What's left between you&me | Átírás alatt! |

Part 6

-Akkor megérte elmenni, igazam van? -szegezi nekem kérdését Lea, hangja játékosan cseng, nekem pedig olyan érzésem van, mintha lebuktam volna, akárcsak egy kisgyerek, akit rajtakaptak, hogy ebéd előtt nassol. A Liammel való közös ebédelés abszolút nem volt kellemetlen, ha eltekintünk a kezdeti stressztől és tolakodó kérdéséről, ami hála az égieknek, többször nem fordult elő. Hangosan sosem mertem volna bevallani, hogy igenis jól éreztem magam, és nem riadnék meg egy újabb ilyen helyzettől, büszkeségem nem hagyott el, ezért csak egy aprót bólintottam.

-Mondjuk úgy, hogy egészen tűrhető volt! -hazugság. Pontosítva a felállást, Portman remek társaságnak bizonyult, kényelmesen ellehetett beszélgetni vele, öröm volt nézni, ahogyan gyakran gesztikulálva próbálja megértetni velem a foci egyes játékszabályait. Hozzá teszem, sikertelenül, mert figyelmemet valami egészen más vonta el. Mint például a haja, amely úgy volt beállítva, mintha a kinti szellő szórakozó pajtást talált volna benne, kellőképpen összeborzolta, majd távolságot tartva, tovább reppent. Néhány tincs mindig alaposan a fiú homlokába lógott, bosszúságra bírva tulajdonosát. Kusza, egyenes szemöldöke sokszor incselkedve húzódott fel, sötét, hosszú szempillái arcát súrolták, mikor nevetés közben lehunyta kék, tengerre emlékeztető szemét, megjelenítve barátságos vonásait, fehér, címlapra illő fogsorát.

-Hé, Nat! Figyelsz te rám egyáltalán? -lengeti meg arcom előtt kezét barátnőm, ezzel visszahozva a jelen történéseibe. Halványan elmosolyodom, bűnbánó kifejezést varázsolok magamra, és gyengéden megkérdezem:

-Bocsánat, elbambultam. Mit is mondtál?

-Azt kérdeztem, hogy ugye nem kezdtél el érzéseket táplálni Liam felé? -egy percre teljesen lefagyva bámulom Leát, aztán kirobban belőlem a hangos nevetés. Én? Szerelmes? Liambe? Teljes mértékben kizártnak tartom. Az egy dolog, hogy már nem próbáljuk kihozni a másikból a legrosszabb énjét, egy kis közösen töltött idő által még nem leszünk puszipajtások. És szerelmesek sem. -Nat, ezt egy komoly kérdésnek szántam! Ne röhögj már! -bök egyet oldalamba, de továbbra sem bírom fékezni jóízű kacarászásomat.

-Mit mondtál neki, ami ennyire megnevettette? -és eddig tartott a felhőtlen jókedvem.Felpillantottam abba az irányba, ahonnan a hangforrását érzékeltem, és kis híján elállt a lélegzetem. Liamen egyszerű szürke melegítő volt, egy bő fazonú, lezser fekete pólóval, de az így is hozzásimult kidolgozott felsőtestére. Ajkain kacér mosoly játszott, halványan látni engedte gödröcskéit, melyek akkor látszódnak igazán, mikor őszintén nevet. Ezt tegnap vettem észre, és azóta is vadul kalapál a szívem, ha felelevenítem magamba a vigyorgó arcát. Ami viszont teljesen levett a lábamról, az a szeme, ami természetellenesen csillogott. Pupillái kissé kitágultak, szájával összhangban, boldogságot, szórakozottságot láttam fényleni benne.

-Csak megpróbáltam kiszedni Natből, hogy beléd..-kiestem a rövid életű transzból, és azonnal Lea szavába vágtam, mielőtt őrült baromságok távoztak volna rúzsozott ajkaiból.

