Fehér Farkas (SZÜNETEL)

XX.

Leah

Amíg James a terápián van, gondoltam kipakolom azt a kevéske holmit, amit magammal hoztam otthonról. Sajnos sok dísztárgyam összetört, amik családi ereklyék is voltak egyben. A hálószobában lévő szekrénybe betettem a ruháimat, a fürdőbe a tusfürdőm, samponom és az arcápoláshoz , sminkeléshez szükséges dolgaim. A lakás berendezése nagyon minimális, örültem, mikor James felajánlotta, hogy vásárolhatunk együtt. Kezdtem is írni egy listát erről, közben elővettem a kis hangszóróm és kapcsoltam zenét magamnak. Ebédidőre járt, körül néztem a hűtőben és a fagyasztóban. Találtam megfelelő hozzávalókat egy zöldséges csirkeraguhoz, tésztával. Konyhai felszereltségből is hiány volt, ezért írtam még a listámhoz olyat, amiről úgy véltem elengedhetetlen egy háztartáshoz.

A telefonomon elindult a Saint Motel – My Type, amire jókedvűen táncolni kezdtem. Énekelve kavargattam az ételt és nem is vettem észre, hogy James megérkezett. Kisebb sikoly tört ki belőlem mikor megpillantottam a kanapéra támaszkodva.

- Jó ég! Mióta állsz ott?! – Lehalkítottam a zenét.

- Pont elég ideje, hogy lássam produkciódat. – James jól szórakozott rajtam én meg legszívesebben megcsapkodtam volna a konyharuhával.

- Ha tudom, hogy nézel, nem idétlenkedtem volna.

- Nem voltál idétlen, nagyon is aranyos volt.

- Na persze... - Odalépett elém és átkarolta a derekam. Kezemet a nyakára kulcsoltam és mosolyogva néztünk egymás szemébe.

- Tényleg aranyos voltál. Máskor is szívesen érnék haza erre. Az, hogy még főzöl is, csak ráadás. – Megpuszilta az orrom.

- Ez így van rendjén. Az én családomban kizárólag a nők végezték a házimunkát.

- Én nem várok el ilyesmit. Az én fiatalkoromban is ez volt a szokás, de nem hinném, hogy mindent neked kéne csinálnod. Ketten vagyunk, kölcsönösen segíthetünk egymásnak.

Igazán jól esett, amit mondott. Én abban nőttem fel, hogy nekünk nőknek kötelességünk kiszolgálni a férfiakat. Örülök, hogy James másképp vélekedik és egyenrangú félként tekint rám.

- Köszönöm! – Ráborultam a mellkasára. – Hű, a csirke! – Eszméltem fel az égett szagra mai megcsapta az orrom. Kibújtam az öleléséből és megkevertem a gázon fortyogó ételt. - Mi volt a terápián?

- Bevált a tanácsod. Kevesebb faggatás, semmi jegyzetelés és kioktató szöveg.

- Ezt örömmel hallom! – Büszkén pillantottam rá.
Közben James elolvasta az asztalon hagyott listát.

- Mi a véleményed? Nekem ezek jutottak eszembe. – Kérdeztem miközben feltettem főni a tésztát.

- Semmi ellenvetésem. De nyugodtan írhatsz még rá bármit, amit szeretnél. Sok dolgot összetörtek a lakásodban pedig szép dísztárgyaid voltak.

- Igen. Kedves, családi emlékek. Sajnálom őket. Az anyagiakról eddig nem beszéltünk ezért nem tudtam, hogy mi fér bele és mi nem. Egyébként az én lakásomból tudunk hozni háztartáshoz szükséges dolgokat.

- Jogos, de belefér a dekoráció is. Amerika Kapitánnyal dolgozni egész jó befektetés. – Mosolygott és gyorsan hozzátette. – Viccen kívül, én a légierőtől kapok most már anyagi támogatást, természetesen ahhoz bevetésre is kell menni, ha helyzet van. A leszerelés utáni összeg nem volt túl sok, de mivel kb. semmire nem költöttem, maradt belőle.