Ő

Part 4

Este nyolc volt már,én pedig fáradt és nyűgős voltam.
Neymar dobott egy üzenetet,hogy a hátsó bejáratnál állnak.
-Sziasztok.-Köszöntem fáradtan.
-Nem nézel ki valami jól.-Bókolt Neymar.
-Fogd be,seggfej.-Ásítottam.
-Te most azt mondtad apára,hogy seggfej?-Kérdezte Davi.
-Baszki.-Csúszott ki a számon.
-Damiane.-Szólt rám a focista
-Sajnálom fáradt vagyok.-Fogtam a fejem.
-Csak reggel érek haza,szóval ott kell aludnod.-Közölte Ney.
-És mégis mit csinálsz te reggelig?-Kérdeztem.
-Ha jól tudom én vagyok a főnököd és nem te az enyém.-Beszélt lekezelően.
Erre nem igazán tudtam már mit mondani,úgyhogy csak megfogtam Davi kezét és be kísértem az öltözőbe,hogy senki ne lássa.
-Szeretnél enni valamit?-Guggoltam a kisfiúhoz.
-Már ettem.
-Rendben,meg leszel itt?
-Meg.-Vette elő telefonját.

Egyedül kellett tartanom a frontot,ami tényleg kimerítő volt. Annyira szerencsétlen vagyok,hogy még kávéval is le öntöttem magam.

Végre eljött a zárás ideje,úgyhogy amikor mindenki végre haza ment,bementem Daviért és felvettük mindketten a kabátunkat. Hugo már kint várt és a Neymar rezidenciáig vitt minket.
A kulcsot elő vettem,amit még Neymar adott és már nyitottam is a hatalmas ház ajtaját.
-Éhes vagy?-Kérdeztem Davit.
-Nem,fel megyek játszani a barátaimmal.-Szaladt fel a lépcsőn.
Hogy szabad e ilyenkor játszania videó játékon? Nem tudom,de ma már sok szarságot csináltam,úgyhogy nem érdekelt. Mivel ruha nem volt nálam kénytelen voltam Neymar ruháiból el venni.
Elmentem fürdeni,majd fogat mostam a fogkefével amit bontatlanul találtam.
-Davi ideje aludni.-Kopogtam az ajtaján,majd be mentem.
-Skacok mennem kell.-Köszönt el barátaitól.-Ezek apa ruhái?
-Mivel nem figyelmeztetett,hogy hozzak magammal ruhát kénytelen voltam.-Meséltem.
-Jó éjt.-Bújt ágyba Davi.
-Jó éjt.-Pusziltam meg arcát.
Én lementem és még a konyhába össze pakoltam. Aztán le ültem a kanapéra és tv-t néztem,amíg elnyomott az álom.

————————————————————
Neymar
————————————————————
Reggel 6-ra értem haza,és az első látvány ami fogadott az Damiane volt. Békésen aludt a kanapén,elképesztő,hogy tudd itt aludni.
Nem bírtam ki,úgyhogy felkaptam az ölembe és be vittem az egyik vendég szobába,gondosan betakartam és már majdnem megpusziltam az arcát is. Azért az már sok lett volna. De olyan jól állt neki a pólóm,amibe többször is belefért volna. Füle mögé tűrtem a haját,ami épp a szemébe lógott.
Én is elmentem a szobámba és el is aludtam.

————————————————————
Damiane
————————————————————

Reggel egy idegen szobában ébredtem. Úgy emlékeztem,hogy a kanapén aludtam el,na mindegy. Arcot mostam a szobában lévő fürdőszobában,és itt is találtam bontatlan fogkefét. Persze utána kidobtam!

Lementem a konyhába ahol Neymar már ügyeskedett.
-Jó reggelt.-Köszöntem.
-Jó reggelt.-Mondta.-Remélem az ágyon jobban aludtál mint a kanapén.-Mosolygott.
-Te vittél fel?
-Nem,Davi.-Mondta.-Ki más vitt volna?
-Ne haragudj.-Emeltem fel védekezően a kezemet.
-Van egy jó hírem.-Kezdett bele.-Utána kérdeztem a stadionba,hogy nincs e szükségük egy rendezvény szervezőre és azt mondták,hogy megnézik milyen vagy és ha minden rendben felvesznek.-Mesélte.
-Ez csodás,köszönöm Neymar.-Mosolyogtam és elindultam,hogy megöleljem de lefagytam és csak néztem őt.
-Miért félsz ennyire tőlem?-Nevetett.
-Nem félek tőled.-Mosolyogtam kínomban.
-Jó reggelt.-Szaladt le a lépcsőn Davi.
-Hogy aludtál nagyfiú?-Kérdeztem és megöleltem.
-Nála nem hezitálsz.-Szólalt meg Ney.
-Jól.-Mosolygott,majd leült az asztalhoz és várta apja finomságát.

