Ő

Part 8

————————————————————
Neymar
————————————————————

Már egy ideje kerül engem Damiane,nem értem mi rosszat tettem vele szemben,akárhányszor próbálok vele beszélni,kikerül és tovább sétál. Köszönő viszonyban vagyunk,de azt is nehezen teszi.

-Apa át hívjuk Damianet?-Kérdezte Davi,aki tegnap este érkezett és azóta ezzel rágja a fülem.
-Fiam Damiane haragszik rám.-Mondtam,miközben a táskámba pakoltam.
-De nekem hiányzik,akkor hadd menjek veled.-Nézett rám boci szemekkel.
-Dehát már hívtam Mariat.
-Apa ő már öreg és uncsi.-Forgatta szemeit.
-Davi!-Szóltam rá.
-Mi van? Igaz.-Húzta száját.
-Jó akkor gyere.-Mentem bele,és gyorsan hívtam a dadust hogy nem kell jönnie. Szerencsére még nem indult el.

Davi és én kocsiba szálltunk,és sietünk a stadionba.
Ahogy oda értünk Davi már futott is be.
-Hol van Damiane irodája?-Fordult felém.
-Ott jobbra,de kopogj mielőtt bemész.-Simogattam meg a fejét.
-Tudom.-Futott.

————————————————————
Damiane
————————————————————

-Gyere.-Mondtam,mivel valaki kopogott.
-Meglepetés.-Ugrott be Davi.
-Davi.-Mosolyogtam és felálltam,hogy megöleljem.
-Damiane miért haragszol apára?-Nézett rám,és egyből a lényegre tért.
-Tudod apukád valami olyat mondott ami nekem nem esett jól.-Fogtam meg az arcát.
-De apa már sajnálja,én tudom.
-Lehet Davi,de nem mindig elég az ha az ember csak sajnálja. Apukád meg sem próbált beszélni velem erről.-Meséltem.
-Biztos szégyenlős.-Nevetett.
-Kérsz kakaós csigát?
-Persze.-Mosolygott.
-Hozok neked forró csokit,addig ott a tablet nézz valamit.-Mondtam.
-Köszönöm.

Kimentem a szokásos automata géphez,és vettem a kisfiúnak egy forró csokit.
Vissza mentem oda adtam neki,majd leültem és dolgoztam.
Davi tökéletesen el volt,és valami videót nézett.

Ebédidő következett,úgyhogy gondoltam elviszem Davit mekizni.
-Davi menj és kérdezd meg apukádat,hogy el e vihetlek enni.
-Azt mondta,hogy amíg ők edzenek lehetek veled,szóval gondolom elenged.-Vont vállat.
-Akkor jó,gyere.-Nyújtottam a kezemet.
Kifelé sétáltunk a stadionból.
-Davi hova mész?-Kiabált utánunk Ney.
-Elviszem enni,nem fogom elrabolni.-Szólaltam meg.
-Rendben.-Mosolygott.

Kocsiba szálltunk és a közeli mekibe vittem Davit,természetesen nem ültünk be,úgyhogy a kocsiba ettük meg.

-Jól éreztem magam veled Dami.-Mosolygott Davi.
-Én is veled Davi,hiányoztál.-Pusziltam meg az arcát.
Miután megettük,vissza mentünk a stadionba. Az irodámba Davi újra videókat nézett,én pedig folytattam amit elkezdtem.

4-órát mutatott a laptopom,úgyhogy úgy gondoltam ideje össze pakolni.
Kopogtak és egy gyere után már Neymar nyitotta is az ajtót.
-Sziasztok.-Lépett beljebb.
-Szia apa.-Ugrott a nyakába Davi.
-Na milyen volt?
-Nagyon jó.-Mosolygott Davi.
-Köszönöm.-Nézett hálásan Ney.
-Nincs mit,örömmel vigyáztam rá.-Mosolyogtam Davira.
-Apa.-Szólt apjára,amit nem értettem.
-Ja igen. Damiane figyelj nem tudom,hogy mivel bántottalak meg ennyire,de tényleg sajnálom és nem szeretnék veled rosszban lenni. Nagyon jó barátok vagyunk és nem szeretnék még egy fontos embert elveszíteni.
-Gyere ide.-Tártam szét karomat örömmel közeledett,hogy megöleljen. Davi mosolyogva nézett minket,majd ő is hozzánk szaladt.
-Na ideje mennünk,holnap találkozunk.-Köszönt Ney.
-Én holnap nem dolgozom.-Mondtam.
-Tudom,de holnap meccs.
-És?
-Milyen és? Gyere el hozd a barátnődet is.-Mondta egyszerűen.
-Jó.-Egyeztem bele.
-Szia Dami.-Mondták a fiúk majd elmentek.
-Sziasztok.

Beraktam a táskámba a laptopot és rendet tettem az asztalomon,majd én is haza indultam.

Otthon felhívtam a barátnőmet és elmeséltem neki mindent. Persze azt is,hogy jön velem a meccsre. A főnököm alapból 2 jegyet add nekem a meccsekre persze csak ha megyek.
Örültem,hogy ennyire örül neki Adriana.

