Ő

Part 15

Ma Neymart el hívták egy kisebb csapat bulira,adományozni is fognak. Örülök hogy megismerhetem Brazil csapattársait is élőben.

Az egyetlen bökkenő hogy nem tudom miben menjek. Ide nem mehetek egy sima ruhában,ez nyilván való volt.
Felhívtam a barátnőmet hogy kísérjen el engem vásárolni,de sajnos ő dolgozik úgyhogy nem jön el velem.
Fogalmam sincs róla hogy miben is kell menni egy ilyen helyre. Gondolkoznom kellett egy kicsit hogy eszembe jusson valaki,aztán be ugrott Carol. Marquinhos felesége. Azonnal tárcsáztam a számát,és egy kis idő elteltével felvette.
-Szia Carol,mi jót csinálsz?-Kérdeztem.
-Szia drágám,nem túl sok jót. Itthon vagyok a gyerekekkel és próbálok nem megbolondulni.-Sóhajtott.
-Akkor nem alkalmas hogy megkérjelek hogy segíts ruhát venni az estére.-Húztam a szám.
-De!-Kiabálta fel.-Jövök,át viszem a gyerekeket anyához. Csak egy jó ürügy kellett köszönöm Damiane! 20 perc és ott vagyok érted.-Mondta,majd letettük.

Mivel a ruhámat már felvettem,csak sminkelnem kellett és a hajammal kezdeni valamit.
Carol villám gyors volt és miután kész lett a hajam,írt hogy kint van.
Felkaptam a táskám és már siettem is ki.

-Szia.-Mosolyogtam és megöleltem.
-Úgy örülök hogy hívtál. A gyerekek mostanában annyira rosszak.-Fogta a fejét.
-Sajnálom,de nyugodtan írj vagy hívj ha tudok valamiben segíteni.-Fogtam meg a vállát.
-Köszönöm Dami.-Mosolygott.

Beugrottunk jó néhány boltba és az utolsóban sikeresen találtam egy tökéletes fekete ruhát. Nem volt olcsó mulatság mivel Gucci ruha és persze hozzá illő cipőt is vettem. Nem szerettem volna beégni se a médiában se a rendezvényen. Szerencsére keresek annyira jól a Psg-nél hogy megengedhessem magamnak.
Carol és én elmentünk egyet enni,és sokat beszélgettünk. Sikerült neki is választania egy ruhát a ma estére,és most már sokkal jobb kedve volt mint amikor elindultunk.

Este 8-kor jön értem Ney,most értem haza és 6.-óra van. Nincs túl sok időm elkészülni de már megszoktam. Gyorsan a kabinba álltam és megmostam a hajamat,majd kiszálltam és magamra tekertem a törölközőm és vártam hogy a hajam is egy kicsit meg száradjon. Addig kezdtem valamit az arcommal és minden féle szérumot tettem rá. A hajamat is beszárítottam majd ittam egy energia italt,mert azt hittem elalszok. Vissza tértem a fürdőbe és sminkelni kezdtem,egy füstös szem sminket készítettem és nagyon megvoltam elégedve a végeredménnyel. Hosszú hajamat kivasaltam,majd sietve vettem fel a ruhámat. Neymar írt hogy már kint vár,én viszont nem tudtam felhúzni a ruhámat mivel hátul cipzáras. Ezért írtam neki hogy jöjjön be mert egyedül nem megy.
-Itt vagyok bébi.-Kiabálta mosolyogva,vagyis gondolom mosolygott.
-Segíts felhúzni.-Mutattam a hátamra miután belépett a szobámba. Neymar lefagyott és csak engem bámult.
-Nem tetszik a szemem? Túl sok lett igaz?-Kezdtem aggódni.
-Mi? Dehogyis ez tökéletes.-Akadt meg.-Tökéletes vagy.-Mosolygott és megpuszilta a homlokom.
-Ne mondj ilyeneket.-Pirultam el.
-Figyu szerintem hagyjuk ezt az egész bulit,nem is kell azt felhúzni inkább vedd le.-Magyarázta.
-Neymar! Segíts.-Szóltam rá nevetve.
-Jó jó.-Forgatta szemeit.
A hátamhoz érintette kezeit és lassan karikákat rajzolt a hátamra,majd nagyon lassan felhúzta a cipzárt. A vállamra tette fejét,majd a kulcscsontomat kezdte puszilgatni.
-Nagyon szívesen húznám le ezt a ruhát rólad,de megvárom az estét.-Suttogta fülembe.
Már nem sok kellett ahhoz hogy azt mondjam,hogy hagyjuk az egészet és vegye le rólam ezt a ruhát. De nem mondtam,fontos este ez neki. Én pedig túl sokat fizettem ezért a ruháért ahhoz hogy ne vegyem fel.
-Miért mi lesz este?-Fordultam felé és mélyen a szemébe néztem.
-Ha te azt tudnád.-Sóhajtott egy nagyot majd mosolygott.
-Na menjünk.-Fogtam meg a kezét és felkaptam a táskámat.