Pár perc múlva Ney elénk rakta a palacsintákat és ő is leült enni.
-Nem is tudtam,hogy tudsz ilyet.
-Sok mindent nem tudsz még.-Kacsintott.
-Focizunk hárman reggeli után?-Kérdezte Davi csillogó szemekkel.
-Oh én nem tudok focizni.-Ellenkeztem.
-Majd mi meg tanítunk,vagyis inkább apa.-Mosolygott.
-Benne vagyok.-Egyezett bele apukája is.
-Hát ez szuper.-Húztam a szám.

Reggeli után kimentünk a hatalmas udvarra ami most zárt volt,mivel kint rohadt hideg van.
-Nagyon egyszerű csak nézd a lábam.-Rúgta a labdát a kapuba,persze tényleg egyszerű egy profi focistának.
-Nekem ez nem fog menni,nem játszhatunk valami mást?-Siránkoztam.
Davi csak megrázta fejét,miszerint nem játszunk mást.
Neymar elém tette a labdát és intett,hogy rúgjam a kapuba. Na hát igen,én mindenhova lőttem csak oda nem. Az utolsó próbámnál a labda elrepült valahova ki az úttestre.
-Úristen.-Fogtam szám elé a kezem.
-Szép volt.-Tapsolt Davi és az apukája mosolyogva.
-Szerintem hagyjuk.-Indultam be a házba.
-Még csak most jön a meccs.-Húzott vissza Davi.
Én és Davi egy csapat voltunk,Neymar pedig egyedül.
Davi nagyon ügyes volt és egyből szerzett is nekünk egy gólt,én már kevésbé. A kapu felé vezettem a labdát csak aztán Neymar úgy kigáncsolt,hogy én a fel is borultam.
-Jól vagy?-Kérdezte Ney.
-Soha jobban.-Válaszoltam még mindig a földön feküdve.
-Gyere.-Nyújtotta kezét,amit elfogadtam,de most ő is a földre került.
-Ezt nem kellett volna.-Mondta Neymar.
-Miért mi lesz most?-Álltam fel nevetve.
-Jobb ha futsz.-Állt ő is fel,azt tettem amit mondott csak futottam és futottam a hatalmas kertbe. Komolyan még itt is elvesztem.
Megálltam a fedett medencénél,gondoltam ide úgysem jön. Jól gondoltam 2 percig nem jött senki,úgyhogy gondoltam most már kimegyek.
Amikor nyitottam az ajtót Neymar is nyitotta.
-Hova hova?-Kérdezte nevetve,majd felkapott és be ugrott velem a medencébe.
-Nem tudok úszni.-Kiabáltam.
-Baszki.-Úszott felém és az ölébe emelt.-Hogy,hogy nem tudsz úszni?-Kérdezte,de még mindig a vízben voltunk,csak fogott.
-Úgyhogy nem akartam járni úszásra.-Mondtam.
Annyira jól nézett ki vizes hajjal és mélyen a szemembe nézett. A tarkóját fogtam ő pedig közeledett.
-Anya akar valamit mondani neked.-Szaladt hozzánk Davi.
-Jó egy perc és jövök fiam.-Ki vitt minket a medencéből és rám rakott egy törölközőt.
Be mentünk a házba,ahol Neymar mondta,hogy vegyek ki tőle ruhát. Így is tettem.
A hajamat is megszárítottam és újra lementem a nappaliba,ahol ketten ültek és épp valamit néztek a tv-ben,most már Neymar is szárazon.
-Én ideje hogy haza menjek.-Mentem a kanapé felé.
-Ne,máris?-Fordult felém Davi.
-Majd jövök legközelebb Davi.-Mosolyogtam rá.
-Hívom Hugot,hogy vigyen haza.-Nyúlt a telefonjáért Ney.
-Nem kell,hívok taxit.-Szóltam rá.
-Tuti?
-Tuti.-Mondtam és már hívtam is.
Pár perc múlva már itt is volt,úgyhogy el köszöntem a fiúktól és mentem is haza.