-Semmi! Lányos dolgok! -tűrök egy kósza hajtincset fülem mögé zavaromban. Az előttem feszítő fiú arcán szélesedik a mosoly, és pontosan úgy fest, mint aki egy szavamat sem hiszi el. Ami érthető, mert én sem hinném el őket. Említettem, hogy borzalmasan hazudok?

                                            ****

Mrs. Clare órái az unalom megfelelői. De komolyan! Szerintem, ha megnéznénk a szótárba az unalom definícióját, a tanárnő arca jelenne meg mellette. Fejemet a padon pihentetem, ceruzámat légiesen tartva, apró motívumokat rajzolok a pad kérges felületére. Már régen elvesztettem a fonalat, jobban mondva fel sem vettem azt. Padtársam sem élvezi az óra menetelét. Elnyúlva ül, szinte már fekszik a széken, hátradőlve, fejét a karfán nyugtatja. Szemét lehunyva tartja, így esélyem adatik megfigyelni kisimult arcát. Olyan most, mint egy alvó kisgyermek. Karjait ölébe ejtette, lábát összefonta a pad alatt. Elmosolyodom, és már el is kapnám tekintetem, mikor Liam ajkaira huncut mosoly költözik.

-Tetszik az, amit látsz, cica? -enyhén elpirulok, de ezt ő nem láthatja, mert szeme még mindig csukva van, utat engedve sűrű, sötét szempilláinak, melyek most magas arccsontját kényeztetik lágy simításokkal. Hogy idegességemet csökkentsem, a kezembe lévő ceruzát kezdem forgatni ujjaim között.

-Nem értem miről beszélsz.

-Arról, hogy nézel. -ezzel kinyitja az egyik szemét, találkozásra bírva tekintetünket. Írisze fáradtan csillog, mint akit éppen most keltettek fel álmából.-Nem tudok aludni, ha nézel, cica! -csóválja a fejét lustán mosolyogva, én pedig azonnal elkapom pillantásomat Liamről, és kibámulok az ablakon, egyenesen a nyüzsgő városra.

                                   *****

Éppen a kulcsokkal babrálok a verandán állva. A mai nap fáradtan ugyan, de eltelt, én meg alig várom, hogy bemászhassak az ágyam biztonságot  nyújtó párnái közé, és egészen másnapig ki sem tenni lábaimat onnan. Hosszas szerencsétlenkedés után végre belépek az ajtón, de amint ledobom táskámat, megcsap a légkörben szállingózó finom illat. Összevonom szemöldököm, majd a konyha irányába sietek. Meghökkenve pislogok anyára, aki a sütő előtt sertepertél a régi, rózsaszín, enyhén kopottas kötényében, haját egy laza kontyba fogva.

-Anya? Hogy-hogy ilyen korán hazajöttél? -ekkor mosolyogva felém fordul, egyik kezében egy citromfacsaróval, másikkal pedig vékony derekát fogja. -Mármint, ne értsd félre, örülök, hogy itthon vagy. -kezdek neki magyarázni, de mondandóm feléig sem érek, leint kezével.

-Okkal jöttem haza korábban. -sóhajt egyet, engem pedig elkap az aggodalom. Közelebb lépek hozzá, tetőtől talpig végig mérem esetleges sérüléseket keresve, de nem találok semmi erre utalót.

-Történt valami? -gyengéden megsimítom a karját, ő pedig teljes testét irányomba fordítja. Szemében fájdalom ül, ami azt sugallja felém, hogy semmi jóra ne számítsak. Gyéren fénylő szempárja látványára elszorul a torkom, gombóc növekszik benne, és mintha a levegővétel is nehezebben menne.

-Ami azt illeti igen. Beszélnünk kell!

Végre rávettem magam a javításra!;)
Ha tetszett ez a rész, kérlek mindenképpen jelezd ezt nekem egy csillaggal, vagy egy hozzászólással! Hiszen te is tudod már, hogy az íróknak szüksége van az olvasó értékelésre!
Kellemes napot neked, drága olvasó😘