Ő

Part 7

Már egy ideje dolgozom a psg-nél,és nagyon szeretem. A főnököm egy főnyeremény,szinte minden tetszik neki amit csinálok. Neymar és én el távolodtunk,mivel párkapcsolatom van jelenleg,vagyis egy hónapja. Már egy ideje onnan rendeltem a kajámat ahol ő dolgozik,egy nap elmentem a kajámért és pont bent volt,elkezdtünk beszélgetni és elkérte a telefon számomat,persze meg adtam mert gondoltam úgysem lesz belőle semmi. Matteo a neve és éttermet vezet. 27 éves és nagyon kedves hozzám.
Ma ő jön értem,mivel vacsorázni megyünk az éttermébe. 4-kor végeztem és már írt is Matteo,hogy pár perc és itt van.
-Szia Dami,hogy vagy? Rég beszéltünk.-Állított meg Ney.
-Jól vagyok,köszönöm és te?-Mosolyogtam.
-Jól. Van kedved ma át jönni és filmezni?-Kérdezte.
-Nem tudok,ne haragudj Matteo jön értem és megyünk enni,aztán valószínűleg nála alszom.-Meséltem. A csillogás mintha eltűnt volna a szeméből,és a csillogás dühvé változott.
-Még mindig vele vagy?-Nevetett fel idegesen.
-Hogy érted hogy még mindig?
-Hagyjuk,érezd jól magad.-Viharzott el.
Azt tudom,hogy nem bírja a barátomat,pedig csak egyszer találkoztak. Dehát van ilyen hogy nem szimpatizál az ember a másikkal,ezért nem is hibáztatom,de ez az én életem úgyhogy azt csinálok amit én szeretnék.

A stadionból kilépve már ott parkolt Matteo.
-Szia drágám.-Puszilt meg.
-Szia.-Mosolyogtam.
Kinyitotta az ajtót és már indultunk is.
-Milyen napod volt?-Fordult felém a piros lámpánál.
-Egész jó. És neked?
-Elment,unalmas volt nélküled.-Mosolygott.
-Belém bolondultál?-Túrtam a hajába.
-Hülye az aki nem.-Mondta majd elindult a zöld lámpánál.

Perceken belül újra parkolt,és be sétáltunk az éttermébe.
Kikértük az enni valókat és neki láttunk.
-Figyelj,nem tudsz nálam aludni. Este hétkor indul a gépem,Milánóba egy megbeszélésre.-Mondta miközben a telefonját bújta.
-Ez már a sokadik alkalom hogy ezt mondod.-Forgattam szemem.
-Szerinted hazudok?
-Nem ezt mondtam,csak. Hagyjuk.-Erőltettem magamra egy mosolyt.
Örülök neki,hogy ennyire felkapott lett az étterme,de szerintem megtudná oldani,hogy ne keljen ennyit utaznia. Nagy ember ebben a szakmában és mindenki azt csinálja amit mond. Ha nagyon szeretne velem lenni,elintézné.

Ezután fel mentünk hozzá,hogy segítsek neki be pakolni.
-Jól áll ez a nadrág.-Fogta meg a derekam,és a nyakam csókolgatta.
-Felejtsd el.-Húzódtam el.
-Már megint ezt mondod,meddig várjak még?-Akadt ki
-Majd ha képes leszel egyszer itthon maradni.-Dobtam neki a pólóját.
-Megbeszélés,nem mondhatom le.-Mentegetőzött.
-Persze én értem.-Bólogattam.
-Most megint mi bajod.-Kiabált.
-Én megyek inkább,hívj ha tudsz normális hangerőben beszélni.

Hívtam egy taxit ami egy percre volt,és vissza mentem a stadionba a kocsimért.

A kocsi kulcsomat elő véve már nyitottam is a kocsit és beültem,majd haza tartottam
-Hogy van az én szerelmes barátnőm?-Kérdezte Adriana a telefonban.
-Nem vagyok szerelmes.-Ráztam a fejem unottan.
-Ezt hogy érted?
-A szerelem nem ilyen,csak szeretem de nem vagyok belé szerelmes. Azt sem tudom már minek mentem bele egy kapcsolatba amikor az előző is rosszul végződött.-Vettem elő a pezsgőt.
-Felejtsd el azt a barmot,nem érdemelt meg. Gondolj abba bele,hogy az akivel megcsalt most azt hiszi hogy megnyerte a főnyereményt.-Nevetett,amire én is felnevettem.
-Nem jössz át? Van egy finom drága pezsgőm.-Dicsekedtem.
-Már a buszon ülök.-Nevetett,majd le tette.

Addig amíg a barátnőm jött készítettem hideg tálat,és még pár nasit.
20 perc múlva már kopogott is,és mentem kinyitni neki az ajtót.
-Szia.-Ugrottunk egymás nyakába.
-Na hol a pezsgő?-Futott a konyhába.
-Öntöm.-Mentem utána és elő vettem két poharat amibe öntöttem.
-Igyunk ránk.-Emeltem poharam.
-Egi.-Ivott bele Adriana.

Adriana olyan éjfél fele el ment,úgyhogy le fürödtem és ágyba bújtam.

Másnap reggel dolgozni mentem és siettem,hogy el ne késsek.
Mivel ma jönnek feltenni a díszeket.

