Ő

Part 33

Ma van esküvő előtti este. Hihetetlen és nagyon izgatott vagyok miatta. Életem szerelméhez végre örökre elkötelezhetem magam. Most épp aludni készülünk. Én pedig csak azon gondolkozok,hogy mehetett el ilyen gyorsan az idő? Hm. Az idő. Furcsa mi? Nemrég még gyerekek voltunk és azt gondoltuk hogy a csókolózás milyen undorító dolog,nem igaz? Amikor anyáék azt mondták hogy a répától fütyülni fogunk,mi pedig repetát kertünk belőle. Amikor minden olyan nagynak tűnt. Amikor nem érhetett minket baj mert apa vigyázott ránk. De ha nem is apa,anya mindig ott volt és egésznapi szolgálatot végzett. És mindennél jobban féltünk a szüleinktől távol lenni...

-Holnap már hivatalosan is a feleségem vagy Mi amor.-Szakította félbe a gondolataimat a vőlegényem.
-Te pedig a férjem.-Pusziltam meg az arcát.-Ney?
-Mond.-Mosolygott rám.
-Nagyon kívánom a fagyit.-Mondtam.
-Mi amor éjfél van,honnan szeretnéd hogy szerezzek neked?
-Neymar ha nem kapok fagyit szerintem hiszti rohamot fogok kapni.-Siránkoztam.
-Rendben akkor üljünk kocsiba,remélhetőleg nincsenek paparazzik. Elmegyünk valamilyen boltba és keresünk fagyit.-Kelt fel az ágyból.
-Nagyon nagyon szeretlek.-Nevettem.
-Na gyere.-Fogta meg a kezem.
-Pizsibe?
-Nekem nincs kedvem fel öltözni.-Rázta a fejét.
-Nekem sincs.-Vontam vállat.
-Tudod ha nem lenne egy roncs a lábam,most fel kapnálak és elszaladnék veled a kocsiig.-Magyarázta.
-Ha haza értünk be kenem és újra be kössük.-Fogtam meg a kezét.

Beültünk a kocsiba,és természetesen én vezettem. Ugyanis Ney még nem vezethet és lehet ez így biztonságosabb;)
Körülbelül 1 óráig össze vissza kocsikáztunk,de semmi nem volt nyitva.
Amikor már majdnem feladatuk,a sarkon észrevettük hogy nyitva van egy 0-24-es bolt.
-Bemegyek én,te várj meg.-Mondtam.
-Nagyon vigyázz.-Szólalt meg Ney.

A boltba kiválasztottam 4 különböző ízű fagyit,majd kifizettem és siettem a kocsihoz.
-Hoztam pár fajtát hogy ne legyen hiszti.-Mosolyogtam.
-Én csak aludni akarok,te vagy aki hisztizik.-Nézett rám.
-Hisztiztem!-Javítottam ki.

Majd haza indultunk.
Ney egyből felment a hálóba aludni,én addig ettem a fagyimat boldogan.

Eszembe jutott hogy Ney nem hívta meg az apját,viszont az anyukája biztos ott lesz. Ez így nem helyes,bármennyire is utál engem az az ember joga van ott lenni a fia esküvőjén.
Ki kerestem Nadine telefonszámát és reménykedtem hogy felveszi.
-Szia.-Szólt a telefonba kedvesen.
-Szia Nadine,ne haragudj ha zavarlak de a férjeddel szeretnék beszélni.-Mondtam.
-Jaj kincsem én már a repülőn ülök,nem jött velem.-Mondta.
-Ne.-Fogtam a fejem.
-Ne? Nem örülsz neki?-Kérdezte.
-Dehogy örülök,Nadine ez a fia esküvője és joga van ott lenni.
-Nyugodj meg,oda adom a számát.
-Rendben köszönöm.-Mondtam,aztán elköszöntünk.
Gyorsan átmásoltam a telefon számot a telefonomba és hívni kezdtem.

