Fehér Farkas (SZÜNETEL)

II.

Leah

Elalvás előtt James történetén gondolkodtam. Helyesbítek, hüledeztem. Olyan bátornak látom őt, csodálom, amiért beavatott ebbe a hatalmas titokba. Mielőtt elaludtam volna, felidéztem azokat a pillanatokat, amelyek pillangókat ébresztettek a hasamban. Ahogy rám nézett, ahogy a kezemet fogta, az illatát...elmosolyodtam és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Reggel a szokásos nyújtózás és torna után megreggeliztem és mivel szabadnapos voltam, gondoltam fordítok időt magamra és a félbehagyott sorozataimra. Mielőtt a kedvenc bekapcsoltam volna a TV-m, belém hasított a kíváncsiság. Beírtam a google-ba a "tél katonája" kifejezést és böngészni kezdtem. Számtalan cikk és fotó jelent meg, rengeteg feltételezés és kérdések. Az olvasottakból azt szűrtem le, hogy vannak, akik szerint James nem érdemel kegyelmet és börtönben a helye az elkövetett gyilkosságok miatt. Mások hálásak amiért ő is részt vett a Thanos elleni küzdelemben és hősként emlegetik.

Én valami egész mást látok. Egy humoros, tiszta szívű, brooklyni srácot, aki minden erejével jóvá szeretné tenni amiket nem is szánt szándékkal követett el.
Nem mellesleg a külső amivel rendelkezik még vonzóvá is teszi. Kezdtem elmélázni az arca vonásain, az izmos alkatán...Hmm.
Ábrándozásomból a csengő zökkentett ki.
Feltápászkodtam a kanapéról és ajtót nyitottam. James állt az küszöbön. A szemem felcsillant és gyorsan végigfuttattam a szemem rajta. Farmer, fekete hosszú ujjú felső, nyakában a dögcédula. Szemei kissé karikásak voltak, de tekintete boldognak tűnt.

-          Szia! – Köszönt mosolyogva.

-          Szia James! – Hebegtem vissza. – Honnan tudtad melyik az én lakásom? - Néztem rá hunyorogva.

-          Egy kismadár csiripelte. - Felelte hatalmas vigyorral.

-          Ez egy idős, alacsony, kissé makacs kismadár? – Kérdeztem vissza játékosan.

-          Igen. Jori árulta el a címed még régebben. Már akkor is össze akart minket boronálni. Remélem ez nem túl gyors Neked és a legközelebbi találkozás lehetne ma este, ha ráérsz.

Zavaromban a fülem mögé tűrtem a hajam és gondolkodás nélkül bólogatni kezdtem.

-  Ráérek. Mit fogunk csinálni?

-  Egy vacsora megfelel? - Felbátorodott és közelebb lépett hozzám. Megugrott a pulzusom, ahogy megéreztem az illatát.

-  Nagyon szívesen vacsoráznék veled. Köszönöm a személyes meghívást. Igazán lovagias. – Meghatott az udvariassága. James rögtön elpirult.

-          Igen, jobban szeretem személyesen randevúra hívni azt, akit kedvelek. – Belenézett a szemembe és az ajkába harapott.

Húha. Elöntött a forróság, próbáltam leplezni mennyire vonzónak találom Őt. Gondolom már én is fülig piros lehetek.

-          Mire legyek indulásra kész? – Gyorsan a lényegre tértem.

-          Hétre érted jövök, ha az megfelel.

-          Tökéletes. – Mosolyogtam rá.

Mielőtt még elindult volna, belenyúlt a zsebébe és előhúzott belőle egy dobozt.

-          Ez a Tiéd. Kicsit kutakodtam a számomra még elég ismeretlen világhálón és találtam olyan fürdősókat, amik talán segítenek a fájdalmakon. - Mondta reménykedő tekintettel.