Futva értem be a Stadionba és futottam,hogy megtudjam inni a reggeli energia italomat.
-Szia Dami.-Mosolygott kedvesen Ney.
-Szia.-Fordultam felé.
-Jól vagy?-Kérdezte.
-Jól.-Erőltettem magamra egy mosolyt.
-Nem úgy tűnsz.-Nézett szomorúan.
-Csak Matteo megint elutazik valahová. És soha nem vagyunk kettesben,össze is vesztünk.-Mondtam.
-Hova ment?
-Üzleti útra Milánóba.-Vettem ki az energia italt.
-Lesz még időtők együtt lenni.-Fogta meg a vállam.
-Ja.-Húztam a szám.
-De amúgy meg egy seggfej.-Vont vállat majd ott hagyott.
Csak szemet forgattam és mentem a pályára,hogy elmondjam mit hova rakjunk.

A munkások igazán kedvesek voltak,és mindent oda tettek ahova mondtam. Örültem,hogy itt legalább minden jól megy,úgyhogy miután ezzel végeztem még vissza mentem az irodámba és haza indultam.

Otthon már csak beszélgettem Mateo-val,fürödtem és aludtam.

————————————————————
1 hét múlva:
————————————————————
Holnap van Ney szülinapja,nekem meg ki kéne találnom,hogy mit vegyek neki.
Bementem egy boltba ahol szét néztem és találtam neki egy zakót és hozzá illő nadrágot. Néztem még mellé egy öltönyt és kifizettem.

A szülinapot Neymar húga intézi,először fogunk találkozni és izgulok is miatta. A szülei is jönnek úgyhogy plusz stressz.
Neymar azt mondta,hogy nem bánja ha Matteo is eljön,úgyhogy ő is jön.

Otthon elkészülődtem,becsomagoltam az ajándékot.
Matteo jött értem úgyhogy már indultunk is.

-Hol a szülinapos?-Kiabáltam el magam ahogy nyitottam az ajtót.
-Itt vagyok.-Mosolygott Ney,majd megölelt.
-Isten éltessen.-Pusziltam meg arcát.
-Köszönöm Dami.
-Isten éltessen tesó.-Köszöntötte fel a barátom is.
-Ja kösz.-Halványult el mosolya.
Beljebb mentünk és köszöntünk kb mindenkinek.
-Szia biztos te vagy Damiane.-Mosolygott Neymar húga Rafaella.
-Igen én vagyok.-Mosolyogtam.
-Örülök hogy végre megismerhetlek,Davi egésznap rólad beszél otthon.
-Én is örülök.
-Jó napot.-Köszöntem Neymar szüleinek.
-Szia.-Mosolyogtak rám,majd beszéltünk pár szót és mentem a barátomhoz.

Aki épp egy ismeretlen lánnyal beszélgetett.
-Szia kicsim,téged kerestelek.-Ölelte át a derekam.
-Igen?-Néztem a lányra.
-Sofi.-Nyújtotta kezét,amit nem ráztam meg.
-Én most megyek és beszélgetek a barátaimmal. Te meg próbálj meg viselkedni.-Figyelmeztettem.
Mindig is gyűlöltem ha hülyének néztek,sosem hagytam magam és most sem fogom. Alig vagyunk itt egy pár perce és már most kezdi.
Nem vagyok egy féltékeny típus,de vak sem.

-Jól vagy Dami?-Kérdezte Veratti.
-Persze.-Mosolyogtam rá,majd a bár felé siettem és kértem egy koktélt.
Rafaella is csatlakozott így sokat tudtunk beszélgetni.
Vicces és kedves lány,sugárzik belőle a kedvesség.
Torta vágásnál oda adtuk Neymar ajándékait,majd ettünk. Elbúcsúztam Neymar családjától,mivel nekik nem sokára indul a gépük.

Miközben a focistákkal beszélgettem,hallottam hogy valakik elég hangosan beszélgetnek. Egyből megismertem a hangokat,úgyhogy le tettem a tányéromat és feléjük siettem.
-Mi történik?-Kérdeztem Neymart és Matteot.
-A kedves kis barátod megfenyegetett.-Mondta Matteo.
-Mi?
-Itt flörtöl ezzel a csajjal gondoltam rá
szólok.-Vont vállat Ney
-Inkább azt mondta,hogy el töri az ujjaimat ha meglátja hogy téged bántalak.-Nevetett fel Matteo.-Mond csak fáj a fogad a barátnőmre?
-Ha kéne már rég az enyém lenne.-Lépett egyet.
-Igen?.-Lépett Matteo is.
-Matteo elég lesz.-Léptem feléjük.
-Szóval őt véded? Miért én álljak le?-Emelte fel a hangját,így mindenki ránk figyelt.
-Vedd lejjebb a hangerőt.-Kiabált rá Ney.
-Miért mi lesz?
Neymar erre már nem mondott semmit,csak hátat fordított majd hirtelen be húzott neki egyet.
-Tesó állj le.-Fogta le barátját Draxler.
-Mond csak,meghúzott téged?-Fogta orrát Matteo.
-Te rohadék.-Pofoztam fel.-Húzz innen.-Küldtem el.
Matteo fel nevetett majd elhagyta a házat.
-Jól vagy?-Fogta meg az arcom Ney.
-Ne érj hozzám.-Húzódtam el,majd haza indultam. Szerencsémre Hugo még kint volt,szóval haza vitt.

Nem mondom,hogy nem viselt meg a dolog,de nem éreztem olyat Matteo iránt ami most fájna.
Nem lenne okom haragudni a focistára,mégis bántott az amit mondott. "Ha kéne már az enyém lenne" Megbántott és hogy miért én sem tudom. De úgy tűnik kezdek érezni valamit Neymar iránt. Bevallani is fáj,mert tudom hogy őt szeretni,kín szenvedés. Sosem viszonozná az érzéseimet,két külön világ vagyunk.