Képes vagyok rá!

X. Fejezet

Megmostam a hajam és felkaptam magamra egy kényelmes szettet, pontban 5-kor pedig a hotel előtt vártam, hogy a fiúk megérkezzenek.
- Azta, nem kellett rád várni - lépett mögém Arthur és megcsikizett.
- Hahaha, mondja ezt az aki több időt tölt a hajával, mint én a sminkemmel.
- Megtaláltátok egymást megint - jöttek ki a többiek is.
- Mindig megtaláljuk egymást - kacsintottam rájuk. - Csak mi leszünk, vagy jönnek mások is?
- Csak mi. A többiek nem tűnnek túl izginek - húzta el a száját Logan.
- Akkor mehetünk is - karoltam bele és elindultam a város fele az én 4 kis testőrömmel. Kerestünk egy csendes kis teraszt és ott ülve vártuk meg az estét. Közben felidéztük a régi emlékeket, versenyeket, meg hogy milyen durva, hogy mind erről álmodtunk és most itt vagyunk. 8-kor vissza sétáltunk a hotelbe, megvacsoráztunk és mindenki ment a szobájába. Épp aludni készültem, mikor megrezzent a telefonom.
Lu: " Hé csajszi. Most szállt le a gépünk, holnap hányra mehetünk ki a pályára? ❤️"
Z: " Yesyesyes, ha akarjátok látni az edzést akkor 12, ha csak az időmérőt, akkor 5 🥰"
Lu :" Mindent is látni akarunk. 😉"
Z: " Akkor 11-kor gyertek a kapuhoz, viszek 2 VIP jegyet, hogy tudjatok bejönni hozzám 😏"
Lu: "Uu köszii. Ott leszünk. Pihend ki magad, jó éjt ❤️"
Mosolyogva aludtam el, tudva, hogy holnap ők is ott lesznek velem. Hajnali 7-kor már nem volt olyan széles a mosolyom, amikor kinyomtam az ébresztőmet. Olyan lassan mozogtam, hogy mikor 8-kor Lucas megérkezett, csak felöltözni tudtam, megfésülködni még nem volt időm.
- Tudtam én miért hozok ma energia bombát neked reggel - röhögött le az edzőm.
- Nagyon vicces. Örülj, hogy nem az ágyban kaptál.
- Amíg egyedül vagy nem zavar, mert kiveszlek, tudod jól. Na gyere, ébredj fel. - húzott le a lépcsőn az edzőterembe. Hát mit ne mondjak, érti a dolgát, egy óra múlva nyoma sem volt az álomnak. Hosszú nap lesz, mivel esti futam, az időmérő is csak este 7-kor kezdődik, hogy szokjuk a pályaviszonyokat, de az edzés miatt egész nap ott kell legyünk. Megreggeliztünk és a pályára mentünk, hogy elvegyem a lányoknak a belépőket.
- Jó reggelt - lépkedtem be mosolyogva a garázsba.
- Huh, mit csinálsz te ezzel a lánnyal reggelente, hogy ilyen fitt - nézett az edzőmre az egyik szerelő.
- Titok - kacsintott Lucas.
- Toto, kaphatok két VIP pass-t? Jön 2 barátnőm ma és jó lenne ha itt lennének a garázsba hétvégén - néztem kiskutya szemekkel a nagybátyámra.
- Hát persze, szólok Lillanak, hogy hozza le őket - vette a telefonját, 5 perc múlva pedig meg is jelent a mosolygós asszisztense a két nyakbavalóval.
- Köszönöm - nyomtam puszit az arcára és sarkon is fordultam. Már messziről láttam ahogy Sophie és Lu integetnek a kapunál, úgyhogy gyorsabbra váltottam a lépteimet.
- Helloooo! - léptem hozzájuk és megöleltem őket! Gyertek gyorsan, mert mindjárt mennem kell autóba ülni - akasztottam a nyakukba a jegyeket és behúztam őket. Persze visszafele megállított egy pár fotós, úgyhogy sietnünk kellett, mert így is Lucas már a keresésemre indult.  - Van még időm - néztem az órámra.
- Öö, nincs, nem vagy verseny ruhában és fél óra múlva kocsiban kell lenned technikai megbeszélésre Axellel.
- A francba, azt elfelejtettem - csaptam a homlokomra és berohantam a szobámba, Lucassal a nyomomban. Segített felkapni a ruhámat és épp a hajamat kötve sétáltam ki, amikor bele botlottam Georgeba.
- Vou, óvatosan - kapott el, hogy ne essek fejre.
- Bocsii - néztem rá sajnálkozva.
- Semmi baj, de ne törd össze nekem magadat az első versenyhétvégén - nevetett és maga előtt taszítva a garázsba vezetett. - Meghoztam a későt.
- Most hogy mindenki itt van, elmondom a mai tudnivalókat - kezdett bele Axel a másik két irányítóval együtt, mi meg türelmesen végighallgattuk és időnként felváltva bólogattunk, hogy tudomásul vegyék, figyelünk. - Akkor mindenki autóba! - csapta össze a kezét, mi meg szófogadóan bemásztunk a kocsikba. És egymás után kigurultunk. Egész jól ment, ma az 5.-ik helyen zártam az edzést, Max, Carlos, Charles és Checo előztek meg. Egy kis megbeszélés után végre szabadultam és beszélhettem a csajokkal.
- Na. Van vagy 2 óránk. Ebéd?
- Gondolatolvasó vagy Zoe - nézett rám hálásan Sophie. Az ebédlőbe masíroztunk és megrendeltük az ebédünket. Ők mindenféle finomságot, én meg brokkolit, sárgarépát és csirkemellet, nyami. Lucas azért a sarokból néha rám pillantott, hogy nem e lopok el egy sültkrumplit a lányoktól, de biztosítottam róla, hogy nem terveztem extra köröket futni reggelente egy falás kaja miatt. Egy idő múlva kinyílt az étterem ajtaja és Lewis jött be. Először nem vett észre, de miután rendelt, mosolyogva felénk indult.
- Sziasztok! Luisinha, nem láttalak ezer éve, hogy vagy? - nyomott puszit a lány arcára. - Lewis vagyok, nem ismerjük egymást azt hiszem. - nézett rá a másik szőkeségre.
- Sophie, nagyon örülök. Csatlakozol? - kérdezte kedvesen.
- Ha nem zavarok. - nézett rám, mintegy engedélyt kérve.
- Nem zavarsz - mosolyogtam rá és a kezénél fogva lehúztam a mellettem levő székre. - Mi volt veled az edzésen? Sehol sem voltál.
- Nem tudom, valami van a fékemmel, blokkol néha. Remélem a fiúk most rendbe teszik az időmérőig - turkálta az enyémhez hasonló ebédjét.
- Hát remélem, mert neked azért az kell. Mi lesz ha nem tudják megcsinálni?
- Nem tudom, gondolom szar lesz az időmérőm - mosolygott rám szomorúan, nekem meg támadt egy ötletem.
- Cseréljünk autót.
- Mi?
- Ja. Nekem nem kellenek a fékek, csak az 1,8 és 10-es kanyarban, akkor sem full fék. Az én fékeim jók, te azokat tudnád használni rendesen. - néztem rá.
- Nem fogok odaadni egy autót aminek hiba van a fékjével Zoe. Megoldják a fiúk. Ha nem, akkor sincs semmi, csak vesztek egy kis időt. - vont vállat.
- De nem kéne, ha cserélnénk.
- Zoe, nem.
- De miért? Nem nagy dolog! - értetlenkedtem tovább.
- Nem és kész. Mindenki megy a saját autójával, ne kezdjük, kérlek - nézett rám könyörgően, nekem meg leesett. Azért nem akarja, mert veszélyesnek gondolja számomra. Védeni akar és ezt előrébb helyezi, mint az eredményeit.

