorom nem lett olyan jó. Ügyes vagy Charlie - veregettem meg a vállát. George jött gratulálni először, a többiek nem fértek hozzám a sok Ferraris és Redbullos miatt, aztán megérkezett Lewis. Olyan hévvel jött, hogy már azt hittem megölel, úgyhogy gyorsan hátra léptem, de szerencsére észnél volt és csak lepacsizott velem.
- Szép volt hisztikirálynő.
- Nem is vártam mást - forgattam meg a szemem és gyorsan elengedtem a kezét, mielőtt valaki megkérdőjelezné a kettőnk kapcsolatát. Gyors gyűlés, ismertették a holnapi tervet és mind mehettünk a dolgunkra, szóval én a Mclaren fele vettem az irányt, ahol Lando már várt.
- Ne itt - intettem a csapatára, mire bólintott és inkább vissza mentünk a hotelbe, hogy a szobámba fejtsem ki neki az elmúlt napok történéseit.
- Na ez egy komoly story - dőlt hátra az ágyamban, próbálva feldolgozni a sok infót amit rázúdítottam. - Akkor most mit fogtok csinálni? Meddig megy ez a színészkedés?
- Nem tudom, egy ideig, amíg valami okosat ki nem találunk. Nem akarunk bajba kerülni, sem a csapatot kényelmetlen helyzetbe hozni.
- Tudod jól, hogy egy idő után nehéz lesz eljátszani. Mi van ha valaki elkap titeket? Toto?
- Remélem, hogy nem fog. Kell még idő, valamit ki fogunk találni.
- És akkor mi lesz a világbajnoksággal? Neki adod, ahogy kell?
- Nem teljesen. Közel maradunk egymáshoz a pontokban, hogy ne kelljen más miatt aggódnunk. Az év végéig pedig eldöntjük mit csinálunk, addig csak kitalálunk valamit - rágtam a szám szélét. A terv az, hogy egymást előzgetjük valahogy, a lényeg, hogy Maxet és Charlest távol tartsuk magunktól, szóval rengeteg 1-2-re lesz szükségünk, plusz a sprintekre és a leggyorsabb körökre is, ami egy elég nehéz feladat, tekintve, hogy a Redbull és a Ferrari is nagyon erős idén.
- Oké, ez baromi sok számolást igényel. És folyamatos teljesítményeket. Meg tudod csinálni?
- Ha én nem, akkor senki, mert nálam jobban senki nem akarja ezt az egészet. Meg akarom mutatni a FIA-nak, hogy ugyan úgy ide tartozom, mint ti!
- Meg fogják látni. Te vagy a harcosok klubbja egy személyben - borzolta össze a hajamat, mire rávetettem magam és én is beletúrtam a tincseibe. - Naa, a fürtjeim!
- Semmi bajuk, te nagy lány.
- Hahaha, tudod, hogy az a védjegyem.
- Nem, a védjegyed az a ragadós röhögésed, amit kilóméterekről fel lehet ismerni. - tisztáztam a helyzetet, majd elvettem a telefonom. - Ah, komolyan vasárnap akartok itt bulizni? - tartottam felé a mobilt amin egy körüzenet volt Maxtől.
- Jaa, ez Miami Zoe. Nem megyünk el buli nélkül.
- De nem is hoztam semmi olyan ruhát.
- Szerencsére itt is vannak üzletek, nem csak Monacóban. Gyere, vegyünk neked valamit ma - húzott fel és mire ellenkezhettem volna, már ki is rángatott a hotelből. Egy óra és 20 felpróbált ruha után már a hatodik boltban kezdtem úgy érezni valami baj van velem, mert nem kapok egy normális ruhát, ami tetszik és megfelel az alkalomra. Egy hajón lesz a buli, amin medence is van, tehát olyan ruha kell amit könnyen fel le tudok venni. Már éppen feladtam, amikor Lando berángatott még egy butikba.