Másnap reggel későn keltem,de annál kipihentebb voltam. Jól esett az amit tegnap Neymar mondott és jól esett,hogy fontos vagyok számára. Az viszont szomorú volt,hogy már elveszített számára egy fontos embert,gondolom mondanom sem kell kiről van szó. Mbappe családtag volt számára és kifordult magából. Tudom,hogy nem ilyen volt,képben vagyok az ő kapcsolatukkal,és azt is tudom,hogy Mbappe nem ilyen volt.

Kimentem a fürdőbe fogat mosni és arcot,majd a konyhába mentem,hogy csináljak magamnak reggelit,így délután 3-kor.
Megettem a rántottámat és leültem a kanapéra filmet nézni. Ez eltartott legalább 6-ig és folytattam volna is,ha nem csengetnek.
-Te még ebbe vagy?-Kérdezte Adriana.
-Miért?
-Mert meccsre megyünk agyatlan.-Jött beljebb.
-A meccs 8-kor kezdődik.
-Igen és 6-óra van.-Figyelmeztetett.
-Oh. Mennem kell fürdeni és hajat mosni.-Futottam a fürdőbe.

Nálam ez ilyenkor eltart legalább egy óráig.
Miután végeztem a fürdéssel,beszárítottam a hajamat. Aztán mindenféle szart kentem a fejemre,mert szegény nem igazán van a legjobb állapotában.
-Adriana segítened kell,hogy mit vegyek fel.-Kiabáltam a barátnőmnek.
-Jövök.-Lépett a szobámba.

Sikeresen kiválasztottuk és felvettem egy combig erő meleg fekete ruhát,harisnyát és a kedvenc csizmámat. A hajamat behullámosítottam,gyorsan sminkeltem,majd vettem a vajszínű szövet kabátomat és kocsiba szálltunk.
-Miért van az,hogy te mindig mindenhonnan el késsel?-Nézett rám Adriana.
-Ez nem igaz,csak néha és most még időben vagyunk,csak nagy a dugó.-Mutattam az útra.
-Ha nincs dugó is elkéssel.-Forgatta szemeit.
-Örülj neki,hogy el viszlek,egyébként nem akartam jönni csak miattad.-Mosolyogtam rá.
-Megérdemlem.-Dőlt hátra mosolyogva.
Az utat végig énekeltük,úgyhogy nem is tartott olyan sokáig ez a dugó. Egyik pillanatról a másikra már a stadion előtt parkoltam és sétáltunk a pályához.
-Imádlak.-Ugrott a nyakamba Adriana.
-Én is téged.-Öleltem meg.

Még meccs előtt Ney írt,hogy meccs után menjünk az öltözők felé.
Nem sokára a meccs is elkezdődött és a barátnőm figyelmesen nézte,hogy mi történik a pályán.
A 90 percet hosszabbították 5 perccel,úgyhogy az ellenfélnek megvolt az esélye a szépítésre,de nem sikerült nekik. A psg nyert 3-1-re. Egyet Ney rúgott és kettőt Mbappe.

Szóltam a barátnőmnek,hogy menjünk az öltözők felé,ő boldogan totyogott mellettem.
-Hát szia.-Mosolygott Ramos és tárta szét karját,hogy megöleljem.
-Hát szia.-Nevettem én is majd megöleltem.
-Hogy vagy kicsi lány?-Kérdezte.
-Megvagyok köszönöm,te? Rég láttalak.
-Én is,csak most épültem fel a sérülésemből.-Mondta.
-De most már jobban vagy.-Mosolyogtam.
-Igen,na megyek sziasztok.-Nézett a barátnőmre is.
-Azta kurva.-Nézett nyitott szájjal.
-Csukd be a szád,bele repül valami.-Nevettem.
-Itt vagyok sokat vártatok?-Kérdezte Neymar.
-Nem.-Ráztam a fejem.-Ügyes voltál.
-Köszönöm. Szia Adriana.
-Szia Neymar.-Fagyott le Adriana.
-Bocsi még mindig nehezen fogja fel a dolgokat.-Súgtam Neymarnak.
-Nem baj,aranyos.-Nevetett fel.
-Na és miért hívtál ide?
-Köszönni akartam,meg.-Kezdett bele.
-Damiane.-Kiabált fel nevetve Mbappe.
-Szia Kylian.-Fordultam felé.
-Nem akartam megzavarni semmit,csak köszönni jöttem.-Ölelt meg. Úgy tűnik ma mindenki nagyon szeret engem.
-Megtörtént,most már menj.-Szólt rá Ney.
Kylian kedvét ez sem rontotta el,boldogan sétált az öltözőbe.
-Szóval?-Kérdeztem Neyt.
-Szóval Davi marad egy hétig és szeretné,ha holnap át jönnél,tartunk egy kis gyerek zsúrt. Davi anyukája is ott lesz.
-Persze szívesen elmegyek. De azért remélem nem csak Davi szeretné.-Mosolyogtam.
-Természetesen én is szeretném.
Na mennem kell,akkor holnap találkozunk.-Ölelt meg engem majd a barátnőmet és mi már indultunk is.