Ő

Part 26

Már December 27.-e van. Neymar már 26.-a reggel elment. Holnap lesz az első meccsük,nem tudja de elmegyek megnézni őt. Már mindenemet be pakoltam a bőröndömbe,ugyanis vissza költözök. Sikerült apával mindent meg beszélnem és azt mondta nem haragszik. Francia országban valószínű hogy folytatni fogom a munkát amit ott hagytam. Mindent elterveztem már a lakásomat is kibéreltem online,úgyhogy már csak pár óra és oda is érek.
Már este van úgyhogy most még nem árulom el Neymarnak hogy itt vagyok. Szeretném ha a meccsen tudná meg.

A kulcsomat a szőnyeg alatt hagyta a tulajdonos,nem igazán biztonságos de nem történt baj. A lakás be volt rendezve hiszen így hirdették meg. Nekem egyébként sem lett volna kedvem berendezni úgyhogy tökéletes.
Át öltöztem pizsamába és ágyba bújtam,eléggé elfáradtam a hosszú úttól.

Másnap reggel délben keltem. Nem igazán csináltam sok mindent úgyhogy ugorjunk a délutánra.
Adriana ma meglátogat. Annyira hiányzott már,amikor itt hagytam Párizst ő volt a második akit a legjobban hiányoltam. Csengetés hallatán rohantam nyitni az ajtót. Egymás nyakába ugorva sikítottunk fel.
-Végre itthon vagy Dami!-Nézett rám Adriana.
-Hiányoztál.-Engedtem beljebb.
Egész sok mindenről szó esett amit telefonon nem szívesen beszéltünk volna meg.
-Van egy le sokkoló hírem.-Szorította meg a kezem.
-Ügye nem csalt meg?
-Dehogy! Terhes vagyok.-Mosolygott.
-Komolyan? Ez csodálatos Adri.-Öleltem meg.
-Igen tudom.-Nevetett.
-Elmondtad már Williamnek?-Kérdeztem.
-Nagyon boldog! De nem korai ez? Mármint ne érts félre nagyon boldog vagyok de csak egy éve vagyunk együtt. Majdnem.
-Szerintem így kellett történnie,ez a gyerek boldogságot hozz majd az életetekbe. Ami amúgy is megvan.-Mosolyogtam-De ő nagyobb lesz.
-Na és veletek mi van?-Mosolygott.
-Nem tudja hogy itt vagyok,ma szeretném meglepni a meccsen.-Magyaráztam.
-Ez aranyos.-Biggyesztette le a száját.
-Van kedved jönni?-Kérdeztem.
-Lenne de ma este William elvissz randizni.
-Érezd jól magad!
Sokat beszélgettünk aztán Adriana elment hiszen készülődne kellett a vacsorára,nekem pedig a meccsre.

Fürödtem aztán feltettem egy kis arc maszkot mivel rám fért. A hajamba egyszerű hullámokat varázsoltam és felöltöztem.

Miután felöltöztem sminkeltem és felvettem a fehér magassarkúmat. Pár perc múlva már a kocsiba ültem és indultam is.
Le parkoltam a szokásos helyemen,ugyanis mint tudni illik már itt dolgozom. Igaz csak holnap kezdek de megbeszéltem a főnökkel hogy hadd parkoljak ide,hiszen máshol hatalmas a tömeg és még parkoló hely sincs. Mivel nekem nem kellett semmilyen sort ki várnom egyből indultam a helyemre.
-Damiane?-Nézett rám Ramos.
-Shh! Ne mond el Neymarnak hogy láttál meglepetés.-Fogtam le a száját.
-Annyira örülök hogy látlak.-Ölelt meg.
-Én is nagyfiú-Nevettem.
-Hogyhogy vissza jöttél?-Kérdezte.
-Nem akartam örökre Spanyolban maradni. Neymar és én pedig újra együtt vagyunk,nem volt már semmi ami ott tartson.-Meséltem.
-Örülök nektek tényleg! A számon cipzár kis szerelmes.-Nevetett majd elment.
Én helyet foglaltam a helyemen. Közel voltam a pályához úgyhogy innen tuti észre fog venni.
Amikor már jöttek bemelegíteni rám nézett és elmosolyodott.
Integetett és puszit küldött amit viszonoztam.
A meccs kezdetét vette. Marquinhos a 14. Percben gólt szerzett. Aztán pedig öngólt rúgott. Szegénykém:(
Neymar piros lapot kapott úgyhogy ki állították. Nem is értem mivel szerintem egyáltalán nem volt érvényes. Nagyon szomorúan és egyben idegesen ült a kispadra.
Végül Mbappe 11-est rúgott és az be is ment.
Így nyertünk 2-1-re.
Meccs után pedig az öltözők felé siettem. Ahol Ney már várt.
-Nem volt érvényes!-Céloztam a piros lapra.
-Én tudom,de ez van. Te hogyhogy itt vagy törpém.-Mosolygott majd ő is gyorsabban kezdett sétálni.
Megöleltem mire ő felemelt és megcsókolt.
-Itt maradok Ney.-Néztem a szemébe.
-A világ legboldogabb emberévé tettél most.-Nézett rám.
-Mi a fasz.-Csúszott ki a számon,de megvolt rá az okom.
-Ez gyors váltás volt drágám.-Tett le Ney.
-Fordulj meg!-Kiabáltam rá.
-Bruna mi a fasz?-Mondta ő is.
-Szia Neymar,apukád küldött egy jegyet és azt mondta azt szeretnéd ha itt lennék. De ő meg ki?-Nézett rám.
-A barátnőm Damiane.-Karolt át.
-Fogalmam sem volt róla hogy van barátnőd. Apád ezt nem igazán ejtette.-Vakarta a tarkóját.
-Mert utál engem.-Szólaltam meg.
-Nem utál.-Mondta Ney.
-Nem állt szándékomban tönkre tenni a kapcsolatotokat. Komolyan mondom. Szégyellem magam.-Fogta a fejét.
-Semmi gond.-Mondtam.-Nem a te hibád.
-Sok boldogságot nektek.-Mosolygott.-Bruna Biancardi vagyok.-Nyújtotta a kezét felém.
-Damiane Abreu.-Fogtam vele kezet.
-Annyira fura az életem.-Nézte a kezünket Ney.