Ő

Part 9

Reggel nem kellett mennem dolgozni,de volt pár elintézni valóm úgyhogy 9-kor keltem.
Gondoltam nem mehetek üres kézzel egy gyerek zsúrra,úgyhogy elmentem Davinak venni pár ajándékot.
Azt szeretem a legjobban ebbe a fiúba,hogy annyira szerethető és kimutatja az érzéseit,ami nagyon ritka főleg egy 10 éves fiútól,mert náluk ez már nem menő. Davi más gyerek és tudom,hogy nem kezelhetem úgy mint egy 8 évest,de nem tehetek róla.

Haza érve főztem magamnak ebédet,és át hívtam az egyetlen barátnőmet ebédelni.
Adriana fél órán belül már kopogott,és engedtem is be.
-Emlékszel még a csávóra aki el hívott randizni?-Kérdezte az asztalnál.
-Hogy felejthetném el?-Nevettem.-De nem azt mondtad hogy randi után nem is beszéltetek?
-Elhagyta a telefonját és így a számomat is. A lényeg hogy tegnap megtalált instán és újra beszélünk.-Mosolygott.
-Nagyon bejön neked.-Cukkoltam.
-Legalább én nem tagadom,veled ellentétben.
-Mire gondolsz?-Kérdeztem.
-Inkább kire.-Nevetett.
-Már mondtam hogy esélyem sincs nála.-Forgattam a szemem.
-És mi volt a medencében? Azt mondtad majdnem csókolóztatok.
-Fogalmam sincs,hagyjuk ezt a témát inkább egyél.-Szóltam rá.

Éves után Adriana lelépett,mivel anyukájával fog találkozni.

2-re ott kéne lennem úgyhogy maradt egy órám elkészülni,mindig elnézem az időt. Gyorsan a fürdőbe mentem és legzuhanyoztam,majd a szekrényembe kerestem valami normális ruhát.
Egy fekete szettet vettem végül fel,majd a fürdőbe siettem újra és kisminkeltem magam. A hajamat most egyenesen hagytam,majd a táskámat a vállamra kaptam és az ajándékokat a kezembe fogtam.
Be ültem a kocsiba és már indultam is.
Útközben már Neymar hívott hogy hol vagyok már.

Be parkoltam valahol a ház előtt,és siettem be.
-Sziasztok.-Köszöntem hangosan.
-Végre.-Jött felém Ney,majd megölelt.
-Bocsi.-Nevettem el magam.
-Dami.-Örült meg nekem Davi,és őt is megöleltem.
-Szia én Carol vagyok,Davi édes anyukája.-Mosolygott kedvesen.
-Damiane vagyok.-Mosolyogtam én is.
-Davi mindig rólad beszél,hogy mennyire szeret veled lenni.-Mesélte.
-Én is szeretek vele lenni,tudod nagyon kedves fiatok van ami nagyon ritka.-Néztem a szülőkre.
-Carol érdeme.-Mondta Ney.
-Gyere igyunk valamit.-Fogta meg a kezem Carol és maga után húzott.
-Kocsival vagyok.-Ellenkeztem.
-Hugo szívesen haza vissz.-Kiabálta Ney.
-Legyen.-Mentem bele.
Persze nem ittunk sokat,sőt csak egy koktélt ittunk meg. Mégiscsak egy gyerek party.
Carol nagyon kedves nő örülök hogy megismerhettem őt.
-Davi majdnem elfelejtettem,hoztam neked valamit.-Szóltam a fiúnak.
Oda adtam neki a szatyrot majd kivette az ajándékait. Igazából nem egy nagy dolog,de múltkor mondta hogy imádja a pisztolyokat úgyhogy vettem neki egy Nerf pisztolyt,és egy nagy legot amivel biztosan megfog gyűlni a baja.
-Köszönöm szépen.-Ölelt meg.
-Nincs mit.-Pusziltam meg az arcát.
Vissza ment játszani a többi gyerekkel én pedig folytattam a beszélgetést.

Mint kiderült Carol csak elhozta Davit ide,de ő holnap este már megy vissza Brazíliába mert ott is várja egy kisfiú. Egy szállodában marad az este.