- Ez az utolsó! - emeltem fel az ujjam. Ketten két oldalról kezdtünk keresni, Lando pedig hamar talált is egy darabot amit felpróbálhattam. Szó mi szó, màr akkor tetszett, amikor a kezébe fogta, de rajtam mégjobban. Tökéletes volt ehhez a bulihoz.
- Na milyen? - dugta be a fejét a pilóta. - Azt a k.... ha ezt nem veszed meg, levágom álmodban a hajadat.
- Megveszem, nyugi. Imádom - vigyorogtam a tükörképemre. Elégedetten mehettünk végre vacsorázni, aztán eljött az ideje a lefekvésnek, mert holnap futam. Jobbnak láttuk ma külön aludni Lewissal, hogy mindketten felkészüljünk fejben a holnapi napra.
L: "Hiányzol mellőlem"
Z:"Ki kell bírnod, jobb ez így. Holnap nagy nap van"
L:" Mit mondott Lando?"
Z: "Minden rendben. Fedez és segít"
L: "Jó srác. "
Z: "A legjobb :)"
L: "Aludj jól Zo. Nagyon szeretlek!"
Z: "Nagyon szeretlek :)"
Mosolyogva tettem el a telefont, miután ébresztőt állítottam.
Mit ne mondjak, nem teljesen úgy alakult a futam, ahogy azt vártuk.
- Még 10 kör, jó vagy - informált Axel. A második helyen autóztam, előttem Carlos volt, mögöttem Lewis, utána pedig szorosan jött Checo. Max motorhiba miatt csak a hatodik, Charles szintén motor hiba miatt a hetedik, úgyhogy pontok szerint minden a legnagyobb rendben. Az egyetlen bibi, hogy a negyedik helyen furcsa módon Lance van. Nem szenteltem sok figyelmet neki, próbáltam a tervvel foglalkozni, amikor elhangzott a bűvös mondat - Szabad a harc. Vigyázz magadra!
- Rendben. - tükörbe néztem, megbizonyosodtam, hogy Lewis is megkapta az üzenetet és kezdődhetett a macska egér játék 5 körrel a vége előtt. Bár azt mondják szabad a harc, az azt jelenti, hogy feltűnés nélkül előre kell engedjem Lewist valamikor. Kinéztem magamnak egy kanyart, hogy ott fogok befékezni egy kicsit, hogy tudjon elmenni mellettem, de nem számoltam az idiótával mögöttünk. Lewis mellém ért, én enyhén fékeztem és akkor megjelent Lance mellettünk és hát...leszorított a pályáról. Mindkettőnket. Tudtam, hogy nem tudok fékezni már, úgyhogy csak vártam, hogy a falnak menjek, aztán azt, hogy Lewis nekem jöjjön szendvicset formálva belőlünk a fallal.
- Zoe jól vagy!? Rendben vagy? - aggodalmaskodott Axel.
- Megvagyok. De azt hiszem én kiestem, kitört a jobb első kerekem...
- Mindketten kint vagytok.
- Lewis se tudja folytatni? - lepődtem meg. Innen a kocsija rendben volt.
- Lewis nem reagál. Most mennek megnézni, mindjárt ott vannak - mondta óvatosan Axel, mire én kilőttem a kocsiból, mint egy gumilabda. Átléptem az ő vázára és leguggoltam.
- Lew. Lew válaszolj. Hé, válaszolj! - felemeltem a sisakján az üveget, de a szeme csukva volt. - A picsába ne ne ne Lew ébredj fel ne csináld. - nem mertem megmozdítani, mert fogalmam sincs mitől ájult el.
- Zo? - nyöszörögte pár másodperc múlva.
- Itt vagyok, itt vagyok. Mi történt? Jól vagy? - odanyúltam a kezéért, a legkevésbé sem érdekelt mit látnak kintről.
- Bevertem a fejem asszem. Meg fognak látni - nézett a kezünkre.
- A csapattársad vagyok aki aggódik. Lehet, hogy nem vagyunk egy pár de törődhetünk egymással. Nem érdekelnek hazudok valamit.
- Oké. Te jól vagy?
- Aha, a vállam ütöttem meg, de rendben lesz - mosolyogtam rá bíztatóan. - Lance?
