Ő

Part 2

Reggel ismét korán keltem. Ugyanazokat tettem mint tegnap reggel,de most nem kocsival mentem mivel hát az elég pórul járt. Gyűlölök tömeg közlekedéssel menni,de nem volt választásom. Szerencsére a busz a munkahelyem előtt tessz le és a busz megálló pedig a sarkon van. Megvártam a buszom,aztán amikor jött felszálltam megmutattam a bérletem és leültem egy üres helyre.
Időben értem be,szóval ez egy jó pont.
-Jó reggelt.-Köszöntem hangosan munka társaimnak.
-Jó reggelt.-Mondták kórusban.
-Te hogy,hogy időben bent vagy?-Kérdezte Adriana.
-Össze tört a kocsim.-Mondtam.
-Mi? És nem esett bajod? Hogy történt?-Kezdett faggatni,így hát elmeséltem neki az egészet.
-Na ne,nem mindenki mondhatja el hogy Neymar bele ütközött.-Mosolygott.
-Igen tényleg csodás. A kocsimnak meg annyi.-Fogtam a fejem.
-Hülye vagy! Mondta,hogy kifizeti te nem hagytad.-Kezdett pakolászni.
-Nem szorulok segítségre.-Segítettem neki pakolni.
-Oh igen,nekem nem úgy tűnsz.-Nézett rám. Igaza volt és zavart.
-Figyelj te most a barátnőm vagy,vagy az ellenségem?-Kérdeztem idegesen.
-A barátnőd aki elmondja,hogyha rossz döntéseket hozol,nem is értelek miért vagy ilyen flegma mindenkivel.-Mondta kicsit hangosabban.
-Nem vagyok az!-Akadtam ki.
-Hozzád jöttek.-Nézett hátam mögé nyitott szájjal.
-Mi van?-Fordultam meg.
-Jó reggelt hölgyeim.-Mosolygott Neymar.
-Mindjárt nyitunk,jobb ha le lépsz.-Lepődtem meg.
-Ő mindig ilyen?-Nézett a barátnőmre.
-Általában,csinálhatunk egy képet?-Kérdezte Adriana.
-Persze.-Mosolygott Neymar.
-Le fotózol minket?-Adta kezembe telefonját kedves barátnőm.
Megfogtam a telefont és lőttem pár képet róluk.
-Minek jöttél?-Kérdeztem.-Mármint nem. Ne haragudj tényleg elég bunkó vagyok,de mit keresel itt?-Vettem észre magam.
-Hozzád jöttem.-Mondta.
-Hozzám?
-Hallottam,hogy munka helyet keresel.-Dőlt a pultnak.
-És honnan?
-Az titok,de lenne egy ajánlatom.-Kezdett bele.-Van egy 10 éves fiam és én elég elfoglalt ember vagyok,szóval szeretném ha te lennél az aki vigyázz rá.
-Rendben!-Egyeztem bele egyből.
-Ez gyors volt,remek akkor ma este kezdesz.-Csapta össze kezét.
-De én ma dolgozok.
-Te bajod,10-re várlak. Itt a cím.-Adta kezembe a kis papírt,majd kisétált az ajtón.

