Képes vagyok rá!

VIII. Fejezet

Keresztbe tett ujjakkal vártam a hotelben, hogy Toto hívjon, a hírekkel, amíg Lando tusolt.
- Mikor beszélünk? - lépett ki a fürdőből.
- Most.
- Mi történt a garázsban Lewissal?
- Beszélgettünk, azt mondtuk lezárjuk, megcsókolt és hagyjuk, hogy a dolgok maguktól alakuljanak, mi meg elválasztjuk a magánéletet a munkától - mondtam ki egy szuszra.
- Oké. Jó ez neked?
- Tudod, hogy szeretem. És nem tudom elengedni sehogy. Ha el fogom tudni engedni, akkor elengedem és vége lesz.
- Oké. Ha megsirat...
- Eltöröd az orrát, tudom.
- Akkor most hogy ezt tisztáztuk. - ült le mellém és átkarolt - Lássuk kell e megint versenyeznem veled a világbajnoki címért.
- Remélem igen - vigyorodtam el, mire megbökött.
- Én is, bár így nehezebb lesz. De hiányzik, hogy veled küzdjek - nevetett, abban a pillanatban pedig megszólalt a telefonom.
- Igen? - vettem fel és kihangosítottam.
- Zoe. Sajnálom, de csak most lett meg a döntés. Zavarlak?
- Toto, csak mondd már! - rágtam a körmöm idegesen.
- Oké oké. Nem cifrázom, idén versenyben vagy teljes jogú versenyzőként! Üdv a csapatban kislány! - nevetett én meg visítva eldobtam a telefont.
- Igen igen igen igeeeeeen! - ugráltam, Lando meg elköszönt helyettem és csatlakozott hozzám az ünneplésben. - Ez lesz a legjobb évem! Jaj nem hiszem el! Forma1-es versenyző lettem Lando!
- Alig várom a szezonnyitót. Kíváncsi leszek a többiek arcára, mikor felállsz a rajthoz.
- Én is. Biztos lesz akinek nem fog tetszeni mondjuk.
- Kit érdekel! Te csak tedd amihez a legjobban értesz és verj el mindenkit, rajtam kívül persze.
- Te leszel az első akit megelőzök - vigyorogtam és nagy puszit nyomtam az arcára. A hét további részében Lando már nem kísért el, Pierrel lógott nap közben, mi meg teljes erővel dolgoztunk. Vasárnap vissza repültünk Monacóba és ott folytattuk a felkészülést a Bahrain-i hétvégére. Minden nap edzettünk Lucassal, odafigyeltem az étrendemre, az alvásomra és a pszichés felkészülésemre. Minden héten egyszer találkoztam Lewissal, elmentünk egy kis randira, de soha nem hoztuk szóba a munkát, ahogy megbeszéltük és minden meglepően jól is ment. Mielőtt elrepültünk Bahreinbe, együtt töltöttük a napot, hajókázni mentünk.
- Úgy szeretem itt - ültem le és végig néztem a parton.
- Én is. És veled szeretem a legjobban - mosolygott rám.
- Jaj milyen romantikusak lettünk - grimaszoltam, de azért a szívem boldog volt, amikor ilyeneket mondott. Üzenetet kapott Angelatól, én meg kihasználtam az alkalmat és gyorsan készítettem egy képet róla.

- Megjelöltél valamiben? - nézett rám fél szemmel, mire csak vállat vontam. Gondolom megnézte a képet, mert elmosolyodott és eltette a telefonját. - Gyere ide - nyújtotta ki a kezét és megfogta az enyémet. - Holnap repülünk és kezdődik az őrület.
- Tudom - sóhajtottam és a vállára tettem az állam.
- Meg tudjuk csinálni. A pályán ellenfelek vagyunk, a garázsban csapattársak, azon kívül meg csak mi vagyunk. Oké?
- Oké. A média?
- Nem nyilatkozunk egymásról, csak szakmailag.
- Rendben. Menni fog - néztem rá. Elmosolyodott és az orrát az enyémhez dörzsölte ami megnevettetett. Ez az utolsó nyugodt napunk a nyári szünetig. - Menjünk haza, be kell fejeznem a pakolást.
- Oké - adott egy puszit és vissza indultunk a partra. Haza vitt, de mielőtt kiszálltam, még elkapta a kezem. - Kivel repültök holnap?
- Daniel, Alex és George jön velünk. - gondolkoztam el, mert a tegnap említette Lando.
- Oké. Akkor ott találkozunk gyönyörűm - húzott magához és adott egy gyors csókot.
- Ott találkozunk - mosolyogtam rá és felsiettem a lakásra. Lando cuccai szanaszét voltak, amikor beléptem. - Mi a franc?
- Szia! Ööhm, nem igazán tudom eldönteni mit pakoljak...segítesz? - vigyorgott rám ártatlanul a szobájából.
- Igen - röhögtem el magam és elkezdtem válogatni a ruhák közt. Valahogy egy óra alatt sikerült bepakolni neki is meg nekem is, aztán elindítottunk egy filmet, hogy legyen amibe bele aludjunk, szokásunkhoz híven. Reggel 6-kor szólt az ébresztőm, gyorsan letusoltam és össze dobtam egy kis reggelit, amíg Lando is magához tért.
- Ezt edd meg, Danny itt lesz nemsokára.
- Nem tudom honnan van ennyi energiád ilyen korán, de csodállak érte. - motyogta és tette amit mondtam. Mire végzett, Danny is megjött és elindulhattunk a reptérre, ahol találkoztunk a többiekkel is.
- Na kész vagy újonc? - ölelt át Alex.
- 100%-ig. - mosolyogtam rá és felszálltam a gépre. Amikor a levegőbe emelkedtünk, lőttem pár képet, majd betettem a fülest és aludni próbáltam.