Ő

Part 13

Már egy hónapja együtt vagyunk.
Neymar annyira más mint a többi ember,elmondani nem tudom mennyire jó hozzám és hogy milyen kedves és szerethető. Imádom hogy vicces és hogy romantikus is. Úgy érzem soha sem voltam még ilyen boldog és szabad. Neymar olyan biztonságot nyújt amit eddig még senki sem adott nekem,még a saját apám sem. Nem félek magamat adni előtte.

Ma meglátogatjuk a családját ez az első alkalom hogy egypárként találkozunk velük,kicsit félek de már találkoztam velük és az anyukája egy tündér. Az apukájával nem igazán beszélgettem sokat. A nővére sajnos nem lesz ott.

Munka után Neymar kocsijába szálltunk és a reptér felé siettünk. Neymar magán gépével mentünk a hosszú úton.

Ettünk ittunk,beszélgettünk és filmet néztünk.
-Ne izgulj már imádni fognak.-Szorította meg a kezem.
-És ha nem?-Kérdeztem.
-Múltkor is jól beszélgetettek,és amúgy is elég ha én imádlak-Puszilta meg a kezem.
-Én is imádlak.-Csókoltam meg.
-Ez kár volt.-Tapadt a nyakamra.
-Állj le nem vagyunk kettesben.-Nevettem.
-A saját gépem és azt csinálok amit akarok.-Csókolgatott tovább.
-Nem lehet most Ney.-Mosolyogtam.
-Miért?
-Női napok.-Simogattam arcát.
-És az meddig tart?-Biggyesztette le a száját.
-5 nap.
-Az kínzás.
-Csak kibírod.-Nevettem fel.
Elaludtunk és kb reggelre oda is értünk.
Leszálltunk a gépről és Ney szülei már vártak minket a kocsiban.

Köszöntünk és szálltunk is a kocsiba,a haza út nem volt olyan hosszú,úgyhogy hamar Neymar szüleihez értünk.

Lepakoltunk a szobába majd elmentünk fürdeni és le mentünk ebédelni.
-Szóval mióta tart a szerelem?-Kérdezte mosolyogva az anyukája.
-1 hónapja.-Mosolygott Ney.
Amire Ney apja fel nevetett.
-Mi olyan vicces?-Kérdezte Ney.
-Mégis hogy találkoztatok fiam?-Kérdezte az apja. Ney elmesélte az elejétől a végéig az egészet.
-Érdekes lány vagy.-Nézett rám az idősebb Neymar.
-Igen?-Kérdeztem.
-Ahogy a fiam munkát ajánlott egyből kedvesebb voltál.-Mondta.
Tudtam hogy hova akar kilyukadni,zavart hogy nem tudják az igazi énemet. Soha nem jönnék össze valakivel csak a pénze miatt. Fogalmam sem volt róla hogy most mit is kéne erre mondanom de Neymar segített.
-Nem apa ő nem olyan.-Nézett rám.
-Honnan tudod fiam? Még csak egy hónapja vagytok együtt.
-Több hónapja ismerjük már egymást és én sosem mutattam mást mint aki vagyok,uram sosem használnám ki a fiát.-Szólaltam meg.
-Hogyne.-Kezdett bele újra.
-Elég lesz! Hagyd őket békén.-Szólt férjére Nadine.-Ne haragudj Damiane a kellemetlenség miatt,tudod a fiamat sokan szerették volna kihasználni ezért aggódik ennyire. Tudjuk hogy nem vagy olyan lány.-Mondta Nadine.
-Köszönöm.-Erőltettem magamra egy mosolyt,majd folytattam az ételt.

Neymar látta rajtam hogy nem igazán érzem magam kényelemben és hogy zavar amit az apja mondott. Mélyen a szemembe nézett és megfogta a kezem majd megpuszilta azt.
Jól esett de nem múlt el az amit éreztem.
Ebéd után fel mentünk a szobába pihenni,de őszintén ez az egyetlen hely ahol nem érzem magam rosszul jelenleg.
-Sajnálom apámat ne is hallgass rá.-Ölelt meg.
-Igaza van! Úgy értem hogy te szereztél nekem munkát és ha nem találkoztunk volna én még mindig a kávézóba lennék.
-Ne mondj ilyet. Tönkre tettem a kocsidat és nem zavar hogy én segítettem neked munkát keresni. De ha én nem lennék akkor is találtál volna munkát mert csodálatosak a terveid.-Fogta kezébe az arcom.
-Szeretlek.-Bújtam hozzá.
-Én is téged.-Puszilt a hajamba.

Ő mindig tudja hogy kell bánni velem,mindig a kedvembe jár és tudja mit tegyen hogyha esetleg nem vagyok jó hangulatban mint például most is.
Csak be feküdtünk az ágyba és tv-t néztünk miközben Ney apró csókokat nyomott az arcomra és a kulcscsontomra. Annyira jól estek azok a kis puszik hogy nem bírtam magammal,de sajnos muszáj voltam.
-Annyira.-Kezdett bele de tudtam már mit akar mondani.
-Tudom én is.-Néztem rá.
-Kibírom ne aggódj értem.-Húzta ki magát büszkén.
-Akkor aggódj te értem.-Csókoltam meg.
Erre csak fel nevetett majd elaludtunk.

