Ő

Part 23

Neymar a nyakláncról kérdezett. Magam sem tudom miért de megbántott,ő nem viselte? Nekem fel sem tűnt hogy a nyakamba van,persze azért néha eszembe jutott. Felöltöztem a fürdőbe,majd át mentem az öcsém szobájába.
-Damiane jól vagy?-Kérdezte ijedve az öcsém.
-Nem Theo.-Mosolyogtam a könnyeim mögött.
-Gyere ide.-Tárta szét karját,én pedig megöleltem.-Mesélj királylány.
-Magam sem tudom mi bajom,csak a kisöcsémre volt szükségem.-Szipogtam.
-Itt vagyok nővérem.-Simogatta a hajam.
-Mond csak Neymar csak játszik velem?-Kérdeztem.
-Damiane mindig mindent túl gondolsz,nagyon szeret téged. A vak is látja.-Nyugtatott.
Pár percig még maradtam.
-Menj királylány a királyod már vár.-Mosolygott.
-Tudod néha olyan mintha a bátyám lennél.-Néztem rá.
-Na menj innen. Ja és ha lehet ne túl hangosan,vékonyak a falak.-Nevetett.
Erre csak nevettem aztán vissza mentem a szobámba.
-Damiane valami rosszat mondtam?-Kérdezte Ney.
-Nem csak túl reagáltam. Azt hittem te is hordod még a nyakláncot.-Nevettem el magam. Szánalmasnak éreztem magam és utáltam.
-Már hogyne hordanám? De edzésen és a meccsen muszáj le vennem,de ahogy végzem vissza veszem. Most a zsebemben van.-Vette elő a nyakláncot,és a nyakába akasztotta.-Nagyon szeretlek.-Mosolygott kedvesen.
Magamban azt mondtam én is téged,de ahelyett hogy kimondtam volna a szájára tapadtam.
Neymar meglepődött hiszen nem viszonozta először. Én újra utat kértem a szájába és most már ő is az enyémbe. Nehezen jutottunk levegőhöz,csak akkor kaptunk levegőt amikor Ney át tért a nyakamra és ki szívta azt. Sóhajtottam egyet hogy tudja mennyire jó és hogy mennyire hiányzott. A ruhák lekerültek de olyan gyorsan hogy észre sem vettem. Neymar férfiasságára húzta a védő eszközt,hisz egyikünk sem készült most gyereket készíteni.
Mélyen a szemembe nézett és úgy tette be,ahogy régen is. Végig nézte ahogy szememet össze szorítom.
-Úristen.-Mondtam amint megéreztem magamban.
-Shh szépség.-Tette számra a kezét.-Imádnám hallgatni ezt,de vékonyak a falak.-Súgta a fülembe.
Tudta jól hogy mit csinál. Miközben engem kínzott én megfordítottam magunkat és most én kerültem felülre.
-Lássuk te hogy bírod.-Súgtam a fülébe és ráültem.
Neymar száját egy hatalmas sóhaj hagyta el.
-Shh szépfiú.-Néztem a szemébe.
-Elég legyen!-Fordított vissza minket.
Legyen ennyi elég mára;)

Reggel Neymar mellett keltem,és akaratomon kívül hatalmas mosoly kerekedett az arcomra. Felé fordultam és csak néztem ahogy békésen alszik. Kezemmel arcát fogtam és simogatni kezdtem.
-Jó reggelt törpe.-Szólalt meg. A becenév hallatán a pillangók újra szárnyalni kezdtek.
-Jó reggelt.-Mosolyogtam.
-Hiányzott hogy erre kelljek.-Mért végig.
-Fáj a bokád?-Tereltem.
-Most már jobb de nem hiszem hogy a mankó nélkül tudnék menni.-Mondta.
-Van nálam mama kedvenc kréméből.-Álltam fel és kivettem a táskámból.
-Imádom ahogy a pólóm áll rajtad.-Mosolygott kisfiúsan.
Az ágy végére ültem hogy bekenjem a lábát. Annyira be volt dagadva hogy alig hittem a szememnek.
-Neymar ez egyre rosszabb.-Néztem rá aggódva.
-Ez normális,nincs nagy bajom.-Vont vállat.
Mindig Neymar kerül a földre. Sokan azt gondolják direkt,de azért kiváncsi lennék arra hogy azok akik ezt mondják hogy bírnák. Ugyanis mindig minden Neymar hibája. Közben ő csak a legjobbat próbálja kihozni magából és a csapattársaiból. Annyira jól játszik és félnek tőle az ellenfelek ezért inkább be vállalják azt a sok sárga lapot. Neymar mindig a lábával szenved. Elhiszem hogy ilyen a foci,de szinte már embertelen ahogy vele bánnak.

Miután bekentem a lábát,elmentem fürdeni aztán Neymar is. Egész korán keltünk,az öcsém és papa még alszanak. Átmentem felkelteni őket hiszem programunk van.
Sikeresen felkeltettem őket úgyhogy már ők is készülődnek.
-Mi megyünk a városba. Te?-Kérdeztem.
-Nekem van pár elintézni valóm,de utána találkozhatunk.-Vette a pólóját.
-Mikor végzel?
-Este 7 fele.-Húzta a száját.
-Semmi baj. Mi itt leszünk a kövi meccseken is szóval még lesz alkalmunk találkozni.-Mondtam.
-Addig nem is akarsz?-Nézett rám csalódottan.
-Neymar elfoglalt vagy! Szeretnék veled lenni,de még nem is beszéltük meg mi van velünk. Össze vagyok zavarodva.-Hadartam el.
-Hé hé nyugi törpe. A döntés rajtad áll én veled szeretnék lenni! Soha többet nem tennék veled rosszat.-Fogta kezébe az arcom.
-Rendben.-Sóhajtottam.