XXXI.

67 3 0
                                    

Leah

Az ablak előtt ülve ringattam a Steve-t, aki édesen hallatta a hangját minden mozdulatomra. Összevissza puszilgattam a kis puha bőrét, nem bírtam betelni a cukiságával. Azon tűnődtem, vajon James merre járhat. Hallottam, ahogy hajnalban elhagyja a szobát. Biztosra veszem, hogy az éjszakai rémálma miatt nem tudott aludni. Aggódtam érte, de a picivel akartam maradni.

-          Jó reggelt! – James hangja zökkentett ki a gondolataimból. – Jó reggelt Anyának és a babának! – Letett mellém az asztalra egy tál reggelit. Jókedvűnek tűnt, ami némileg megnyugtatott.

-          Hol voltál? – Néztem fel rá aggódó tekintettel.

-          Nem tudtam aludni, sétáltam egyet. De minden rendben! – Homlokon csókolt és Steve-nek is adott egy puszit. – Hoztam egy vendéget! – A takarásából Sam lépett elő. Vigyorogva indultam felé.

-          Úristen! Sam! Annyira örülök neked!

-          Leah! Te nekem?! Hát még én...nektek! – Tekintete megállapodott a babán.

-          Ő itt Steve. Steve Samuel Barnes.

Ahogy James kimondta a teljes nevét, barátunk szemei kikerekedtek. Úgy gondoltuk ez a gesztus a minimum amit megtehetünk. Sam köpni-nyelni nem tudott, láttam, hogy próbálja visszatartani a könnyeit. Mindhárman meghatottan álltunk ott, mindannyian a picit figyelve.

-          Nem is tudom mit mondjak...

-          Nem kell semmit mondani. – Steve erre hangosan felkacagott.

-          Igen, tökmag? Neked is tetszik a neved, igaz? – Steve nagyon vidáman mozgolódott Sam karjában aki szívesen játszott vele. James és én átkarolva egymást mosolyogva figyeltük őket.

A gyomrom közben hatalmasat korgott, úgyhogy arrébb léptem tőlük és gyorsan megettem a reggelimet majd le is zuhanyoztam, amíg a fiúk babáztak. Mikor kiléptem a fürdőszobából, James két kézzel tartva, a hátát simogatva ringatta a vállán a kicsit, közben megállás nélkül magyarázott valamit Samnek. Ezt az idilli képet látva most én próbáltam visszatartani a sírást. James beszéd közben ahogy meglátott, megállt a mondandójában és kérdőn fordult felém.

-          Csak olyan édesek vagytok.- Válaszoltam.

-          Ezt sem mondták még rád, haver! – Sam vigyorogva kapta a tekintetét Jamesre.

-          Látod, ez is eljött. – Húzta ki magát.

-          Na, de én most meglátogatom a kis kincsünkkel Shurit, mert már ő is szeretne babázni! Addig foglaljátok el magatokat! – Átvettem Steve-t a vőlegényem karjaiból és egy kellemes csók után elhagytam a szobát.

James

-          Imádnivaló ez a baba. – Nézett Leah után Sam. - Javíts ki, ha tévedek de csak pár napos, nem? Ehhez képest több hónaposnak tűnik.

-          Nem tévedsz, ez a szérum miatt van...és Leahban pedig van a gyógyfűből. Számítottunk rá, hogy nem lesz átlagos.

-          Gratulálok, Buck. – Sam a kezét nyújtotta felém, amit kissé erőtlenül fogadtam. Természetesen megérezte. – Hé, minden oké?

-          Persze. – Erőltettem magamra a legőszintébb mosolyom.

-          Gyere, járjunk egyet! - Mindig észreveszi, ha valami nem stimmel.

Fehér Farkas (SZÜNETEL)Место, где живут истории. Откройте их для себя