Fehér Farkas (SZÜNETEL)

XXII. (16+)

Leah

James szemeiben elveszve nyomott el az álom a hotel francia ágyán. Nem emlékeszem mennyit aludhattam, de rendkívül megterhelő volt ez az egésznapos utazás. Jamesről tudom, hogy akár két napot is kibírna ébren, ha muszáj, de én korántsem voltam ilyen strapabíró. Meztelen testemre egy takaró volt terítve, kint talán késő délután lehetett a fényeket elnézve. James az ablak előtti fotelben ült és olvasott. Felültem az ágyon mire letette a könyvet és mosolyogva ült mellém.

- Jó reggelt kívánok!

- Olyasmit...- Motyogtam álmos tekintettel. – Bocsi, de nekem sok volt ez a 24 órás repülés.

- Ugyan már! Számítottam rá, ezért is hagytalak aludni és hoztam könyvet elfoglaltságképp. Különben is nem sietünk sehová. Nyugodtan pihenhetsz még, ha szeretnél! – Figyelmessége nagyon jól esett.

- Nem, egyelőre ennyi elég volt. Még mindig Pekingben vagyunk, vagy csak álmodtam az egészet?! – Tettem fel a kérdést bizonytalanul. James nevetve reagált.

- Még mindig itt vagyunk és temérdek időnk van felfedezni, amit szeretnénk.

- Hű!– Pislogtam nagyokat és nyújtóztam egy nagyot, a takaró eközben lecsúszott a felsőtestemről, mire zavartan takartam el magam.

- Ne már, tetszett, amit láttam! – James parancsolóan vette el a kezeimet és leszorítva őket hanyatt döntött az ágyon. Gyengéden csókolgatta a nyakam, amit halk sóhajjal élveztem.

- Lehet, hogy Te szuperkatonaként készen állsz még egy menetre, de én halandó ember alig élek és ha nem ihatok egy hatalmas adag koffeint, azonnal visszaalszom. – Néztem rá hunyorogva és hosszan megcsókoltam.

- Hát igen, ennyi előnye van a dolognak. – Elengedett és ölébe vonva folytatta a csókot. – Zuhany, kaja, kávé. Ebben a sorrendben megfelel?

- Tökéletes!

- Akkor hajrá!

Kimásztam az öleléséből és tiszta ruhát elő véve a fürdőbe indultam. Felfrissülve lépkedtem vissza a szobába, varázsoltam a hajamból valami normális formát, kis smink és már indulásra készen voltam. A pénztárcám és a telefonom James hátizsákjába tettem, amiben vittünk még vizet és tartalék maszkot is.

Leérve a recepcióra megkérdeztem a pult mögött álló hölgyet tudna-e esetleg ajánlani egy éttermet. Azt mondta szinte minden sarkon találunk valamilyen kifőzdét és egy minimális összegért vásárolhattunk egy várostérképet.

Gyalog indultunk a város központja felé, jól esett ennyi fekvés és ülés után mozogni egy kicsit. A térképből kiderült, hogy gyalog megközelíthető a Wangfujing sétáló utca, a Tian'anmen tér (Mennyei béke tere) és a Tiltott Város is. Mindenekelőtt az evésre koncentráltunk és a legszimpatikusabb étterembe betértünk. Korlátlan ételfogyasztás volt egy egész korrekt összegért. Gondoltuk, ha már itt vagyunk, kipróbálunk valami különlegességet is, mint például bogarat vagy skorpiót. Fintorogva realizáltunk, hogy ez egyáltalán nem nekünk való ezért maradtunk a jól bevált mézes csirkénél és a tofunál, én megkóstoltam pár tengeri herkentyűt is, ami mondjuk kifejezetten ízlett. Rengeteget nevettünk mire James képes volt normálisan kézbe venni és evésre használni a pálcát, amivel enni lehetett. Nem győztem tanítani neki a helyes mozdulatot, de csomószor kiesett a kezéből az étel.

A teafogyasztás még mindig nagyobb szokásnak örvend errefelé ezért megelégedtem egy jó erős zöld teával, amit elegáns porcelán csészéből ihattunk meg. Sokkal intenzívebb az íze, mint annak amit otthon szoktam inni, egyúttal hatásosabb is, pár perc alatt éreztem, hogy sokkal élénkebb vagyok.