Fehér Farkas (SZÜNETEL)

XXVI. (16+)

James

Miután láttam, hogy Leah egyenleteseket szuszogva elaludt az ölemben, felvittem az emeleti vendégszobába. Betakargattam és csókot adtam az arcára, gyengéden végigsimítottam a hasán. Meghatottan ballagtam vissza a nappaliba, Sarah közben szintén nyugovóra tért, csak Sam üldögélt a fotelban a telefonját bambulva.

-          Virrasztunk még? – Kérdeztem ahogy a hűtőhöz léptem és bontottam magunknak egy-egy üveg sört.

-          Rád lehet, hogy nem hat az alkohol, de én már azt a kettőt is megéreztem. Úgyhogy amit megkezdtél, azokat meg is iszod!

-          Igenis, Kapitány! – Enyhe szarkazmussal a hangomban engedelmesen kezdtem inni.

-          Ne szólíts így!

-          Nem szereted? – Kis gondolkodás után mosolyogva válaszolt.

-          Még szoknom kell. És a legjobb barátom ne hívjon így. – Egy pillanatra megdöbbentem a kijelentésén. Ugyanezt gondolom róla én is, szavakba sosem öntöttük kettőnk barátságát. – Kivéve, ha...

-          Nekem is Te vagy a legjobb barátom, Sam! – Hadartam el alig hallhatóan. Bólogatással reagálva felkelt és elvette az asztalról a másik megbontott sört.

-          Akkor egészségünkre! Igyunk arra, hogy ez a szigorú tekintetű, csendes őskövület hamarosan apa lesz!

-          Egészségünkre!

-          Gondolkoztatok már neveken? – Vigyorogva visszahuppant a fotelba.

-          Ami azt illeti...- Eszembe jutott Leah látomása. Név és nem kipipálva, ha úgy vesszük. – Steve lesz a neve.

Mindkettőnk szeme könny belábadt, erősen ellenkeztünk a sírás ellen. Csend lett. Lehet nem is kellenek most szavak. Meredtünk magunk elé, mint akik nagyon gondolkodnak valamin, de egyikünk sem gondolkodott, az érzéseinkkel küzdöttünk. Hosszú másodpercek után Sam csak ennyit mondott:

-          Csodás név. – Kedves mosollyal és büszke tekintettel nézett rám.

Vegyes érzelmekkel feküdtem Leah mellé. Átkaroltam és közelebb húztam magamhoz. Kezdtem ellazulni és átadtam magam a pillanatnak. Nincs ehhez fogható érzés, az egész lényem megváltozott mióta együtt vagyunk. Ki tudja, talán az apja is megváltozik, ha megtudja, hogy a lánya gyermeket vár. Már ha Leah elakarja mondani neki.

Leah

Korán kidobott az ágy, pedig a testem fáradt volt. Gyengéden megsimítottam James arcát, majd csendesen leosontam a földszintre. Sarah már a konyhában tett-vett.

-          Jó reggelt! – Suttogtam mert Sam a kanapén horpasztott.

-          Szia! Hogy aludtál? Kérsz reggelit?

-          Nagyon jól, köszönöm. Megköszönnék valami harapnivalót!

Sarah-val csendesen megreggeliztünk.

-          A szüleidet mikor tervezed beavatni?

-          Hát...ez bonyolult. Anyukámnak mindenképp elmondom, sőt, már alig várom, hogy elújságolhassam neki.

-          Apukád? – Fájó pontra tapintott. Röviden elregéltem a konfliktust, ami éppen köztünk zajlik. - Mi van, ha tényleg megváltozik? A lánya vagy. Nem hinném, hogy mindenképp ártani akarna nektek.