What's left between you&me | Átírás alatt! |

Előszó/Bevezetés

Hajnali ötkor kipattantak a szemeim. Új iskolába kezdem a szeptembert. Nyáron, valami okból kifolyólag arra gondoltam, hogy nem ártana egy kis változás, és hogy ki billenjek a szürke hétköznapokból, illetve színt vigyek az életembe. Egész nyáron tanultam a felvételire, hogy feltudjam venni az iskola tempóját, és hogy betudjak illeszkedni.
Görcsös hassal indultam a konyha irányába, hogy elpakoljam az aznapra szükséges dolgaimat. Anya már régen dolgozni ment, mint minden reggel. Attól, hogy én sulit váltottam, ő még mindig a szokásos munkahelyén dolgozik.

Fáradtan, mégis kis izgalommal vártam a buszom érkezését, ami tartva magát a rutinjához, 10 perc késéssel, de megérkezett. Felszállva, fülembe dugtam az MP lejátszómat, és leültem egy ajtóhoz közeli ülésre. Fejemet az ablaknak döntöttem, és vártam a megérkezést.

Az iskola területére érve, emberek tömege fogadott. Kisebb-nagyobb csoportokban gyülekeztek, beszélgettek, jól érezték magukat. Tekintetem akaratlanul is a parkoló felé irányult, ahol észrevettem az autóknak dűlő, bőrdzsekit viselő bandát. Minden iskolában van egy ilyen csapat. A vagány, nagymenő srácok, akik ezer meg ezer összetört szívet hagynak maguk után, és élvezik a lányoktól kapott figyelmet. Persze, nem mintha a lányok nem szívesen figyelnék őket a nap 24 órájában, és lihegnének utánuk, amikor csak megtehetik. Szememet megforgatva, az iskola épülete felé vettem az irányt, mert még a tantermem számát sem tudtam.

Elkérve a portástól (aki mellesleg olyan életunt fejet vágott, hogy az én életkedvem is elment tőle), a számomra fontos információkat, el is indultam a megadott terem felé. Az iskola épülete, mint minden más gimnáziumé, nem éppen kisméretű. Több mint három emeleten rohangáltak diákok, akik a nyáriszünetről visszatérve, boldogan üdvözölték a rég nem látott osztálytársaikat. Elmosolyodom a látványon, és vetettem egy pillantást az emeleten tartózkodó tanárra, aki minden erejét bevetve próbálta csitítani a lelkes gyereksereget, természetesen sikertelenül.

99-es terem. A leendő osztálytermem az elkövetkezendő éveimben. Sóhajtottam egy nagyot, és kezemet a kilincsre helyeztem. Óvatosan lenyomtam azt, és ekkor beléptem a tágas terembe. Az egész helyiség barátságosan hatott a maga krémszínű falaival, csokoládébarna szekrényeivel, és a rajzokkal, melyekkel néhány fal volt felöltöztetve. Nagy, nyitott ablakok adtak fényt a bentlévőknek, és nem kerülte el figyelmemet az üvegekre ragasztott, aranyos mintázat sem. A tölgy deszkák voltak felelősek a padokért, és szintén ez a fafajta kínálta segítségét a székekhez. Kapott helyet egy sötétzöld tábla, illetve annak egy modernebb változata, az interaktív táblára hallgató okos készülék.

Lehajtom a fejem, hogy elkerüljem az engem vizslató tekinteteket, de még így is éreztem  a szuggeráló pillantásokat a tarkóm, és a hátam tájékán. Hátra kullogtam a legutolsó padhoz, és kényelembe helyeztem magam, már amennyiben kényelmesnek lehet nevezni egy ősrégi faszéket. Fejemet csak akkor kaptam fel, amikor meghallottam az ajtó nyikorgását, ezúttal az új osztályfőnököm megérkezését.

