Ő

Part 24

A szállodába érve Neymar be rángatott a szobába. Mérgesen ült az ágyra és fejét fogta.
-Ma még szomorkodhatsz aztán elég legyen. Nem a te hibád!-Ültem mellé.
-Mégis úgy érzem,és holnap reggel mikor felkelek a média is ezt fogja írni. Mindig minden szarért én vagyok a hibás. Damiane én már nem okozhatok csalódást,profi játékos vagyok.-Nézett rám.
-Ez így van profi vagy,de nem kell mindig tökéletesnek lenned.-Simogattam a haját.

Ezután le fürödtünk és ágyba bújtunk.
-Mi lesz holnap?-Kérdezte Ney,aki a mellkasomon pihentette fejét.
-Nekem vissza kell mennem Spanyol országba.-Mondtam.
-Nem akarsz újra Párizsba jönni?-Kérdezte
-Egy ideig maradnom kell Spanyolba. Apám cége csak most indult be és számít rám.-Simogattam.
-Megértem de boldog vagy ott? Párizsban azt csinálhatnád amit szeretsz,na meg persze velem lehetnél.-Mosolygott.
-Ünnepek után még át gondolom. Vissza szeretnék menni és veled lenni.-Néztem a szemébe.
-Ezt akartam hallani.-Csókolt meg.
Filmet néztünk és csak egymásba bújva feküdtünk. Ritka meghitt pillanat volt.
A film után mindkettőnket elnyomott az álom.

Reggel én keltem hamarabb,elmentem fogat és arcot mosni aztán Neymart is kelteni kezdtem.
-Jó reggelt gólkirály.-Simogattam az arcát.
-Jó reggelt.-Mosolyodott el.
-Felkértem a reggelit. Kelj fel Carol és Davi is ide jönnek reggelizni.-Mondtam.
-Egy perc.-Ásított. Ekkor Davi nagy lendülettel nyitotta az ajtót és hangosan köszöntött.
-Keltsd fel apádat nekem nem sikerült.-Mondtam nevetve.
-Apa itt vagyunk,kelj fel jön a kaja.-Ugrott apjára.
-Oh Davi nem vagy te már ilyen könnyű.-Nevetett Ney és megpuszilta a fiát.
-Jó reggelt Carol.-Öleltem meg.
-Nektek is.
Ezután az ételt is felhozták szóval neki láttunk. Davi látszólag fel volt pörögve,de senki sem tudja miért. Egész vicces volt. Hiányzott ez a kisfiú nagyon. Aznap amikor ki sétáltam az ajtón és megláttam Davit,legszívesebben magamhoz öleltem volna. De annyira sérült voltam akkor este hogy nem is voltam magamnál. Nem kellett volna úgy látnia.

Evés után én készülni kezdtem,hisz vissza kell mennem a szállodába.
Este 7-kor megy a repülő gépünk és még pakolnom kell.
-Szóval most meddig nem foglak látni?-Fogta meg a derekam Ney.
-Január körül vissza megyek Párizsba.-Fordultam felé.
-Olyan sokat kell várnom?-Szenvedett.
-A jóra várni kell.-Mosolyogtam.
-Ez is igaz! Örültem volna ha együtt töltjük a karácsonyt.-Nézett a szemembe.
-Nincs akadálya,gyere Spanyolba és akkor együtt lehetünk. Megismerhetnéd apámat.-Karoltam át a nyakát.
-Ezt még megbeszéljük.-Puszilta meg a homlokom.
-Oh szóval nem szeretnéd megismerni az apámat?-Húztam fel a szemöldököm.
-Nem erről van szó! Már hogyne szeretném megismerni a jövőbeli feleségem apját.-Mosolygott.
Bambulva néztem rá. Nem biztos hogy van róla fogalma mégis miket beszél.
-Neymar ne viccelődj!
-Ki mondta hogy viccelek? Komolyan beszélek Damiane,senki mást nem akarok rajtad kívül.-Nézte a szám.
-Esküszöd?-Néztem aggódva a szemébe.
-Esküszöm! Soha semmit nem gondoltam ennyire komolyan.-Érintette össze a homlokunkat.

Miután felöltöztem el köszöntem Daviéktól,Neymar pedig le kísért az autóhoz.
-Vigyázz magadra. Írj ha leszállt a repülő.-Lehelt egy hosszú szenvedélyes csókot ajkaimra.
-Te is!-Mondtam.
Beszálltam a kocsiba az pedig a szállodáig vitt engem.

-Sziasztok fiúk.-Köszöntem be az öcsém szobájába,ahol papa is volt.
-Szia.-Mondták egyszerre.
-Ney is rosszul érzi magát.-Mondtam pár perc csend után.
-Pedig ő volt a legjobb.-Szólalt meg Theo.
-Tudom.-Ültem melléjük.
-Most együtt vagytok?-Kérdezte az öcsém,mire papa is felkapta a fejét.
-Azt hiszem.-Húztam mosolyra a szám.
-Örülök neked unokám.-Mondta papa.
-Én is.-Veregette meg a vállam Theo.
Úgy látszik nincsenek jó hangulatban. De ez már csak ilyen,pár nap és kiheverik.
-Pakoljatok fiúk.-Mondtam majd ott hagytam őket.
A szobámba én már neki álltam pakolni,úgyhogy lementem kaját venni.

