Ő

Part 11

Másnap boldogan keltem Neymarnak köszönhetően,elképesztő hogy egy embertől függhet a hangulatom. Eddig üresnek éreztem magam,most pedig boldog vagyok és tele vagyok energiával. Nyilván még nem beszéltük meg hogy mi is van,ezért izgulok is egy kicsit.
-Jó reggelt nővérem.-Köszönt boldogan Theo.
-Jó reggelt,hogy hogy fent vagy ilyen korán?-Kérdeztem.
-Hát megbeszéltük hogy el mehetek veled.-Felelte.
-Oh. Jó legyen.-Egyeztem bele.
-Király én már kész vagyok,úgyhogy siess el ne késsünk.-Kacsintott.
Úgy látom nem csak én keltem boldogan reggel. Boldog vagyok hogy az öcsém boldog,ritkán ilyen lelkes. Csak ha focizhat. Minden álma hogy egyszer profi focista legyen,nyilván tőle tudtam pár focistát és a papámtól. Egészen kiskora óta focizik és nagyon jól csinálja.

Miután elkészülődtem,beültünk a kocsiba és már indultunk is.
Neymar nem tudja hogy van egy öcsém,nem említettem még. A családom nekem tabu,bezárva egy kis buborékban.

-Jó reggelt Damiane.-Köszönt Neymar mosolyogva,és szinte felfalt tekintetével.
-Szia Ney,ő itt az öcsém Theo.-Mutattam magam mellé.
-Szia Theo.-Köszönt Ney.
-Ez annyira hihetetlen.-Próbálta felfogni azt ami épp vele történik.
-Pedig ez a valóság. Van még egy fél órám edzés előtt,van kedved focizni egyet velünk?-Kérdezte Ney.
-Persze.-Mosolygott Theo,majd követtem őket. Gondoltam fél óra az nem olyan sok úgyhogy munka előtt én is megnéztem őket.

Theo nagyon jól össze barátkozott mindenkivel,aminek nagyon örültem.
Ügyesen focizott és gólt is szerzett,na meg kicselezett egy pár focistát.
Fél óra elteltével le jöttek a pályáról és felém sétált a két fiú.
-Tehetséges.-Mondta Ney.
-Én tudom.-Mosolyogtam az öcsémre.
-Köszönöm Neymar.-Nézett hálásan Theo.
-Nincs mit öcsi.-Pacsiztak le.
-Később találkozunk.-Fordultam Neymar felé.
-Rendben jó munkát.-Puszilta meg az arcom.
Kifelé sétálva Theo egész végig faggatott hogy ez meg mi volt. Erre csak annyit mondtam hogy még én sem tudom mi van köztünk.
-A nővérem és Neymar Jr.-Csukta be az irodám ajtaját.
-Fogd be.-Vágtam hozzá egy füzetet.
-Nyugi már.-Nevetett fel.
Én leültem dolgozni,ő pedig elfoglalta magát a telefonjával.

4-órát mutatott az óra szóval befejeztem a munkámat,és szóltam az öcsémnek hogy készüljön mert megyünk. Így is tett és én is.
-Sziasztok.-Állt az ajtó előtt Ney.
-Szia.-Mosolyogtam.
-Már mentek?-Kérdezte.
-Igen anya már otthon vár,tudod tegnap jöttek.-Magyaráztam.
-Ja értem. Akkor gondolom nem érsz rá este vacsorázni.-Dőlt a falnak.
-Sajnos nem.-Húztam a szám.
-Dehogynem. Rá ér mi anyával tökéletesen el leszünk otthon.-Mondta Theo.
-Remek akkor este 9-kor elmegyek érted.-Mondta Ney és újra megpuszilta az arcom.

-Szívesen.-Szólalt meg a kocsiban Theo.
-Nem kellett volna bele szólnod.-Néztem rá.
-Én csak segítettem.-Mosolygott.

Haza érve egyből elmesélte anyának hogy ma este elmegyek vacsorázni egy híres focistával.
Anya nagyon aranyosan reagált és azt mondta ne aggódjak el lesznek ketten,és majd holnap rá érek velük foglalkozni. Nem mondom hogy nem volt lelkiismeret furdalásom,mert igenis volt. De közben meg örültem hogy Neymar el hívott vacsorázni.

Még volt időnk elmenni a városba nézelődni,úgyhogy elvittem őket minden helyre amiket látniuk kellett. Ettünk macaront és croissant és egyéb más Francia ételeket. Vásároltunk pár ruha darabot aztán ellátogattunk az Eiffel toronyhoz. Este 7-kor haza indultunk.

