Ő

Part 28

Tegnap született meg a keresztlányom aki gyönyörű kislány. A neve pedig Elina,gyönyörű név úgy gondolom.
Tehát a tegnapi napom csak abból állt hogy a barátnőm mellett voltam hogy segítsek neki amiben csak tudok.
Annyira hihetetlen hogy így megy az idő,nemrég még mindketten a kávézóban dolgoztunk most meg már Adriana egy csodálatos babával ülhet majd otthon. Nekem pedig nem sokára itt az esküvőm. Ami iszonyú stresszes. Bár Neymart annyira nem foglalkoztatja hiszen mindent rám bízott. Ma nem igazán lesz sok tenni valóm,csak elmegyek megkóstolni a tortákat,ahova Ney is elkísér.
A ruhámat egy hét múlva fogom megnézni,ugyanis nem akartam anya és a legjobb barátnőm nélkül ezt intézni.

-Megérkeztem.-Kiabálta Ney.
-Szia.-Öleltem meg és puszit nyomtam az arcára.
-Át öltözők és indulhatunk is Mi amor.-Mosolygott kedvesen.

Így is történt pár perc múlva Ney felöltözött és már indultunk is.
Francia ország legjobb cukrászdájában csináltatjuk majd a tortát,én pedig imádom a sütiket.
Ahogy oda értünk már kezdtük is a kóstolást.
-Ez a legjobb.-Majszolt Ney.
-Tehát a többit még meg sem kóstoltuk.-Nevettem.
-Akkor eddig ez a legjobb.-Nyúlt a következőért.
És ez így ment hosszú ideig,amíg a végére nem értünk.
Végül tényleg az elsőt választottuk hiszen az ízlett a legjobban mindkettőnknek.
Sós karamellás csokis torta. Isteni finom. Haza is hoztunk egy kicsit.

Ahogy haza értünk Neymart hívta a családja úgyhogy leült a kanapéra és felvette. Én a konyhában készítettem a vacsoránkat.

———————————————————
Neymar
———————————————————

-Sziasztok.-Mosolyogtam a kamerába a családomnak.
-Szia fiam minden rendben?-Kérdezte apám.
-Persze nemrég értünk haza,a tortákat kóstoltuk az esküvőre.
-Komolyan el fogod venni? Fiam jól gondold meg mit csinálsz. Nem támogatom ezt a döntést.-Morgolódott.
-Ehhez nekünk semmi közünk,és amúgy meg Damiane nagyon kedves lány én nagyon is örülök nektek fiam.-Mosolygott édesanyám.
-Így van! Ha valami nem tetszik apu akkor ne gyere el. Hidegen hagy az hogy te mit gondolsz arról akit én a világon a legjobban szeretek. Damiane a feleségem lesz ha tetszik ha nem.-Emeltem fel a hangom,hisz kezdett már idegesíteni ez a téma.
-Hogy mondhatsz nekem ilyet egy szajha lány miatt?-Kiabált apa.
-Ő nem egy szajha annál sokkal több,soha sem tudtad mi az a szerelem de örülök hogy én végre megtudtam. Nincs kedvem veszekedni majd beszélünk ha végre örülsz a fiad boldogságának. Puszi anya-Nyomtam ki.

-Ney.-Állt előttem a lány.
-Dami,ne is figyelj rá tudod hogy milyen.-Álltam fel és a kezembe fogtam az arcát.
-Nem akarom hogy miattam veszekedj vele,hisz mégis csak az apád.-Mondta.
-Majd bele törődik. Szeretlek téged és ezen senki nem tudd változtatni még az apám sem.-Mosolyogtam rá.
-Ez így nem fog menni.-Rázta a fejét.
-Miért mondod ezt?
-Toljuk el az esküvőt Ney,nincs jó előérzetem.-Könnyezett be a szeme.
-Mi? Nem! Apám miatt nem fogom ezt tönkre tenni,Damiane a legszebb pillanatunkat nem szabad ilyen könnyen elengedni. Megtartsuk és kész,ha kell előrébb is hozatom,miért szeretnéd hogy mindig bizonyítsam mennyire is fontos vagy nekem?-Néztem mélyen a lány szemébe.
-Én tudom hogy fontos vagyok neked. De te is nekem ezért is mondom ezt,apukád így is utál.
-Felejtsd el. Gyere együnk.-Pusziltam a hajába.