6-óra körül fel keltünk és elmentünk édes anyámhoz ha már itt vagyunk.
Kocsiba szálltunk és 15 perc alatt oda is értünk. Egy kopogás után anya tátott szájjal nézett hogy mégis én mit keresek itt.
-Sziasztok.-Ölelt meg szorosan majd Neymar bemutatkozott.
-Nagyon örülök.-Mosolygott anya.
Beljebb mentünk ahol az öcsém épp fifázott és nem is figyelt fel.
-Theo.-Kiabáltam neki.
-Neymar.-Csillantak fel a szemei és engem figyelmen kívül hagyott.
-Szia Theo,beszállhatok?-Kérdezte Ney.
Theo boldogan bólogatott és ketten folytatták a játékot.
Közben anyával beszélgetett és két helyre figyelt.
Egész jól kijönnek egymással,legalább ők.
Ettünk egy kis sütit is majd beszélgettünk és végre a fiúk is abba hagyták a játékot.
-Na kinyert?-Fordultam Neymar felé aki épp felém sétált.
-Döntetlen.-Puszilt meg majd Theo mellé ült így anyával szemben.
Én csak ültem és néztem a két legjobb férfit az életemben. Tudom korai ezt mondani de Neymar és én már rég ismerjük egymást így talán nem korai ki mondani hogy,ő és Theo számomra a legfontosabb férfi az életemben.
-Van az udvaron kapu?-Kérdezte Ney miközben kinézett.
-Persze.-Bólogatott az öcsém.
-Hát akkor mire vársz menjünk.-Mosolygott Ney.
Én is kimentem velük és csak néztem őket. Mindketten élvezték a játékot de így is Neymar nyert.
-Az utolsót neked lőttem.-Nézett mélyen a szemembe és össze szorította a száját.
-Igen?-Mosolyogtam.
-Aha.-Még mindig tartotta a szemkontaktust amit ezúttal én sem szakítottam meg.
-Tudod mit szeretek rajtad a legjobban?-Kérdezte meg nem szakítva a szemkontaktust.
-Nem.-Ráztam meg a fejem.
-A szádat olyan mintha ki lenne rúzsozva és illenek az enyémhez.-Fogta meg az ujjával a szám.
-Tuti?-Kérdeztem.
-Nem tudom próbáljuk meg.-Hajolt a számhoz majd egy finom csókot lehelt rá.
-Tényleg illenek egymáshoz.-Mosolyogtam és fogadni merek hogy el pirultam. De nem zavart hogy látja mennyire zavarba tudd hozni.
-Abba hagytátok?-Kiabálta Theo az udvar másik feléről.
-Nem!-Kiabáltam vissza és ezer apró puszit nyomtam Ney szájára.
-Fhujj.-Nyújtotta ki nyelvét Theo.
-Nem vagy már 5 éves.-Nevettem fel.
-18 vagyok drága nővérem. De ez nem azt jelenti hogy téged akarlak nézni miközben smárolsz.
-Akkor szerezz valakit és próbáld ki.-Nyújtottam ki a nyelvem most én.
-Fogd be! Ney jössz?
-Jövök öcsi.-Nevetett Ney.

Nem sokkal később Ney haza akart már menni de én nem. Az apja nem kedvel engem én pedig nem akarok kellemetlen helyzetet.
-Neymar én inkább itt maradok,nem szeretnék zavarni.-Súgtam neki hogy senki ne hallja.
-Mi? Nem zavarsz senkit apám csak aggódik gyere menjünk.-Fogta meg a kezem.
-Nem Neymar tényleg nem szeretnék menni. Te nyugodtan menj nem fogok megharagudni mégis csak a szüleid.
-Damiane ne csináld már ezt velem! Most mi bajod van?-Kérdezte idegesen. Azt hiszem meg is lesz az első vitánk.
-Neymar hallottad amiket apád mondott nekem? Nyilván nem akarja hogy veled legyek azt meg főleg hogy az ő házában.-Akadtam ki.
-Az az én házam az én pénzem és engem nem érdekel amit mond. De tudod mit maradj csak holnap este jövök érted mert megy a gépünk.-Elköszönt anyától és az öcsémtől és idegesen pillantott rám. Szomorúan néztem rá ő csak újra idegesen nézett rám és megpuszilta az arcom.-Jó éjt Damiane.-Viharzott el.
Lehet nem kéne most mosolyognom de mégis azt teszem,idegesen is megpuszilt és jó éjt kívánt.

-Te hogy hogy maradtál?-Kérdezte anya.
-Veled akartam lenni édes anyám.-Öleltem meg.
-Jó szöveg.-Nevetett majd megpuszilta az arcom.