Leah
Reggel nagyokat nyújtózva pislogtam ki a szememből az álmosságot. Kis ideig az ujjamon lévő gyűrűt vizslattam és az összes pillangó feléledt a hasamban amikor visszagondoltam az előző estére. Mérhetetlen boldogság járt át és gondoltam adok belőle a mellettem szuszogó katonának is.
- James Barnes őrmester! Hasadra süt a Nap! – Háttal feküdt nekem, kiskifliben hozzásimulva suttogtam a fülébe. – Keljen fel, vagy meg lesz csiklandozva! – Játékosan a fülébe haraptam.
- Úgysem meri, Kisasszony! – Válaszolt mély, álmos hangon.
- Na csak figyeljen! – Még jó, hogy ismerem a gyengepontját. A nyakát megtámadva kezdtem csikizni amire fészkelődni kezdett.
- Visszaél a türelmemmel, Kisasszony! – Nevetve kapta el a kezem és magára rántott. - Adja fel, nem győzhet ellenem!
- Tegyen próbára, őrmester!
- Ha nem várna gyermeket, meg is tenném. De így nem! – Engedett a szorításából és magához vont egy csókra. Erre már az én izmaim is elengedtek és élveztem a pillanatot. Belesimultam az ölelésébe, kezeink a másik testét cirógatták. Az idillt a gyomrom hangos korgása szakította félbe.
- Ez a baba volt, eskü!
- Az a kis babszemnyi apróság a hasadban? Persze. Ideje reggelizni.
- Kivételesen csinálhatom én? Mióta együtt élünk kb. egyszer sem hagytál kiteljesedni a konyhában.
- Szeretnél kiteljesedni a konyhában?
- Szeretnék. – Válaszul az ajtóra mutatott.
- Tiéd a pálya, ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Addig elmegyek a gyógyszertárba a vitaminokért, amit felírt a doki.
- Én is el tudok menni értük, James.
- Te reggelit csinálsz, én megyek a vitaminokért. Pont.
- Menthetetlen vagy. – Nevetve dörzsöltem meg a homlokom.
- Te meg a jegyesem és éppen várandós.
- Attól még nem vagyok életképtelen.
- Ez igaz csak épp a legváratlanabb pillanatokban összeesel.
- Ez övön aluli volt.
- Nem bántásból mondtam Kicsim, de tudod, hogy pihenned kell.
- Tudom. – Hagytam, hogy felhúzzon az ágyról és puszit adjon a homlokomra. – Mindent a babáért.
- Mindent a babáért.
Az utolsó palacsintát is megsütve rogytam le a székre. Hitetlenkedve figyeltem a testemre, ami konkrétan elfáradt a reggelikészítésben.
- Édesem, ahhoz képest, hogy apró vagy nagyon le tudod fárasztani anyát. – Motyogtam a hasamra nézve.
- Kivel beszélgetsz? – Kérdezte James a konyha irányába sétálva. Újra a pocakomra néztem.
- El ne mondd apádnak, de elfáradtam ebben a tíz perces mutatványban.
ČTEŠ
Fehér Farkas (SZÜNETEL)
FanfikceJames Buchanan Barnes. A poklot megjárt "kissé labilis száz éves fickó" kezdi megtalálni a helyét a világban. Leah átlagos felszolgáló Brooklynban, élete egy ízületi betegség miatt kezd kisiklani a normál kerékvágásból. Kettejük története egy új e...