Kicsit később Messi és felesége is megérkezett a gyerekekkel,majd utánuk Marquinhos és felesége és a gyerekek.
-Sziasztok.-Csatlakozott Antonela majd nem sokkal később a másik Carol.
Így folytattuk a beszélgetést.

Már későre járt úgyhogy úgy döntöttem haza indulok.
-Ney én megyek.
-Máris? Kikísérlek.-Vált meg baráti társaságától.
-Hugo pár perc és itt lesz.-Mondta.
-Rendben nyugodtan menj vissza.-Mondtam.
-Dehogy megvárom veled.-Moslygott.
Ez a mosoly a legszebb a világon,esküszöm. Elvesztem egy időre a gyönyörű szemeiben,és ő is az enyémben.
Amire észbe kaptam Ney alig egy pár centire volt tőlem,fura de nem voltam zavarban. Kellemes érzés fogott el a közelében,és úgy éreztem hogy bármire képes vagyok. Tényleg így volt,felbátorodtam és közelebb hajoltam. A következő lépés rajta ált.
Szinte engem kínozva nagyon lassan közeledett a számhoz,aztán el nézegette egy ideig és mosolyra húzta a száját. Én is elmosolyodtam aztán végre rá tapadt a számra. A hasamban pillangók keletkeztek amiket igazán rég éreztem,vagy talán még sosem. Neymar tökéletesen csókol. Amint hallottuk hogy Hugo kanyarodik el váltunk egymástól.
Neymar szeméből eltűnt a mosoly,amit eddig láttam. Elbizonytalanodtam hogy vajon jó döntés volt e.
-Itt van Hugo.-Vakarta a tarkóját.
-Igen látom,akkor én megyek jó éjt.-Erőltettem magamra egy mosolyt.
-Jó éjt Damiane.

Be szálltam a kocsiba és már nem voltam annyira boldog. Miért csináltam ezt? Csak ezt kérdeztem magamtól.

Reggel az irodám felé tartottam és nulla élet kedvvel kezdtem dolgozni. Ami meg is hozta eredményét,a semmit. Nem volt semmi ötletem,csak arra a csókra tudtam gondolni. Egyszerűen nem értettem mi történt. A végén rá jöttem hogy nem biztos hogy velem van a hiba,de miért csókolt meg ha utána így megbánta. Mert biztos vagyok benne hogy megbánta.

-Szia be jöhetek?-Nyitott ajtót az említett.
-Nincs időm.
-Gyors leszek.-Csukta be maga után az ajtót.
-Mond.-Forgattam szemem.
-Lehetne hogy elfelejted azt a csókot? Csak mert annyira hirtelen történt és én meg már részeg is voltam,csak nem akarok veled rosszban lenni veled ez miatt.-Nevette el magát.
-Rohadj meg! Azt hittem más vagy mint akinek gondoltalak de egy érzéktelen seggfej vagy. Van róla fogalmad hogy én mit érzek?-Kiabáltam vele és elárultam magam.
-Te érzel irántam valamit?-Ragadt le.
-Éreztem de az már elmúlt. Most pedig menj el.
-Én nem tudtam hogy te.-Kezdett bele.
-Tök mindegy Neymar.-Nyitottam az ajtót majd elment.

Miután elment szemeim könnybe borultak,de nem csak az miatt mert ő nem akart engem. Hanem mert tudtam hogy már tudja hogy én érzek iránta valamit hiába is tagadtam. Gyengének tűnök és utálom.
Kimentem egy kicsit levegőzni és össze futottam Mbappe-val.
-Szia Dami.-Ölelt meg.
-Szia.-Öleltem meg,és mellkasára hajtottam a fejem.
-Jól vagy?-Fogta arcomat a kezébe.
-Persze.-Mosolyogtam.
-Nem kell el mondanod.-Ölelt újra meg és hajamat simogatta. Jól esett hogy megölelt és nem kérdezett semmit.
-Köszönöm Kylian.-Köszöntem meg.
-Bármikor.-Mosolygott.

3-kor haza indultam és filmeztem,minden szar romantikus filmet végig néztem és szidtam az embereket akik boldog kapcsolatban élnek.