Ő

Part 3

Egész jól megvagyok az új munkahelyemen is,sok a fizetésem. Gondolkoztam,hogy a kávézót ott kéne hagynom,de ha ennek vége muszáj,hogy legyen egy biztos helyem. Így hát két helyen vagyok,iszonyú fárasztó.
Ma este hamarabb kell el jönnöm a kávézóból,mivel Neymar szeretné ha Davival mennék a meccsére,mivel egyedül nem szeretné ha ülne a lelátón. Így hát a barátnőmet kértem meg,hogy vegye át este a helyemet.
A meccs 9-kor kezdődik,és nekem már a focistánál kell lennem 7-kor. Ami azt jelenti,hogy 5-kor haza kell mennem és elkészülni,aztán még oda menni.
-Na várod a meccset?-Szakított félbe a nagy gondolkodásomból a barátnőm.
-Megfogsz lepődni,de igen,papámmal sokat néztem meccset amikor kicsi voltam. Szóval képben vagyok.-Válaszoltam mosolyogva.
-Érezd jól magad,de azért annyira mégse. Kapd be,hogy nélkülem mész.-Váltott hirtelen.
-Szívesen mennék veled,de nem tudok mit tenni.-Vontam vállat.
-Jó napot,szeretnék egy Latte kávét.-Érkezett egy vendég,akit a barátnőm szolgált ki.
-Üljön le máris viszem.-Mosolygott Adriana.
-Na ez mi volt?-Cukkoltam.
-Felvettem a rendelést,vehetnél példát.-Készítette a kávét.
-Aha értem.-Bólogattam mosolyogva.
-Most meg mi van?-Nevette el magát.-Egész helyes nem?
-Tudtam.-Fordultam felé.
-Te csak fogd be Neymar.-Nevetett.
-Ne terelj.
-Én aztán nem. Na menj arrébb hadd vigyem az úr kávéját.-Mosolygott.

Én is felvettem egy pár rendelést és ki is vittem őket,aztán össze szedtem az üres poharakat és a mosogatóba tettem őket.
-Ezt nézd.-Nyomott a kezembe egy papírt Adriana.
-Na ne,számot cseréltetek?-Örültem neki.
-Ő kérte el.-Vont vállat mosolyogva.
-Ez szuper.-Öleltem meg.
-De viszont holnap én is kérnék egy szívességet.-Nézett rám.
-Persze.
-Este találkoznánk és megtennéd,hogy zársz helyettem?-Kérdezte,én pedig lefagytam.
-Pablo?
-Szabin van.-Válaszolta.-Na kérlek.
-Rendben megoldom valahogy.-Forgattam a szemem.
-Köszönöm.-Ugrott a nyakamba.
-Na inkább dolgozz.-Nevettem.

Az óra 5-öt mutatott,úgyhogy én gyorsan le is léptem.
A busz letett a saroknál és onnan már csak sétáltam,a kulcsomért kutattam majd nyitottam is az ajtót.

Le fürödtem és hajat mostam,kiszálltam a kabinból és gyorsan törölközőért nyúltam,be csavartam a testem és a hajamat is.
Ettem egy kis tésztát. Fogalmam sincs,hogy mit kéne fel vennem egy meccsre,úgyhogy a telefonom a kezembe vettem és a pinterestet hívtam segítségül. Hát nem nagyon segített,úgyhogy inkább feltaláltam magam.
Felkaptam a szürke mom jeans nadrágomat a fehér crop top hosszujjú felsőmet és egy fehér baseball sapkát,aztán a kedvenc téli kabátom és a nike cipőm. Az utolsó hármat még nem vettem fel,mivel még sminkelnem kellett és hajammal is kellett valamit kezdeni. Először megszárítottam barna hosszú hajamat aztán sminkeltem,most egy kicsit többet mint szoktam. Vissza tértem a hajamra amit be göndörítettem,és késznek nyilvánítottam magam. Fél hétre kész is lettem,úgyhogy felkaptam a kabátomat a cipőmet és a sapkámat. Megengedtem magamnak,hogy taxival menjek úgyhogy gyorsan azt is hívtam. Amíg a taxi jött még egy kis szájfényt is tettem a számra és a táskámat is felkaptam a vállamra.
Gyorsan bezártam az ajtót,mivel a taxi már ott volt,beültem a kocsiba elmondtam a címet és már indultunk is.
Kocsival jóval rövidebb az út,úgyhogy 20 perc alatt oda értem. Kifizettem az utamat és siettem az ajtóhoz. Mivel már 7 óra volt.
-Sziasztok.-Nyitottam az ajtót.
-Szia Dami.-Ugrott az ölembe Davi.
-Pontos vagy.-Nézte az óráját Neymar.
-Pedig nem szokásom.-Nevettem miközben Davit öleltem. Igazán jól össze barátkoztunk.
-Jól nézel ki.-Mondta Neymar.
-Apa ez borzalmas volt,ne haragudj rá nem tudd bókolni. Szép vagy Dami.-Nézett rám aranyosan Davi.
-Köszönöm Davi.-Pusziltam meg az arcát.
-Na és te mit tudsz ennyit a.-Kereste a helyes szót.-Na mindegy,indulhatunk?
-Persze.-Mondtuk egyszerre Davival.

Kint várt már az ismert sofőr,beültünk hátra hárman,Davi közepén mi pedig az oldalán.
A stadionhoz érve kezdtem kicsit pánikolni,mivel most fogok találkozni a csapat társaival. Fogalmam sincs,hogy kéne viselkednem előttük.