-Nos, Isten hozott benneteket idén is iskolánkban! Szerencsére senki sem bukott meg tavaly, így teljes létszámban ültök a padokban! -üdvözöl minket a tanárnő, hangjában pedig érezhető a vidámság, és a szórakozottság egyaránt. Tekintete lágy volt, és kedvességről tanúskodott. Vörös haja laza hullámokban verdeste vállát, fehér inget, és fekete térdig érő szoknyát viselt, bizonyára az évkezdés miatt. Gyorsan végigfutatta tekintetét az osztályban, és amikor megpillantott, mosolyra húzta ajkait. -Ebben a tanévben, új diák csatlakozik köreinkbe! Kérlek fogadjátok őt kedvesen, és mutassátok meg neki, mi hol található! -ekkor minden szem rám szegeződött, én pedig az ujjaimat kezdtem el tördelni idegességemben. Mindig is utáltam középpontban lenni, és most éppen ez történik. Hála az égnek, a tanárnő hamar belekezd monológjába, így rólam is lekerülnek a kíváncsi pillantások.

****

Az ebédlőben ültem, és a mai koszttal szemezgettem. Éhesnek nem igazán voltam mondható, ezért csak a villámmal turkáltam az ételben. Maga a suli tetszett. Kevés tanárral találkoztam, mert az iskolakezdés első napján, főképp az osztályfőnök tartott órákat. De, akikkel lehetőségem adatott összefutni, azok jófejnek tűntek, és kedvesen üdvözöltek. Nem nagyon elegyedtem beszélgetésbe osztálytársakkal, így a napom nagy részét egyedül töltöttem. Körbenéztem a hatalmas étkezőben, ami dugig volt korgó hasú tanulókkal, akik a mai nap eseményeit osztották meg egymás között, egy-egy finom falat kíséretében. Hirtelen pillantottam meg a látókörömbe tartózkodó, fekete hajzuhatagot, aminek tulajdonosa éppen mellettem foglal helyet. Felé kaptam a fejem, és arcvonásai ismerősnek bizonyultak.

-Szia! Lea Robinson vagyok! Egy osztályba járunk. -nyújtotta jobbját vidáman, én pedig belecsúsztattam kezem az övébe, és gyengén megráztam.

-Natalie Baker! Örülök a találkozásnak! -viszonoztam a mosolyát. Hamu színű fürtjei mellett, figyelemfelkeltő volt még sötétbarna, már-már fekete árnyalatban tündöklő szeme is,  amely most barátságosan bámul enyéimbe. Arcán halvány szeplők díszelegnek, málnapiros ajkain fénylik áttetsző szájfénye.

-Úgyszintén! Mesélj, Nat! Eddig, hogy tetszik a suli? -felvonja a szemöldökét, engem pedig elönt egy jóleső érzés, amint meghallom becenevem. Tetszik, hogy ilyen közvetlen velem.

-Igazából tök jó! Még nem igazán találom a helyem, de remélem ez idővel megváltozik. A tanárok jófejnek, kedvesnek tűnnek, a diákok pedig ugyanolyanok, mint bármely más gimnáziumban. -válaszolom, majd bedobom a kint lévő cuccaimat a táskámba, hiszen lassan indulnom kell haza.

-Igazán örülök, hogy pozitív véleménnyel vagy az iskolánk felé. -mosolyog büszkén. Felállok, és a sulitagyóm a vállamra csapom, majd egy sziával elköszönök Leától, és megsem várom, hogy viszonozza búcsúmat, a kijárat felé veszem az irányt. Még hallom, ahogy utánam kiállt egy  "Akkor holnap"-ot, mire feltartom hüvelykujjamat.

Igen, akkor holnap!

Sziasztokk! Ez az első történetem, itt a Wattpadon!
Ha szerencsés vagy, akkor már az átírt, javított verzióját látod!  ;)
Ha esetleg elnyerte a tetszésedet, kérlek jelezd ezt nekem egy csillaggal, vagy egy commenttel! Hiszen nekünk íróknak, fontos az olvasók visszajelzése!
További kellemes napot! <3

Ui: Ha esetleg érdekel egy vérfarkasról szóló, romantikus fantasy, akkor nézd meg a profilomon lévő, legújabb történetemet! ❤️