- Kiszorított, egyenesen neked. Ha nem kapod el a kormányt felpattanok az orrodra. Szépen kivédted.
- Olyan gyorsan történt. Ugyan ilyen gyorsan fogom orrba verni ha találkozunk.

A stewardok segítettek lemenni a pályáról és elvitték a kocsikat, hogy a többiek levezethessék a maradék pár kört. A garázsban persze teljes káosz uralkodott, a nagybátyám homlokán egy egész vízrajz volt látható a kidagadó erektől.
- Jól vagytok? - lépett oda hozzánk amikor mindkettőnket megvizsgáltak már.
- Persze, minden rendben, csak kicsit ijesztő volt. - vontam vállat ami rossz ötletnek bizonyult, tekintve hogy épp az imént mondták el, hogy vigyázzak rá, mert megütöttem.
- Te jól vagy? - kérdezte Lewist.
- Ja, minden oké. Mondd, hogy felülvizsgálják a balesetet, ezt nem úszhatja meg egy vállonveregetéssel.
- Jelentettem, vizsgálják. Mindkettőtöket kivont a futamról, nem hagyjuk szó nélkül. Pihenjetek, rátok fér. És ne öljétek egymást többet ilyen nyilvánosan, megint rólatok cikkeznek valami szennylapban, hogy nem tudtok meglenni egymás mellett. Kezd idegesítő lenni.
- Képzelem. - forgattam meg a szemem és sunyiba a mellettem ülőre néztem akinek a szája sarka enyhén felfele kanyarodott. Élvezi.

Végül a futam eredménye Carlos, Checo és Lando lett, Lance az ütközés után lelassult, meghibásodott valami nála is, de ez nem nyugtatott meg eléggé. A parkoló fele sétáltunk amikor megláttam és bár Lucas mindent elkövetett, hogy megállítson, pillanatok alatt elé termettem.
- Mi a fene bajod volt ma neked? - tettem keresztbe a kezem.
- Véletlen volt, ne nyaggas te is vele. Megkaptam a büntetésem, ennyi, ne pörögj rajta annyit, csak egy futam.
- Csak egy futam? Te azt hiszed nekem az a bajom, hogy nem tudtam befejezni a futamot?
- Hát gondolom, mivel úgy harcoltok a bajnokságért az exeddel. Képzelem milyen idegesítő lehet, hogy mindketten kihulltatok, de a következőn majd hajthattok tovább nyugi. - veregetett vállon, de ellöktem a kezét. - Mi van menstruálsz? Hisztis vagy és nyávogsz össze vissza, azt hiszed, hogy minden rólad szól. Ezért voltak eddig csak fiúk, nem volt ennyi dráma, mint most. Csak a hülye hisztid meg a szerelmi életed folyik a csapon, ezért tartanak, hogy szerezz nézettséget, amint valami van a középpontba tornászod magad. Vedd észre magad, hogy nincs itt amit keress, ez a férfiak sportja, csak elbaszol mindent.
Gondolkodás nélkül lendítettem meg a kezem és csak akkor vettem észre magam, amikor az arcán csattant. Megrökönyödve nézett rám, aztán felemelte a kezét. Nem igazán tudtam reagálni, csak felkészültem az ütésre, mert az biztos, hogy fájni fog, de nem történt meg. Lewis a semmiből jelent meg és elkapta Lance kezét, George a Lewisét, Lando pedig engem. Kattogtak a kamerák körülöttünk, de nekem csak az járt a fejemben, amit Lance mondott az előbb.
- Gyere, megyünk- húzott magával Lando, de az állkapcsa majdnem elroppant annyira szorította. Allergiás rá, ha bántanak engem, Lance pedig az imént meg akart ütni, úgyhogy megkockáztatom, hogy megelőzte Gavit a fekete listán. Hátra néztem Lewisra, akit George rángatott be egy másik kocsiba, a szemei neki is szikrákat szórtak. Na ebből biztos vezető hír lesz, nagyon jó. Talán van igaza Strollnak, tényleg minden dráma körülöttem forog idén.