James Buchanan Barnes.
A poklot megjárt "kissé labilis száz éves fickó" kezdi megtalálni a helyét a világban.
Leah átlagos felszolgáló Brooklynban, élete egy ízületi betegség miatt kezd kisiklani a normál kerékvágásból.
Kettejük története egy új e...
James-t követve kisétáltunk a palotából és a továbbra is kézen fogva a város felé vettük az irányt. Wakanda központja rendkívül zsúfolt és élettel teli. Árusok, iskolák, egészségügyi intézmények. A lakóházak szerényen díszítettek, és igen változatosak. Vannak kunyhó szerűek viszont a távolban elegáns felhőkarcolók tornyosulnak. Az emberek boldognak tűnnek, mindenki végzi a dolgát, néhányan felismerték Jamest és üdvözölték. Engem sokan megbámultak, a tekintetük nem volt ellenséges, inkább érdeklődően figyeltek. Gondolom a származásom miatt. Nyilván nem minden nap jár-kel az utcákon egy ázsiai lány.
A forgatagból kiérve gyönyörű zöld mezőket láttam, rajtuk állatok legeltek. James elmondta, hogy Wakandán belül élnek más törzsek is, senkivel nem háborúznak, minden törzs elfogadja T'Challa-t mint uralkodót.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
A mezőkön sétálva elértünk egy hatalmas tóhoz. Itt csak egyetlen kis házikó állt, a közelben nem voltak emberek. Madárcsicsergés hallatszott és arra lettem figyelmes, hogy lassan beesteledik. Megálltunk a tó előtt és csendben kémleltük a tájat.
- Ez volt az otthonom. Itt Wakandában. Abban a kunyhóban éltem és egyszerű de dolgos hétköznapjaim voltak. Emiatt nem éreztem magam haszontalannak.
Szavait meglepődve hallgattam. Nem csodálom, hogy szeretett itt. Ez tulajdonképpen a nyugalom szigete.
- Hiányzik ez a hely, igaz? – Láttam rajta, hogy nagyon jól esett neki ez a nosztalgikus séta.
- Mondhatjuk. Az egész életemet végig harcoltam. Egyszerű életet szeretnék, egyszerű helyen. Ahogy Steve is tette. Valakivel, akit szeretek. – Mikor ezt kimondta, a szívem akkorát dobbant, hogy a mellkasomra kellett tennem a kezem, nehogy kiugorjon a helyéről. Én lennék az a valaki?!
- James...- Próbáltam megszólalni. Arcomra helyezte a kezét és maga felé fordított.
- Ezt már rég meg kellett volna tennem. – Hozzám hajolt és olyan szenvedéllyel csókolt meg, mint aki évek óta erre várt. Belekapaszkodtam a nyakába és hagytam, hogy magával ragadjon a hév. A levegőm elfogyott, de nem érdekelt. Én is erre vártam. Kezei lecsúsztak a fenekemre és felemelt. Lábaimat átkulcsoltam a dereka körül, ő pedig elindult a kunyhó irányába. Annyira belefeledkeztem a csókba, hogy körül sem néztem bent, nem érdekelt más, csakhogy egymáséi legyünk. A testem forrósodni kezdett, minden ruhadarab kényelmetlenné vált, meg akartam szabadulni tőlük, kérdés nélkül álltam neki vetkőzni. James azonnal követett és mindent ledobott magáról. Egy másodpercre egymással szemben végig vezettük a tekintetünket a másikon, majd egy pillanat alatt estünk megint egymásnak. James fölém tornyosult és a nyakam kezdte csókolni, egyre lejjebb haladva kényeztetett. Vonaglani kezdtem alatta, minden kezdett elmosódni körülöttem. Éreztük, hogy nem kell sok előjáték, magamban akartam érezni Őt. Mikor testünk lassan eggyé vált, egyszerre szakadt fel belőlünk egy hangos sóhaj. Lassan, de határozottan mozgott a csípője, szemét egy pillanatra sem vette le rólam. A tempó gyorsulni kezdett, James feltérdelt és magához vont egy csókra. Úgy mozgatott magán mintha pehelykönnyű volnék. Karjai közt lebegve hatalmas sóhajok közepette testünk egyszerre kezdett megfeszülni és egyszerre remegtünk bele bennünket ért gyönyörbe. Lihegve borultam a vállára, James a testhelyzeten nem változtatva szólalt meg – amennyire szapora lélegzete engedte.