Én neki is álltam készülődni csak a szokásos. Fürödtem de most hajat nem mostam mert nem volt rá szükség.
Anya segített ruhát választani,meglepően jó stílusa van. Na de azért nem mindig.
Felvettem egy hosszú fehér szűk ruhát,majd sminkeltem és egy sport cipőt kaptam fel. Mivel oda kint még mindig kicsit hűvös van,de inkább kellemes hűvös. Felvettem egy kicsit hosszabb bőr kabátot és a táskámat.
Hihetetlen milyen jó vagyok,időben kész vagyok. Neymar írt is hogy lent vár úgyhogy el köszöntem a többiektől és már indultam is le.
-Csinos vagy.-Mondta amikor elé értem végre.
-Köszönöm.-Mosolyogtam.
-Tessék.-Adta a kezembe a virág csokrot amit eddig a kezében fogott a
-Honnan gondolod hogy ennyire szeretem a virágokat?-Kérdeztem.
-Nem tetszik?-Ijedt meg.
-Viccelek. Csak túl komolyak voltunk,és ez nem megszokott.-Nevettem el magam.
-Na pattanj be.-Nyitotta ki nekem az ajtót.
Az úton nem igazán beszélgettünk,ő az utat figyelte én pedig az ablakon néztem ki.
-Remélem szeretsz lépcsőzni.-Nyitotta az ajtót.
-Szerencséd hogy nem magassarkút vettem fel.
Egy csoda szép épület előtt álltunk. Be mentünk az ajtón,majd egyből a lépcsők felé siettünk.

Tényleg sokat kellett lépcsőzni,de Neymar megfogta a kezem és tovább mentünk.
Amikor végre a tetejére értünk,egész Párizst be lehetett látni. Elképesztő volt a kilátás nem is tudnám máshoz hasonlítani csak a mesékhez. Mesébe illő volt oda fent,mindenki távol tőlünk. És csak ketten voltunk azon a csodás helyen.
-Ez gyönyörű.-Mosolyogtam.
-Reméltem hogy tetszik.-Ölelt meg hátulról.
-Neymar mi van most köztünk?-Fordultam felé.
-Nekem egyértelmű. Veled szeretnék lenni,csak te kellesz hozzá.-Mondta mélyen a szemembe nézve.
-Miért vagy ennyire bizonytalan velem szemben?-Kérdeztem.
-Nem tudom Dami. Sosem volt még ilyen,mindig tudtam ha egy nő akart engem de te kiszámíthatatlan vagy. Ami tetszik csak. Nem is tudom.-Fogta meg a derekam.
-Én is veled szeretnék lenni hidd el nekem.-Fogtam arcát kezeimbe,és egy csókot nyomtam ajkaira.
-Elhiszem.-Mosolygott.

Leültünk enni és sokat beszélgettünk. Meséltem neki a családomról és ő is mesélt az övéről. Úgy éreztem megbízók benne és rég volt már ilyen egy férfival szemben.
Tetszett hogy mindig meg tudd nevetetni,nem csak most hanem ezelőtt is. Neymar nagyon izgalmas férfi és tetszik hogy érzelmes. Könnyebben nyílik meg mint én de próbálok ezen változtatni.
Fantasztikus este volt.
Éjfél körül haza indultunk.

A ház előtt leparkolt majd rám nézett.
-Ne nézz így rám.-Takartam a fejem.
-Na vedd onnan a kezed.-Húzta el a kezem.
-Köszönöm ezt az estét.-Hajoltam a szájához.
Rá tapadt a számra és heves csókolózásba kezdtünk. Neymar köszönés jeléül megpuszilta a nyakamat.
-Jó éjt Dami.-Mosolygott.
-Jó éjt Ney.-Pusziltam meg az arcát,majd boldogan szálltam ki.

Neymar megvárta míg bemegyek a lakásba,és csak utána ment el.
-Na hálás vagy?-Kérdezte Theo a nappaliba ülve.
-Jézusom tudod hogy megijedtem.-Suttogtam.
-Nyögd már ki össze jöttetek?-Kérdezte.
-Igen.-Mosolyogtam.
-Tudtam. Szívesen na most már megyek aludni jó éjt.
-Neked is.-Nevettem,és a fürdőbe mentem hogy leszedjem magamról a sminket. Majd mentem aludni.