-Dami kiszállsz?-Szólt hozzám Ney.
-Ja persze,elbambultam.-Szálltam ki.
A hátsó bejáratnál jöttünk,ahol nincsenek fotósok sem rajongók.
Én Davit és Neymart követtem az öltözőig.
-10 perc és jövök aztán kimegyünk együtt és megmutatom hol ültök.-Nézett rám.
-Aha.-Nyeltem egyet,féltem,hogy le fognak fotózni mivel Davival vagyok és tudni fogják,hogy valami közöm van hozzájuk,ezek mindent félre értenek.
-Minden rendben?-Fogta meg a vállamat a focista.
-Nem igazán.-Ráztam a fejem.
-Ülj le,mond mi bántja a lelked?
-Csak ezek a fotósok.-Nevettem ki saját magam.
-Nem kell aggódni,ha le hoznak rólad valami hírt,azonnal elmondom az igazságot.-Kacsintott biztatóan.
-Rendben.-Mosolyogtam hálásan.
-Jól tettet,hogy felvetted ezt a sapkát.-Sétált az öltöző ajtaja felé.

Ahogy a focista mondta 10 perc múlva kijött és a helyünkhöz vezetett,mi leültünk és vártuk,hogy kezdjenek.

Amikor végre a fűre léptek a focisták,Davi száját elhagyta egy végre. Egyetértettem vele.
Figyelmesen nézte az apját és én is,borzalmas volt látni,hogy folyton csak őt lökik fel. Fájdalta a lábát,láttam a kis TV-n az arcát,ahogy húzta a száját.
A végére nyert a Psg 2-1-re.
Davi mondta,hogy menjünk az öltözők felé szóval oda mentünk.
-Ügyes voltál apa.-Ölelte meg apját Davi.
-Köszönöm fiam.-Puszilta meg.
-Jól vagy?-Néztem rá.
Megrázta a fejét.
-Haver jól fellöktek.-Mondta Messi. Hát le esett az állam,hogy testközelből láthatom azt akin felnőttem.
-Szia kishaver.-Borzolta össze Davi haját,aztán kérdően nézett rám.
-És ki ez a lány Neymar?-Mosolygott barátjára.
-Ő itt Damiane Abreu.-Mutatott be.
-Örülök! Messi.-Fogott kezet.
-Igen azt tudom.-Mosolyogtam.
-Na és akkor?-Utalt rám és barátjára.
-Nem,én csak Davira vigyázok.-Karoltam át Davit.
-Meg néha rám is.-Nevetett Neymar.
Bementek az öltözőbe és még jó pár focista. Davival kint vártunk,de nem sokat.
-Itt is vagyok.

Ki indultunk az épületből és be szálltunk a kocsiba.
-Akkor én haza mehetek?-Kérdeztem a focistát.
-Ja persze.-Bólogatott Neymar.
-A bokád nem néz ki a legjobban.-Mondtam.
-Majd holnap az orvos megnézi.
-Figyelj én szívesen be kenem neked,aztán haza jövök.-Ajánlottam fel.
-Dehogyis nem zavarlak ilyenekkel,csak Davira kell vigyáznod.-Ellenkezett.
-Utoljára mondom,hogy szívesen megcsinálom és ritkán vagyok ilyen kedves.-Kötöttem az orra alá.
-Akkor nem hagyom ki.-Egyezett végül bele.

Davit ágyba bújtattam és mentem Neymar szobája felé.
Kopogtam és egy gyere után be is mentem.
-Van valami csoda krémed?-Kérdeztem.
-Persze.-Mosolygott,majd sántítva kivett egyet a szekrényből.
-Na feküdj le nagyfiú.-Mondtam.
-Nem kell kétszer mondani.-Kacsintott.
A lábát a combomra tette,a hideg krémet bokájára tettem,majd elkentem azt. Bele masszíroztam és igyekeztem óvatosan masszírozni.
-Azta kurva.-Szorította össze száját.
-Bocsi,de ennél nem tudom óvatosabban.
-Nem baj.-Rázta fejét.
Folytattam.
Amikor már kellően beszívta a bőre a krémet,még egy kicsit masszíroztam aztán abba hagytam.
-Remélem jobb.-Mosolyogtam halványan.
-Egy fokkal,köszönöm.-Ült fel.
-Mit csinálsz? Feküdj vissza.-Szóltam rá.
-Épp meg akartalak ölelni.-Húzta össze szemöldökét.
Na erre most mit mondjak? De kínos,csak mosolyogtam mint a tejbe tök és fogadni merek,hogy olyan vörös voltam mint egy rák.
-Oh.-Ennyit bírtam kiejteni a számon.
Neymar újra fel ült és közel hajolt,aztán magához ölelt. Amikor észbe kaptam vissza öleltem és éreztem a finom illatát. Már le fürdött!
-Tényleg,van egy kis gond.-Jutott eszembe.-Holnap nekem kell zárni a kávézót.-Húzódtam el.
-Na és meddig vagytok nyitva?-Kérdezte.
-9-ig.
-Akkor ezt máshogy kell megoldanom,figyelj ha Davit oda viszem hozzád 8-kor az baj?-Kérdezte.
-Nem hiszem,de felfogják ismerni.
-Rá adok sapkát,és dugd el valahol.-Nevetett fel.
-Rendben,na megyek jó éjt.
-Jó éjt.

Ki sétáltam a kocsihoz és haza vitt Hugo.