ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

ilyen lehetséges?

A N N A

Nem ez volt életünk éjszakája. Legalább is nekem nem. Teljesen ki voltam készülve. Most komolyan ez történt???

Amikor októberben kiderült, hogy miénk lehet a lakás azonnal megvettük. Ennek örömére az RB Leipzig novemberi, utolsó meccsére vettünk jegyeket és már pár megpakolt bőrönddel jöttünk. Amióta Gulácsi és Willi itt játszik nagyon megkedveltem a csapatot. Mellettünk nemsokkal a lelátón egy 6-7 fős lánycsapat foglalt helyet. Németek voltak, azonban nagyon jól szórakoztunk velük a meccs alatt. Ők említették a játszma vége felé, hogy "kíváncsian várják mit fog majd alkotni az a Szoboszlai gyerek". Ekkor meséltünk nekik egy kicsi róla. Mindig figyelemmel követtük a magyar meccseket, Én még pluszban a Salzburgi eseményeket is. A lányok reménykedtek benne, hogy ő is olyan lesz, mint a másik két magyar fiú.

Akkoriban otthon ez még csak pletykaszinten terjedt. Nem hiszünk a Blikknek! Az a pontos infó, amit vagy a korábbi csapat, vagy az ügynökség, esetleg maga a focista jelent ki. Mikor a csajok megemlítették ezt nekünk, a -még nem hivatalos- lakásunkban ismét átmentünk ovisokba. 

-Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Szoboszlai Dominik. Ez a focista amint megérezte, hogy legnagyobb rajongója Lipcsébe költözik, azonnal klubbot váltott, és eljött jövendőbelije közelébe. - kezdte meséjét Zita, ami abba is maradt a nagy vihogás matt..

-Olyan bolond vagy -közöltem vele nevetéstől kisírt szemekkel.

-Baby le kell lassan lépnem, reggel megy a gépem, ha akarsz tőlem valamit azt most tedd meg. Hogy mi a neved nem emlékszem,Miért is emlékeznék,Tegnap azt hittem hogy ma van bazmeg -hallom a nappaliból már korán reggel Zitát.

-Azt sem tudom milyen nap van, milyen nap van megint mi a fasz van, mi a fasz van -kontrázok rá. -Asszem valaki jó kedvben van - mondom neki tipik reggeli boszorkányfejjel.

-Szerintem valaki meg nem. -vág egyből vissza - Na mi az, csak nem berezelt a hősszerelmes? 

-Nagyon vicces - mondom fanyar képet vágva, kezemben immáron a kávémmal. Igazából utálom a kávét, de télen reggelente jó habosan, melegen... a legjobb. -Nem tudom mit szólnál, ha a kiskori kelebkráss*-od vagy egy elég közismert ember küldözgetne neked virágot. Oké, neked is küldött, de az üzenetet tovább gondolva, csak szimplán nem akart bunkó lenni.

-Jó, igazad van, de legyél kicsit lazább. A nagy jókedv pedig azt takarja, hogy felvetteek!!!!

-Naaaa ennek örülök, én még nem néztem meg. Na majd most. - mondtam boldogan. Szeretem ha elérem a céljaim, de sokkal jobban örülök, ha a barátaimnak sikerülnek saját terveik.

 -Ahh, elutasítva. -mondom kicsit szomorúan. Ez még a reggeli köd miatt lehetett, ami ilyenkor a fejembe szokott lenni. -Hála az égnek! -folytatom már nevetve. Tudtam, hogy úgysem fog sikerülni. Nem is bánom. Jobban vonzz a munka, minthogy még jónéhány félévet az iskolapadban töltsek. Ígyis-úgyis muszáj volt dolgoznunk. Magunkat kell eltartanunk mostmár. Én így teljes munkaidőben, Zita meg csak... az már az ő gondja. 

-Akkor most örülünk ugye? -kérdezi félve. Ilyenkor beszámíthatatlan vagyok. 

-Hát hogyne!!!! Sőőőt. Extrán. Este elküldtem az önéletrajzom a túloldalon lévő kávézóba. Most jött a válasz, tizenegyre mehetek állásinterjúra -mondom sokkoltan, de izgatottan.

