Képes vagyok rá!

XXVII. Fejezet

A következő majdnem egy hónapban minden energiámat annak szenteltem, hogy beváltsam a Lewisnak tett ígéretemet. Mivel a kínai nagydíjat lemondták, Azerbajdzsán előtt rengeteg időm volt. Az idő nagy részét Monacóban töltöttem és edzettem Landoval, mint fizikailag, mint a szimulátorban. Órákat töltöttem a gép előtt, hogy minden centit ismerjek a pályákból, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis Bakut már becsukott szemmel is végig tudom vinni, ami azért nem kis teljesítmény. Esténként kiengedtem a gőzt és vagy Sophieval és Charlessal lógtam kint, vagy Maxxel mentem boxolni. Még akkor ajánlotta ezt fel, amikor haza értünk Ausztráliából, mondva, hogy neki sokat segít, amikor feszült. Igaza volt, minden stresszt le tudtam vezetni az edzőteremben a zsák vagy épp Max püfölésével. Persze volt, amikor kicsit elkapott minket a hév, Lando szinte el is tiltott tőle, egy este ugyanis egy nagy kék folttal az államon mentem haza.
- Mi a franc történt?! - nyitotta nagyra a szemeit és rögtön hozzám lépett amint betettem a lábam az ajtón.
- Semmi, minden rendben - hessegettem el, hogy tudjam lejegelni a sajgó állam.
- Ezt a teremben hoztátok össze? Max volt? - kezdett begurulni.
- Igen, de véletlen volt és amúgy is jól vagyok - szorítottam rá egy fagyos zöldborsós zacskót.
- Meg fogom ölni - fújtatott és a telefonjához ment. - Verstappen, zárd be úgy az ajtódat, hogy ne tudjak bemenni rajta! - kiabálta a telefonba.
- Mi? Miért? - értetlenkedett szegény Max.
- Miért?! Zoe álla tiszta kék! Normális vagy?
- O azt nem mondta, hogy én hogy nézek ki?! - emelte fel a hangját Max.
- Mit kellett volna mondjon? - nézett rám idegesen Lando.
- Vedd fel a facetimeot. - indította a videó hívást Max. Amint megjelent az arca a képernyőn, Lando álla a földig esett. Tény, hogy én úgy néztem ki ahogy, de Max bal szeme és az álla is kék volt, a combján éktelenkedő foltról ne is beszéljünk.
- Ti teljesen idióták vagytok - rázta a fejét Lando.
- Csak szórakoztunk - vontam vállat.
- Ha ezt Horner meglátja - kezdte Lando, mire Max sissegni kezdett.
- Hallgass! A nevét se mond ki! Ha megtudja soha többet nem mehetek boxolni se Zoe közelébe! Nem tudhatja meg! - hadarta a holland, amitől mindkettőnkből kitört a röhögés. Miután Lando is megnyugodott, hogy nem csak engem vertek péppé ma, leültetett vacsorázni. Evés közben figyelt egy ideig aztán egyszer csak megszólalt.
- Megváltoztál. Ausztrália óta.
- Hm? Hogy érted?
- Más vagy. Fizikailag is, de gondolkodásban.. olyan elszánt vagy és makacs. Mint amikor először kezdtél versenyezni tini korunkban.
- Meg kell mutatnom, hogy képes vagyok rá. Le fogom győzni Lewist és az orra alá fogom dörgölni, mert megtehetem. Ez az egész a miatt van, mert ő elém helyezte a karrierjét. Majd meglátjuk megérte vagy sem - vontam vállat. Valóban nem foglalkoztatott semmi más, csak ez.
- Sikerülni is fog - mosolyodott el. - Te vagy a legtökösebb csaj akit ismerek, ha valaki, akkor te legyőzheted őt. Tudod, mindenki támogat ebben. Még Max is - mondta halkan.
- Ami nagy szó, valljuk be - dobtam egy falatot a számba.
- Pontosan. - értett egyet Lando. Elpakoltuk az asztalt és nekikezdtünk összeírni miket kell bepakoljunk majd, ugyanis a jövő héten indulunk is a következő futamra, addig pedig jó pár adag mosás és vásárlás vár ránk. Másnap reggel feltettem egy annyi sminket, ami eltakarja Max művét az államon és felhívtam Sophiet.
- Szia! Mi a terved mára? - érdeklődtem öltözés közben.
- Egész nap rágni fogom a körmöm és tépni a hajam, neked? - kérdezte kissé hisztérikusan.
- Wow, mi történt?
- Charles anyukája áthívott ma estére vacsorázni. Ott lesz az egész család Zoe! Én még sose találkoztam velük! Mi lesz ha nem tetszem nekik? Mi lesz ha Mrs. Leclerc úgy gondolja nem vagyok jó a fiának!? - pánikolt a barátnőm.
- Először is nyugodj meg. Biztos vagyok benne, hogy Pascale kedvelni fog, nagyon aranyos nő. Másodszor, öltözz, mert elviszlek kicsit kikapcsolódni, ebben az állapotban nem mehetsz oda.
- De...
- 10 perc múlva ott vagyok. - nyomtam ki a telefont. Amikor Charles lakása elé értem, Sophie már kint volt. Szegény szemmel láthatóan közel volt egy idegösszeroppanáshoz, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem. Először az edzőterembe vittem, hogy levezesse az energiáit a futópadon, aztán szaunázni, egy masszázsra, majd természetesen egy jót enni.