What's left between you&me | Átírás alatt! |

Part 5

Másnap reggel Leával az oldalamon lépkedtünk az iskola épülete felé. Az időjárás szeptember vége felé közeledve egyre hűvösebbé vált, így ma kénytelen voltam melegebb ruhákat felvenni. A szél gyengéden simogatta arcomat, néha belekapva hajamba. Kicsit jobban összehúztam magamon cipzáros pulcsimat, tekintetemmel az utat fürkésztem. Lea a szokásostól eltérően csendbe burkolózott, alig szólalt meg, ami teljesen meglepett, tekintve, hogy osztálytársam nem éppen a szótlanságáról híres. És ez valamiért rossz érzéssel töltötte el belsőmet.

-Képzeld, megfogadtam a tanácsodat. -kezdtem bele halkan, de pillantásomat továbbra is az előttem lévő macskaköves úton tartottam. Szemem sarkából láttam, hogy Lea felkapja fejét és rám emeli tekintetét, de úgy tettem, mintha nem érzékeltem volna. -Elmegyek Liammel ebédelni. -a mondatom ezen része már suttogásba torkollott, amin jó magam is meglepődtem. Nem arról van szó, hogy szégyelném döntésemet, csak hát...Jó, egy kicsit tényleg szégyeltem, hogy ilyen könnyen beadom a derekam valakinek, akit nem is ismerek, mert a szívem megtelt reménnyel, hogy talán mégsem akkora seggfej, mint amilyennek mutatja magát. Ez határozottan egy rossz tulajdonság.

-Komolyan? -Lea enyhén eltátja a száját, szemei a szokásosnál nagyobbra nyílnak, nekem pedig kicsúszik a számon egy halk nevetés reakcióját látva. Azt gondoltam, hogy a lányt legalább olyannyira megfogja döbbenteni hirtelen cselekedetem, mint engem, de azért nem számítottam arra, hogy elvarázsolom minden szavát.

-Aha. De mond, történt valami? -vonom fel aggódóan szemöldököm. -Csendes vagy, szóval áruld el kinek a seggét kell szétrúgni! -nem feltétlen szántam ezt amolyan jó poénnak, mert valóban képes lettem volna megismertetni lábamat valaki hátsójával, aki elérte, hogy Lea abbahagyja a szokásos szófosását, amitől bár sokszor elegem volt, ez a tulajdonság is Leához tartozott. És most úgy tűnik valaki megfosztotta tőle. A mellettem lépdelő lány válla kicsit rázkódni kezdett a visszafojtott nevetéstől, majd egy jó pár perc múlva megosztotta velem gondját.

-Kedves vagy, Nat, de senki seggét nem kell szétrúgni! Csak tudod, Noah kilépett a focicsapatból. -Aha! Noah a neve Lea aktuális partnerének, akivel a lány szívesen osztozik az ágyán. És gondolom ez fordítva is így van. A fiú tehát a hazai foci egyesület tagja volt, Liam csapattársa, ha minden igaz. Ami egészen meghökkentő, mert nálunk, aki belép a csapatba, nem igen távozhat olyan könnyen.

-Oh! Miért? -utat engedtem kíváncsiságomnak. Őszintén felkeltette érdeklődésemet ez a könnyű szerrel való kilépés. Egyszerűen nem tudtam olyan szálakba kapaszkodni, amik teljessé tették volna a képet, vagy magyarázatot adtak volna az edző engedékenységének.

-Nem tudom. Nem sok mindent oszt meg velem mostanság. A kapcsolatunk sem olyan, mint régen. -sóhajt fel, és ebben a sóhajban tisztán észre tudtam venni a szomorúság, frusztráció és mély csalódottság hármasát, szívem pedig összeszűkült a tehetetlenségben. -Valami olyasmit mondott, hogy a többiekkel ellentétben, ő nem tud olyan szenvedélyesen játszani, meg talált valami más sportot, ami jobban tetszik neki. Az edző meg tökre felhúzta magát ezen. -ami amúgy tökre érhető, ha az ember azt nézi, hogy egy remekül játszó fiúról van szó, akinek zűrösebbek a hormonjai, mint az átlagnak, és belekezd pár dologba, hogy aztán félbe hagyja őket. Én is hasonlóképpen kiakadtam volna. De azonnal kiveszem Lea szavaiból áradó erős fájdalmat, mert ha talán nem is teljes szívéből szereti ezt a srácot, és titokba mély érdeklődése van Portman felé, a legjobbat akarja Noah-nak. A fiú pedig magasról leszarja ezt, az alapvetően ritka tulajdonságot ebben a generációban.

-Nem akarod esetleg megbeszélni Noah-val, hogy nem igazán érzed magad komfortosan ebben a kapcsolatban? Hosszú távon ez nem lesz működőképes, Lea! Ezt te is tudod. -fogom meg vállát, és gyengéden megszorítom. Amikor őzike szemei visszatükrözik a lelke mélyében bugyogó, egyre erősebb érzelmeket és könnyek kezdik marni barna íriszeit, elfog a szomorúság. Ő is tudja, hogy ezt a kapcsolatot nem biztos, hogy meglehet menteni. És lehet, hogy jobban járna, ha elengedné. Senkinek nincs szüksége valakire az életében, aki meggátolja a ragyogásban. Olyanra van szüksége, aki fényt gyújt belőle, nem pedig elveszi azt. -Ez elég nehéz lehet most neked, de mindenképpen próbálj meg beszélni vele arról, hogy mit érzel kettőtökkel kapcsolatban. Ha pedig úgy érzed ez nem lesz jó vagy kevesebbet kapsz, mint ami járna neked, engedd el. Akkor az a pöcsfej nem érdemel meg téged! -ujjaimmal letörlök egy kibuggyanni készülő könnycseppet, és magamhoz ölelem osztálytársam. -Minden rendben lesz! -suttogom azokat a szavakat, amikre most Leának a legnagyobb szüksége van. Azokat a szavakat, amik hatalmas jelentéssel bírnak. Amikben az ember hinni akar.