-Igen?-Szólt bele.
-Szia,Damiane vagyok és tudom hogy hallani sem akarsz rólam de nagyon boldog lennék ha ott lennél holnap az esküvőn. Ez nagyon fontos lenne Neymarnak,mégha nem is mondja.-Magyaráztam hosszan.
-Neymar nem akarja hogy ott legyek.-Mondta mogorván.
-Mar hogyne akarná. Tudom hogy szereted a fiadat és hidd el kérlek hogy én is mindennél és mindenkinél jobban szeretem őt. Tudom hogy csak védeni szeretnéd,de én soha nem tudnék neki ártani,és nem a pénze miatt megyek hozzá. Azért megyek hozzá mert ő nekem a legtökéletesebb és soha senki iránt nem éreztem ilyen erős köteléket. Neymar van pénzem és nem érdekel a fiad pénze.
-Rendben Dami,köszönöm hogy felhívtál. Sok boldogságot nektek és tudd hogy többet nem állok közétek.-Mondta majd kinyomta a telefont.

Mély érzelmek kavarognak bennem,fogalmam sincs mi történt. Most elfogadott engem? Nem gondoltam volna hogy ez valaha is megfog történni.
De ezek szerint az esküvőre nem jön.
Egyszerre voltam boldog és csalódott.
Később felmentem én is aludni.
Neymar már javában aludt,én pedig pár percig néztem a tökéletes arcát.
-Szeretlek.-Súgtam és finom csókot leheltem ajkaira.
-Szeretlek.-Súgta csukott szemmel.
Hozzá bújtam jó szorosan és elnyomott az álom.

Reggel izgatottan keltem,ugyanis ma van az esküvőm napja. Életem legszebb napja lesz a mai,semmi nem ronthatja el a kedvemet. Kicsinek mindig undorodtam a szerelmes emberektől,főleg amikor az utcán láttam őket csókolózni. Nagyon sokáig nem érdekeltem a fiúkat,ahogy beszélni kezdtem egy fiúval három nap múlva össze is vesztem velük. Mindig hülyének néztek,amit én mindig észre vettem. Amikor idősebb lettem nagyon vágytam arra hogy szerelmes legyek,a kívánságom teljesült de nem volt minden olyan gyönyörű. Átvertek,megcsaltak,nem foglalkoztak az érzéseimmel. Ahogy nőttem egyre nehezebben lehetett meghódítani és kevésbbé voltam naív.
De ennek mind vége és ma megyek hozzá életem szerelméhez.
-Jó reggelt Mi amor.-Kelt fel Ney.
-Jó reggelt.-Öleltem meg jó szorosan.
-Nagyon szeretlek és ez lesz életed legszebb napja,ahogy nekem is.-Mosolygott.

Neymar is elment készülődni de ő nem itthon,ugyanis nem láthat amíg az oltárhoz nem érek. Anya délben csengetett és segített készülődni,az öcsém Neymar után ment. A legjobb barátnőm is átjött segíteni és Neymar anyukája is örömmel töltött időt velem.
-Nadine?-Vonoltunk félre.
-Igen szivem?-Mosolygott rám.
-Figyelj én annyira sajnálom hogy a férjed nem lehet itt,de köszönöm hogy te eljöttél.-Könnyeztem be.
-Oh kedvesem ne sírj,ne foglalkozz most ezzel. Ő nagyon makacs tudod,és nem hiszi el hogy ahhoz hogy szeressünk egy híres vagy gazdag embert,nem kell topmodellnek lenni. Amikor szegények voltunk,csak Neymar tudod minket kihozni abból a helyzetből,a saját fiam adott kenyeret a számba. Az apja is munkát kapott és onnantól bekeményített. Azt mondta a fiának hogy annyi lánnyal van az éjszakába amennyivel akar,de csak is egy gazdag érett nőt vegyen feleségül.-Mesélte.
-Értem.-Öleltem meg.
-Gyönyörű vagy és örülök hogy te leszel a menyem.-Mosolygott.
A kis beszélgetésünk után folytattuk a készülődést és minden gördülékenyen ment.