Beszálltunk a kocsiba és már indultunk is.
Nem volt vészesen messze ez a hely,úgyhogy fél óra alatt ide is értünk.
Amikor kiszálltunk rengetek fotós vett minket körbe és minket fotóztak.
Annyira megszédültem a sok vakutól és a helyzet miatt hogy majdnem össze estem. Neymar szerencsére észre vette ezt és erősen fogta a kezem és a derekam.
Nem voltam ehhez hozzá szokva ugyanis eddig még nem jelentünk meg ilyen helyen,ahol kimondottan ilyen sok paparazzo van.
Beérve az épületbe kicsit megkönnyebbültem,ugyanis itt nincsenek. De még mindig a sokk hatása alatt voltam és szédültem.
-Én mondtam hogy maradjunk otthon.-Súgta a fülembe Ney és gyengén megpuszilta a nyakam.
Fülig érő mosollyal néztem rá és vállába temettem arcomat.

Beljebb lépve körbe mutatott az ismerőseinek és mindenki nagyon közvetlen volt. Carol is felbukkant szóval én el is foglaltam magam.

A fiúk táncoltak és énekeltek főleg Neymar,ő még a színpadra is felment és énekelt. Hihetetlen mennyire aranyos ahogy azt gondolja jó a hangja. Viszont a tánc tudása az valami elképesztően jó. Csak bámultam ahogy mozgatja a csipőjét. Talán túlságosan is elbambultam mert egyre jobban mosolygott és közeledett felém.
-Gyere Dami ezt nem úszod meg.-Fogta meg a kezem és táncolni kezdtünk.
Háttal fordított így ő a derekamat fogta és együtt mozogtunk a zenére.

A buli után kezdődött az adományozás amit Neymar és a Brazil csapat indított. Beszédet mondtak a színpadon majd folytatták az ivást.

-Törpe.-Hallottam meg a "nevem" a tömegben.-Tudom hogy azt mondtam hogy veled leszek buli után,de a fiúk el hívtak egy buliba zavarna ha el mennék?-Kérdezte.
-Dehogy,menj csak nyugodtan. Én viszont haza megyek mert álmos vagyok és reggel én dolgozom.-Mondtam.
-Tuti nem haragszol?-Fogta kezébe az arcom.
-Dehogy haragszom.-Pusziltam meg az arcát.-Bízok benned.
-Szeretlek.-Súgta a fülembe amire kirázott a hideg és elmosolyodtam.
-Én is.
-Hugo kint van szólj neki ha menni szeretnél. De tuti nem jössz velem?-Kérdezte.
-Nem! Ez fiús buli és amúgy is korán kelek reggel.-Mondtam.
-Rendben,jó éjt törpe.-Csókolt meg hosszan.
-Jó éjt.-Mosolyogtam a csók után.
Én is kimentem miután el köszöntem egy pár embertől,majd beültem a kocsiba és haza tartottam.

Komolyan gondoltam hogy nem zavar,az hogy néha elmegy a barátaival nélkülem bulizni. Bízok benne és szeretem. A kapcsolatban nagyon is fontos a bizalom,ha az nincs mehet a kukába az egész. Ez persze csak az én véleményem. Nem gondolkoztam már ezen,Hugo a házam előtt be parkolt,el köszöntem tőle,majd otthon rendbe szedtem magam és ágyba bújtam