Hamar eljött az este úgyhogy kocsiba szálltunk és az elvitt minket a reptérre.
A repülőn papáék el is aludtak,úgyhogy én is álomba merültem.
Hosszú út után végre megérkeztünk Spanyolba. Leszálltunk taxit fogtunk és otthon kiszálltunk.
Theo pár napot velem marad,hiszen elfáradt rendesen a sok utazástól. Meg amúgy is rég voltunk már együtt. Papa haza ment,felajánlottam neki hogy maradjon velünk,de inkább haza ment.
Miután mindketten le fürödtünk és kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén bekapcsoltam a tv-t. Theo a barátnőjével irogatott úgyhogy nem is zavartam. Én valami elég gyenge filmet néztem,nem tetszett mégsem tudtam nem nézni.
Jó pár óra eltelt így,aztán Theo hirtelen felállt és egy csúnya szó után eldobta a telefonját és elviharzott. Olyan hirtelen robbant fel hogy csak ültem és időm sem volt felfogni.
-Theo minden rendben?-Tettem fel ezt az igen buta kérdést.
-Ne most Damiane.-Kiabálta idegesen és becsapta az ajtót.
Nem mentem utána,utálja hogyha ilyenkor ossza neki valaki az észt. Inkább hagytam hadd nyugodjon le,majd később pedig beszélek vele.
Apropó beszélgetés teljesen kiment a fejemből írni Neynek.
Gyorsan kezembe vettem a telefonom és írtam neki. Elég sokszor írt és hívott már de én pedig elfelejtettem ki nyomni a repülőgép üzen módot.

Neymarjr:Damiane leszálltatok?
Neymarjr:Kezdesz megijeszteni,most már tuti leszálltatok.
Neymarjr:Haragszol rám?
Neymarjr:Damiane esküszöm megakarom ismerni apukádat!
Neymarjr:Ne csináld már ezt velem,tudod hogy szeretlek.
Neymarjr:Törpeeeeee

Olyan édes amikor aggódik. Nem volt kedvem íni úgyhogy telefonon hívtam. Szerintem soha sem vette fel ilyen gyorsan a telefont. Alig csörgött egyet.
-Damiane úgy sajnálom ha megbántottalak.-Kezdett bele.
-Nyugi már Ney nem haragszom rád,csak elfelejtettem írni és a telefonon repülő üzemmódba hagytam.-Mondtam.
-Hála istennek. Már én is Párizsba vagyok.
-Davi?-Kérdeztem.
-Haza ment,sulija van.-Mondta kicsit lehangolva.
-Egyedül vagy?
-Igen,mire készülsz.-Szinte előttem volt ahogy mosolyra húzza a száját.
-Semmire te perverz.-Nevettem.-Csak azt hittem lesz veled valaki ilyenkor,mert nem vagy jó hangulatban.
-Ha veled beszélek nekem már az is elég Damiane.-Imádom ahogy a nevemet mondja,egyszerűen megőrülök.
-Szeretlek.-Szólaltam meg.
-Szeretlek.
-Szóval mit csinálsz karácsonykor?-Nevettem.
-A barátnőmmel leszek és megismerhetem végre az apját,na és te?
-Én pedig a barátommal leszek,képzeld ő is most fogja megismerni az apámat.-Mosolyogtam.
-Nem ismerem véletlenül a barátodat?-Kérdezte.
-Hát nehéz lenne nem ismerni őt,Neymarnak hívják és irtó helyes csávó.-Mondtam.
-Ahh ismerem. De úgy hallottam te csak mindig seggfejnek hívod.-Nevetett.
-Szereti ha úgy hívom.
-Nekem nem ezt mondta.
-Mert seggfej. Na és a te barátnőd?-Kérdeztem incselkedve. Tudtam hogy szépeket fog rólam mondani és imádom.
-Hát az én barátnőmnél nincs szebb nő a világon,néha elég erőszakos és flegma de beindít ahogy kiabál velem,tudod olyan kis törpe. A teste tökéletes ahogy az arca is szinte bűn rá nézni,persze csak másnak nekem szabad. Ha egyszóval kéne jellemezni. Tökéletes.-Fejezte be.
-Nem is vagyok flegma.-Ellenkeztem.
-Megfogtad a lényeget. De amúgy sem rólad volt szó hanem a barátnőmről.
Jó ideig beszélgettünk. Szeretném ha most itt lenne velem és beszívhatnám az illatát és a szemébe néznék,amikben mindig elveszek. A tetkoit figyelném amik mindig be indítanak.

Elég idő eltelt már úgyhogy felmentem megnézni az öcsémet.
-Szia öcsi. Jobban vagy? Hoztam neked egy kis csokit a kedvenced.-Nyitottam az ajtót.
-Nem vagyok. De jó lenne ha megtudnám beszélni a nővéremmel.-Nyújtotta kezét a csokiért.
-Mi történt?-Ültem az ágyra.
-Össze vesztem Alineval.-Kezdett bele. Aline a barátnője;)!-Azt szeretné hogyha nem lennének meg a régi lány barátaim. Ami tökre hülyeség hiszen már nem fekszek le velük.-Akadt ki.
-Theo ez nem helyes! Ha barátnőd van nem lehetnek meg a régi lány barátaid.-Mutattam idéző jelet.-Akikkel lefeküdtél,én is ideges lennék Neymarra. Teljesen más ha van egy lány barátod akivel nem tápláltok érzéseket egymás iránt. Gondold magad a helyébe te nem lennél ideges?
-Valószínű kiakadnék.-Bólogatott.
-Na látod.
-Kösz Dami. Kiakadtam mert bánt a VB még mindig.-Ölelt meg.
Vele is átbeszéltem pár dolgot,és tanácsot kért tőlem.