Boldog voltam,de tudtam,hogy nagy felelősség egy gyerekre vigyázni,csak reménykedem,hogy a kisfia nem egy ördög fajzat.
A nap hamar eltelt,ma nem én zártam,úgyhogy időben oda tudtam érni.
Nem volt egy hosszú út,de rövid sem.
A hatalmas ház előtt álltam és csak tátott szájjal néztem azt. Fel sétáltam a lépcsőn és csengettem a kapun.
-Gyere.-Mondta Neymar.
Az ajtó már nyitva volt,úgyhogy csak be mentem és ott is ámultam.
-Szia.-Mosolygott Neymar.
-Szia.
-Davi gyere.-Kiabált egyet a kisfiúnak,gondolom.
-Itt vagyok.-Futott le a lépcsőn a kis szőke fiú.
-Szia Davi,Damiane vagyok.-Mosolyogtam a kisfiúra.
-Szia.-Bújt apjához szégyenlősen.
-Rendben,gyere beljebb önthetek valamit?-Kérdezte.
-Egy vizet.-Mosolyogtam.
-Szereted a videó játékokat?-Kérdezte Davi.
-Persze.-Bólogattam.
-Tudsz focizni?-Kérdezett újra.
-Hát azt nem nagyon.-Húztam a szám.
-Kosarazni?-Kérdezte.
-Azt egy kicsit.
-Na és.-Kezdett újra bele Davi.
-Davi elég lesz.-Szólt rá apja.
-Dehogyis nyugodtan kérdezz csak.-Mondtam a kisfiúnak.
Erre ő csak elszaladt,szóval az apjával kettesben maradtam.
-Mesélj valamit magadról.-Ült szembe velem és a vizet elém rakta.
-Igazából rendezvény szervező vagyok,az egyetem után ide jöttem,mivel imádom Francia országot,de még csak pár hónapja vagyok itt és nem találtam még rendes munkát.-Magyaráztam.
-Értem. Nekem nem sokára mennem kell,meg lesztek?-Nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Elfutott de szerintem meg.-Mondtam.
-Remélem megbízhatók benned,ja és azt nem mondtam,de ez csak ideiglenes mivel a másik hölgy aki vigyázott rá elment nyaralni,huzamosabb ideig.-Mondta.
-Rendben.
-Baszki te tudsz nyakkendőt kötni?-Kérdezte miközben azzal szenvedett.
-Szerintem igen,ha nem felejtettem még el.-Sétáltam a focista felé.
Elég közel kerültünk egymáshoz,ami bevallom zavarba is hozott.
Sikeresen megkötöttem a nyakkendőt.
-Köszönöm.-Nézett mélyen a szemembe.
-Szívesen,hogy nem fojtottalak meg.-Ütöttem mellkasára.
-Azt majd máskor.-Még mindig hosszasan nézte a szememet.
-Állj le ezzel.-Szóltam rá.
-Mire gondolsz?-Nézett a tükörbe.
-Damiane. Olyan hosszú a neved szólíthatlak Daminak?-Kérdezte Davi.
-Persze,sokan szoktak úgy.-Guggoltam le a fiúhoz,bár nem volt sokkal alacsonyabb nálam.
-Van kedved filmet nézni?-Mosolygott kedvesen Davi.
-Persze,mit nézünk?-Mentem utána a nappaliba.
-Harry Potter?
-Imádom.-Mosolyogtam,majd leültünk a kanapéra.
-Látom engem el is felejtettél.-Jött apukája is be.
-Nem apa.-Ölelte meg.
-Szeretlek,később jövök.-Puszilta meg Davit.
-Én is téged.-Mosolygott apukájára.
-Szia Dami.-Intett nekem,majd elment.

-Szeretnél enni popcornt?-Kérdeztem Davit.
-Persze.
-Hozom.-Mentem a konyhába és reméltem,hogy van náluk.
Hála istennek találtam,úgyhogy be raktam a mikróba aztán kiöntöttem egy tálba és már vittem is Davinak.

Egy jó 2 óráig tartott a film,közben Davi sokat mesélt,hogy ki a kedvence stb. Elég késő volt. Borzalmas vagyok,tele ettük magunkat minden féle csokival. Nem is tudom,hogy szabad e,mindegy amiről nem tud az nem fáj neki. Elküldtem Davit fürdeni én addig rendet raktam és vártam.
15 perc elteltével kijött a kisfiú,pizsamába és szemét dörzsölte.
-Gyere.-Nyújtottam neki a kezem,hogy fel kísérjem a szobájába.
Fel sétáltunk és bevezetett a kis birodalmába,gyorsan ágyba bújt. Jól betakartam,megsimogattam a kis arcát és kimentem.
Ahogy leértem az utolsó lépcső fokról,Neymar már az ajtóban állt.
-Alszik?-Suttogta.
-Igen.-Súgtam én is.
-A sofőr kint vár,haza vissz.-Mondta.
-Rendben,köszönöm.-Vettem a cipőm és a kabátom.
-Ezt a mai napért.-Adta a kezembe a borítékot.
-Máris?-Lepődtem meg.
-Persze.-Mosolygott.
-Köszönöm,jó éjt.-Nyitottam az ajtót.
-Neked is.
Le sétáltam a lépcsőn,és ott várt a sofőr.
-Jó estét hölgyem.-Nyitotta ki nekem a hátsó ajtót.
-Magának is,köszönöm.-Ültem be.-Lehetne,hogy hagyjuk egy a magázódást?-Kérdeztem,mivel nem lehetett nálam öregebb egy évvel.
-De persze.-Mosolygott kedvesen.
-Mi a neved?-Kérdeztem.
-Hugo,és a tiéd?
-Damiane.-Mosolyogtam.
Ezután már inkább nem beszélgettem többet,és csak néztem ki az ablakon.

Otthon kiszálltam és el köszöntem Hugo-tól.
Gyorsan le fürödtem és ágyba bújtam.