Fehér Farkas (SZÜNETEL)

XXIII.

James

Reggel Leah ölelésében jó kedvvel nyitottam ki a szemem. Tegnap este ismét egy új szintet léptünk az intimitást illetően. Elképesztő mennyire fel tudok szabadulni mellette. Óvatosan megfordultam és az arcába lógó tincseit elsimítva homlokon csókoltam. Álmosan nyöszörgött valamit és a nyakamba fúrta a fejét, jelezve, hogy még nem tervez felkelni.

-          Ébresztő! Ma is lesz még programunk!

-          Jóóó, mindjárt...

Tíz percet még hagytam neki, de aztán kitessékeltem az ágyból. Vár minket a Tiltott Város.

Ismét szerencsénk volt, gyönyörűen sütött a Nap, pulóver sem kellett odakint. Az 1400-as években épült legnagyobb palotaegyüttes lenyűgöző volt. Leah szinte végig tátott szájjal bolyongott, amin jókat mosolyogtam. A terület kétharmadát lehetett bejárni, nem véletlenül lett a világörökség része ez az építmény. Megszámlálhatatlan műgyűjtemény található itt, parkok és tavak övezik az egészet.

-          Ez egyszerűen csodálatos...utoljára kisgyerekként a Mulan c. mesében láttam, akkor még azt hittem, nem is létezik ez a hely. – A túra végeztével egy padon üldögélve emlékezett vissza.

-          Majd mutasd meg azt a mesét. – Karoltam át a vállát.

-          Mindenképp! Kiskoromban Mulan akartam lenni. Egy erős, bátor, harcos lány. Milliószor megnéztem és erőt adott, hogy talán majd egyszer nekem is kijut egy ilyen élet.

-          Szerintem már az vagy. Javíts ki, ha tévedek, de erős vagy, bátor vagy és tudsz harcolni. Kivételes ember vagy, Leah. Kivételesebb, mint Mulan. – Barna szemeivel hálásan nézett rám és hozzám bújt.

-          Köszönöm!

-          Én csak az igazat mondom.

-          Ennél jobb születésnapom szerintem már sosem lesz.

-          Ne mondj ilyet, bízom benne, hogy még tudom fokozni, hiszen még sokszor lesz születésnapod. – Nevettem el magam.

-          Légyszi egy ideig ne verd ekkora költségekbe magad emiatt!

-          Igenis, Kisasszony!

Délután ettünk egy kifőzdében és közben azon tanakodtunk mit lenne még érdemes megnéznünk. Kisebb templomokat tűztünk ki másnapra, úgy döntöttünk az estét a hotelban töltjük. Sötétedés előtt vissza értünk. Leah elvonult a fürdőbe én az ablakban álldogálva merültem bele a gondolataimba.

Hirtelen megakadt a szemem két öltönyös férfin. Üzletemberek is lehettek volna, de valahonnan ismerősek voltak. Madripoorból. Francba.

Próbáltam higgadt maradni, megérkezett a hirtelen felismerés, hogy nem maradhatunk itt. Oda nem nézve tettem fel a kérdést Leah-nak, aki ekkor lépett ki a fürdőszobából.

-          Elhoztad a kardod? – Komolyan a szemébe néztem és próbáltam nem ráijeszteni. Felismerte, hogy nem viccből kérdezem.

-          Elhoztam. – Egyenes választ adott és lassan az ablakhoz lépett.

-          Két fazon, három óránál. – Leah szemügyre vette őket és hálaég gyorsan összerakta a képet.

-          Mennünk kell.

Szó nélkül pakolni kezdtünk, hátizsákkal a hátunkon rohantunk le a recepcióig, azonban tudtam, hogy kelleni fog egy hátsó kijárat. Nem volt időnk megvárni, amíg valaki a recepcióra ér. Otthagytam egy kicsivel több összeget a szállásért, Leah írt egy gyors üzenetet a vendéglátóknak, hogy váratlan helyzet miatt azonnal távoznunk kell és az asztalon hagytuk a pénzt. Kisurrantunk az egyik hátsó ajtón, ami a hotel parkolójába vezetett. Nem tehettünk mást, átlógtunk a kerítésen. Próbáltunk kevésbé feltűnőek lenni, de Leah kardja a hátára volt rögzítve az én kezem pedig fegyveremen tartottam. Szűk utcán haladtunk, folyamatosan ellenőriztük követnek-e. Aztán történt valami.