- Oké. - fogadtam el a válaszát és elfordítottam a fejem, vissza a lányokhoz, hogy velük beszélgessek, de éreztem, ahogy a kezét a térdemre helyezi. Munka vagy magánélet, a kettő együtt nem, úgyhogy elhúztam a lábam. - Hol szálltatok meg? És meddig maradtok?
- Nem messze a pályától, nem tudom mi a neve a hotelnek. De itt leszünk egész héten, fotózás, tudod - mosolygott Lu. Láttam rajta, hogy oldani akarja a feszültséget, és ehhez azt a módszert választotta, ami teljesen kizökkent engem. - Hogy van Lando?
- Öhm, jól. Azt hiszem. Ma nem találkoztam vele még - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Na jó. Ti meddig maradtok itt?
- Kedd reggelig terveztük.
- Akkor elmegyünk bulizni a verseny után? Hiányoznak a jó kis forma1-es bulik - húzta mosolyra a száját.
- Elmehetünk. De Lando is marad..vele megyek haza.
- Tudom. Nem baj. Rég találkoztam vele - mosolygott továbbra is, de most már látszott, hogy erőlteti. - Meg amúgy is, Sophie is meg kell ismerjen pár embert, úgy hallottam sok szingli srác mozog idén a paddockban - kacsintott rá a szőkeségre.
- Ez mondjuk igaz. - vigyorodtam el most már én is.
- Oké, én nem zavarok tovább - állt fel Lewis és ott hagyott minket.
- Zoe! Ti együtt vagytok! - csapott az asztalra Lu rögtön.
- Igen..- húztam be a nyakam és szétnéztem, hogy valaki hall e minket. - De nem keverjük a magánéletet a munkával, ezért bosszant, hogy nem akar cserélni. Ha csak egy csapattárs lennék már rég igent mondott volna! Idén a bajnoki címért kell harcoljon és így nem fog, ha folyton értem aggódik!
- Te is aggódsz érte - jegyezte meg Sophie halkan. - Hanem nem ajánlottad volna fel a cserét. Egy random embernek nem mondtad volna, hogy odaadod a kocsidat. Te is küzdhetsz a bajnokságért, ugye tudod? Ugyan annyi esélyed van rá, mint neki. Ne becsüld alá magad. Ha szét akarod választani a kettőt, akkor a pályán ne gondolj rá úgy, mint aki éjjel megfektet. - mondta, nekem meg leesett az állam. Igaza van.
- Igazad van. Hova is gondoltam - súroltam meg a homlokom. - Ez nehezebb lesz, mint hittem.
- De meg tudod csinálni, mert ha valaki, akkor te képes vagy rá - fogta meg a kezem Lu - Menj és mutasd meg ezeknek a tesztoszterontól duzzadó majmoknak, hogy te vagy a legtökösebb közülük.
- Köszi csajok - mosolyogtam rájuk. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán eljött az idő, hogy vissza menjek a garázsba és átbeszéljem mégegyszer az időmérőt Axellel. A lányoknak megmutattam, hogy honnan nézzenek és ott is hagytam őket, mert lassan autóba kellett ülni. Az irányító leengedte a kezeit előttem én meg kifordultam a garázsból, egyetlen céllal a szemem előtt, ami nem volt más, mint a pole.