Képes vagyok rá!

XV. Fejezet

- Szia - szóltam bele könnyeden, de a torkomban akkora volt a gombóc, hogy még én is meglepődtem magamon.
- Egyedül vagy? - kérdezte semleges hangon.
- Igen, miért? - próbáltam játszani, hogy minden oké.
- Ez igaz? Amit elkacagtatok az előbb a streamben.
- Öhm, igen, de.
- Nem gondolod, hogy tudni akartam erről? Mondjuk tőled, nem egy több ezres megtekintésű élő videóból?
- Nem gondoltam, hogy..
- Nem gondoltad, hogy nagy dolog? Hogy érdekelne, hogy a barátnőm azzal lakik együtt, akivel volt valami?
- Miről beszélsz? Hallottad, semmi nem volt. Ez csak.
- Ez csak mi Zoe? Egy régi kis vicces történet? Úgy tudtam ti barátok vagytok.
- Azok is vagyunk, jól tudod...
- Igen, úgy tudtam. De ennek fényében valahogy még zavaróbb, ha arra gondolok, amikor egymás nyakában vagytok, felvesz, az ölében ülsz. Másnak sem tűnt helyesnek, mert elég érdekes, de így? Mit próbáltatok még ki, amiről nem tudok?
- Semmit! Nem mondod komolyan, hogy féltékeny vagy Landora! Pont Landora!
- Pont rá. Pont arra, akivel együtt laksz, együtt utazol, aki részegen ahelyett, hogy a saját szobáját keresné a tiedbe megy, aki bemegy a mosdóba amikor bent vagy, aki úgy néz rád, ahogy én szoktam!
- Hogy néz rám?! Miről beszélsz Lewis..?
- Szeret téged!
- Persze hogy szeret, én is szeretem! Ő a legfontosabb ember az életemben, ezt akarod hallani? Ő volt mellettem minden egyes percben, minden helyzetben, minden alkalommal, amikor annyira sírtam, hogy nem kaptam levegőt! Amikor miattad sírtam, amikor ki akartam szállni a versenyzésből! Ő volt az aki vissza rángatott az életbe, mikor annyit ittam, hogy azt sem tudtam ki a franc vagyok! Soha senki nem támogatott és figyelt rám annyira, mint Lando és a családja! Nem a sajátom, nem te, ő! De ezek mellett sem tudnék soha úgy nézni rá, mint egy férfira, akibe szerelmes vagyok! Együtt nőttünk fel és te és más ezt látja a szemében, amikor rám néz! Azt a végtelen szeretetet és törődést. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor nincs amiről beszéljünk - fejeztem be a mondandómat, már kapkodva a levegőt. Nem tudtam vissza tartani a könnyeimet, gyorsan a számra szorítottam a kezemet.
- Zoe én nem tudtam. Én - habogta.
- Persze, hogy nem tudtad. Senki sem tudja. - suttogtam alig hallhatóan.
- Ne haragudj rám. Kérlek ne haragudj rám, egy idióta vagyok.
- Sosem kérdezted. Sosem kérdeztél rá, hogy mi a helyzet velem és Landoval. Mindenki csak elfogadja, hogy van, aztán később mindig kibukik mindenki, mert túl sokak vagyunk. Mi ilyenek vagyunk. És ez senki kedvéért nem fog megváltozni.
- Tudom. És nem is fogom kérni soha. Sajnálom, hogy felhoztam ezt az egészet, csak rettenetesen fura volt hallani azt ami történt, nem gondolkoztam csak hívtalak.
- Én sem így kellett volna elmondjam, de így sikerült. Valaki írt Landonak, hogy megszellőzteti a dolgot a médiának és jobbnak láttuk cselekedni. Hogy ne legyen akkora botrány.
- Jól tettétek, okos dolog volt.
- Igen..
- Rendben vagyunk?
- Rendben vagyunk.
- Biztos? Holnap oda repülök Monacóba, elviszlek vacsorázni.
- Ne. Nem kell. Találkozunk szombaton, amikor be kell menjünk megbeszélésre a céghez.
- Repülhetnél pénteken és kimozdulhatnánk. Van egy pár hely amit megmutatnék Londonban, ha van kedved. Mit szólsz?
- Meglátjuk hogy alakul.
- Rendben, ahogy szeretnéd. Hagylak akkor pihenni. Holnap beszélünk?
- Természetesen - mosolyodtam el. Minden nap beszélünk, egész nap, ezért nem érezzük a távolságot kettőnk közt.
- Oké. Jó éjt gyönyörűm.
- Jó éjt. Szeretlek Lew.
- Én is nagyon szeretlek. - tette le a telefont. Egy kicsit még ültem csendben, majd átmentem Lando szobájába.
- Minden oké?
- Igen. Megbeszéltük. Nem fogadta jól az elején, de minden rendben van.
- Akkor jó. Mi a terved holnapra?
- Öhm, edzeni megyek szerintem és azon kívül semmi. Gondoltam elkérem a géped, hogy kicsit gyakoroljak a futamra.
- Ja persze. Jöhetnél edzeni velem meg Dannyvel. Utána akarunk kicsit tekeregni is.
- Benne vagyok. Reggel találkozunk - küldtem neki puszit és átbandukoltam a szobámba. Egyenesen az ágyba ugrottam, már hiányzott, hogy a saját párnáim közt aludjak. Instáztam egy kicsit, aztán elnyomott az álom. Reggel a turmix gép hangjára ébredtem és meglepetten csoszogtam ki a konyhába, ahol Lando valami shake szerű trutyit készített, azzal a címszóval, hogy ez edzés előtt kötelező, szóval nekem is innom kell belőle. Őszintén az íze jobb volt, mint ahogy kinézett, szóval talán máskor is megengedem, hogy ezzel költsön fel. Össze kaptuk magunkat és az edzőterembe mentünk, ahol az ausztrál már várt ránk. Sose edzettem kettőjükkel, de pont olyan volt, amilyenre számítottam, kemény de sok nevetéssel.
Amíg a fiúk azon versenyeztek ki nyom többet fekve, én kinéztem magamnak egy jó kis helyet guggolni. Feltettem a súlyokat, 45-45 mindkét oldalon és elkezdtem a szettet. A célom az volt, hogy meglegyen a 15, de 11-nél a lábaim kezdték megadni magukat.
- Gyere na csak még 4...-motyogtam magamnak de kezdtem elfogadni, hogy elbuktam. Valahogy helyre tettem a rudat de annyira haragudtam magamra, hogy oda léptem egy húzódzkodó csőhöz és felpattantam rá. Ez a büntetés, 10 kihúzás. 6-ig nem is volt baj de megint kezdett elfogyni az erőm. Kínlódtam egy ideig de mikor fel akartam adni, Danny felugrott a csőre, velem szemben.
- Öleld át a lábaddal a derekam - mondta.
- Mi?
- Segítek kihúzni magad, csináljuk együtt. Gyere. - a dereka köré kulcsoltam a lábam és egyszerre húztuk ki magunkat. Könnyebb volt, de mégsem csak ő dolgozott. Ezzel a módszerrel még 10 sikerült, de ez volt a teljesítő képességem vége.