Az egész vacsora csendben telt,Damiane csak gondolkozott és meg sem szólalt. Nem értem miért mindig velünk történik valami rossz? Mi csak boldogak akarunk lenni,mi abban a rossz? Talán ez is csak egy újabb akadály amit meg kell ugranunk ahhoz hogy végre boldogak lehessünk és soha többet ne kelljen ilyenekkel foglalkoznunk? Nem tudom. De bízok Istenben és abban hogy ő tudja mire van szükségünk Damianeval. Minden okkal történik. Most lehet hogy padlón vagyunk de az a legfontosabb hogy megtanuljunk ilyenkor is felállni.
Féltem magunkat,de tudom ha igazán szeretjük egymást bármire képek vagyunk együtt

Ágyba bújtunk és viszonylag hamar elnyomott az álom minket.
Reggel én korán keltem ugyanis Davi jön hozzánk,legalább Damiane is egy kicsit vidámabb lesz ahogy én is.

Már a reptéren voltam a fiam pedig szaladt felém. Nagyon szeretem Davit,mindig vidámságot hozz az életemben és örülök hogy ilyen fiatalon lettem apuka és mellette lehetek így jó sokáig.

Haza fele ettünk egyet a mekibe,hisz Davi imádja úgyhogy Daminak is vittünk.
Halkan be mentünk a házba majd fel a szobánkba,ahol Damiane még mindig békésen aludt. Davi megsimogatta az arcát.
-Jó reggelt Dami.-Súgta a fiam.
-Davi?-Nyitotta ki a szemét Damiane.-Szia szivem.-Ölelték megy egymást.
-Hoztunk neked reggelit.-Adta oda neki a zacskót.
-Nagyon szépen köszönöm uraim.-Puszilta meg Davit aztán én is kaptam egyet;)

Reggel a tv-ben néztünk valamit,aztán később pedig kimentünk hárman focizni. Nagyon családias nap volt amiket én imádok.

Később vacsoráztunk aztán megint a tv elé ültünk.
-Már nagyon várom az esküvőt.-Szólalt meg Davi.
-Igen? Akkor remélem te leszek a koszorús fiúm.-Mondta Dami.
-Ki más?-Nevetett Davi.
-Mit szólsz a sós karamellás csokis tortához?-Kérdeztem Davit.
-Az isteni!
-Kérsz? Hoztunk tegnap egy kicsit.
-Igen kérek.-Bólogatott.
-Hozom.-Ugrott fel Dami.

-Tessék.-Tért vissza pár perc múlva.
Davinak látszólag ízlett ugyanis elég hamar meg ette.

Később Damiane barátnője hívott minket,aki nemrég szült. Gyönyörű kislány. Beszélgettünk velük egy kicsit és én is gratuláltam a kis lányhoz,Adriana nagyon kedves lány és megérdemli hogy boldog legyen. Úgyhogy a legjobbakat kívánom neki.

Damiane be kísérte Davit a szobájába. Bár Davi kiakadt hiszen mostanában azzal jön hogy ő már nem kicsi és nem kellenek ezek a dolgok. Őszintén mondom hogy nehezen viselem,olyan hamar megy az idő hogy észre sem veszem hogy a fiam már nem sokára szégyellni fog. Amit mondjuk nehezen hiszek;)

Sziasztok!! Tudom rég nem volt rész de nem volt időm rá.
Szeretném elmondani hogy egyébként semmi problémám nincs Neymar apukájával,ezt csak az izgalom kedvéért.