- Nekem ennyi - szóltam.
- Okè. Kapaszkodj a lábaddal erősebben és karold át a nyakam. Kipróbálok valamit - mondta sunyi mosollyal. Szót fogadtam ő meg kihúzta magát vagy 3-szor így, hogy rajta csüngtem. - Lemegyünk, kapaszkodj.
Leugrott a csőről, közben fél kezével átkarolta a derekam. Földet érés után ránéztem a pilótára aki még mindig tartott. Izzadtság cseppek voltak az arcán, a haja kócosan hullott a szemébe ő meg csak tartott és nézett engem.
- Mit csináltok? - szólalt meg Lando a hátam mögött. Gyorsan leugrottam Danny öléből és megigazítottam a hajam.
- Húzódzkodtunk. Nyújtotok velem? - kérdeztem terelés képpen
- Ja. - bólintott Lando és végig mért mindkettőnket. 20 perc múlva befejeztük az edzést, beültünk a kocsiba és elmentünk egy kilátóhoz.
- Milyen nyugis itt - dőltem Lando vállára.
- Ezért ez a kedvenc helyem - nyúlt el Danny a fűben. Megvàrtuk amíg besötétedik majd felmentünk hozzànk filmezni.
- Megyek tusolni, addig kerestek valami filmet? És nem csinálsz olyan popcornt amit vettünk Bahreinben? - nézett rám kiskutya szemekkel Lando.
- De igen - nevettem el magam és kimentem a konyhába. Pár perc múlva Lando magára zárta a fürdő ajtaját, Danny meg felült a pultra. - Kényelmes?
- Kicsit kemény, de elmegy - mocorgott vigyorogva, mire megforgattam a szemeimet. - Ne segítsek?
- Nem kell. - kapaszkodtam fel rutinosan a pultra, hogy elérjem a felső polcon levő popcornt.
- Le fogsz esni.
- Akkor majd felkelek - makacskodtam és nyújtóztam felfele.
- Segítek - lépett mögém Danny és megfogta a derekam, hogy fennebb toljon.
- Köszi, leengedhetsz - kaptam ki a nasit és győzedelmesen meglógattam a levegőben. Az ausztrál leengedett, én meg nyúltam volna is az ollóért, de két kezével a pultra támaszkodott mindkét oldalamon. - Így nem fogom elérni - fordultam szembe vele a szememet forgatva.
- Aha, és? - kérdezte furcsa mosollyal az arcán.
- És kellene, hogy bontsam ki a tasakot. - lógattam meg előtte megint. Dan a szemembe nézett és nem szólt egy szót se, csak ellökte magát és odébb állt. Ma nagyon furcsán viselkedik. Mire Lando végzett, a nasi is a helyére került és ki is választottam egy filmet, szóval kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén és csak lazultunk. Olyan jók az ilyen esték.

- Mikor van a géped Zoe? - kiabált be Lando a fürdőbe.
- Fél11.
- Akkor kapkodd magad baszki, 9 óra és még tusolsz!
- A francba - zártam el a vizet és kiugrottam a tusolóból. Péntek reggel van, tegnap este hirtelen felindulásból vettem egy jegyet Londonba, hogy meglepjem Lewist, erre mindjárt lekésem a gépem, nagyon jó.
- Meg van mindened? Útlevél, töltő, füles?
- Pipa pipa pipa.
- Az ajándékok?
- Megvannak, tegnap szóltam, hogy ma meglátogatom őket. Te akkor jössz vasárnap és ott ebédelünk, igaz?
- Igen. De említsd meg anyának még. És mondd meg főzzön valami finomat.
- Mindig finomat főz Lando! Na indulok. Találkozunk vasárnap - nyomtam puszit Lando arcára és kilőttem az ajtón, hogy elérjem a gépemet valahogy.