-Abba? -mutat ki a hatalmas, földig érő ablakon. Csodás kilátása volt a nappalinknak. A folyóra nézett, túloldalán pedig ott állt a kis épület, amiben remélhetőleg időm nagy részét fogom eltölteni. Mögötte pedig ott állt az este csodásan kivilágított Red Bull Arena. A szobám ablaka is erre állt, csak egy kicsit más szögben, így én láthattam még az RB Leipzig edzőközpontját is.

-Ahaaa. Kicsit veszélyes környék -nyitom tágra szemeim, amiből érti célzásom- de nagyon megfogott. Remélem jó lesz. -mondom izgatottan, majd elindítottam egy újabb zenét, amit most Én választottam.

-Hello, hello, hello!!! Tudod, hogy így élem az életem. Hello, hello, hellooo, a gyertyát a két végén égetem... -fanatikus BSW fan vagyok tudom. De hála égnek kettőnk közül nem csak Én vagyok így.

-Csak hittünk mindig belül, az asztal nem volt terülj-terülj. Tudtuk, megyünk, akkor megyünk, együtt nőtt a nevünk velünk... -kiabáljuk telitorokból. 

Jó reggelt Lipcse! A két magyar lány megjött!!

-Rendben, akkor ha esetleg nincs semmi dolgod itt maradhatnál "próbanapra", holnaptól pedig már mehet élesben. - mondja Frau Rose. Nem is tudtam, hogy Marco Rose felesége ennek a kicsi, modern, ám mégis hangulatos kávézónak a tulaja. Közelebb nem is lehetnének egymáshoz.

-Fhuuu, hááát öööö -keresem a német szavakat, de még a magyar változatuk se jut eszembe -végülis semmi akadálya.

-Nagyszerű, ennek örülök. Remélem jól fogod érezni magad. A névtábládat holnapra elkészíttetem, annyi a kérésem, hogy ne nagyon kivágott felsőket vegyél fel. Sok férfi fordul meg itt -haha, na ne- úgyhogy saját magad érdekében, illetve azért is, mert annyira nem szeretem ha én is többet látok, mint óhajtanék. Volt már példa egy ilyen lányra anno Ausztriában, ekkor fogadtam meg, hogy ez az egy szabályom lesz. Még a szakadt farmert is tolerálom, Én magam is sokszor hordok. - adja kezembe kötényem egy nagy mosollyal kiegészülve.

-Köszönöm szépen. Ne aggódjon, magam sem szeretem az ilyen felsőket. -mondom neki nevetve.

-Tegeződjünk, kérlek!

-Köszönöm. 

-Akkor gyerünk Anna, próbaidő indul! -ez a nő... fhuu. Senki se mondaná meg róla, hogy közelít az ötödik x-hez. Olyan mint egy harmincas.

-Na mi vooolt??? -kérdezi érdeklődve Zita, mekis zacskókkal a kezében. Igazi gondolatolvasó, tudja mire van szükségem jelenleg. Már hét óra is elmúlt mikor hazaért. Sok dolgot el kellett intéznie az egyetemen. Ameddig én nem voltam itthon elment és bevásárolt, de valahogy sejtette, hogy egyikünknek se lesz kedve vacsorát gyártani.

-Jó vagy rossz? -teszem fel a kérdést, hogy véletlen se hagyjak ki semmit a témákból.

-Először a jóóóóót!

-Holnaptól kezdve a Hónap dolgozója cím elérése lesz a napirendem állandó pontja! -kacsintok, mire a nyakamba ugrik.

-Ez hihetleeeen!!! Akkor ma erre koccitunk! -puffannak össze a vizes kólát -ami a legjobb- tartalmazó papírpoharak. -Na de mi a rossz???

-A fél focicsapat ide jár. -mondom eltorzított fejjel, amit általában akkor vágok, ha a kicsikkel kell vicces képeket csinálni otthon. Igaz, hogy lassan mindegyik már tizennyolc, de nekem akkor is kisbabák maradnak. -Ez a hátránya, ha a lipcsei focicsapat kapitányának a felesége által üzemeltetett kávézóban akarsz dolgozni. Sőt, inkább az, hogy a sokmillió eurót érő lábú focisták nem hajlandóak messzebbre menni ötven méternél, hogy visszaadják testüknek a megfelelő adag szénhidrátot. -mondom nevetve.

-És Dom...

-Igen, természetesen Ő is megjelent, de nem vett észre. Amúgy se ment volna sokra, mert ma még nem volt névtáblám, és azért se mert kicsit sántított. A nagyvilág szerint lassan játszhat, de szerintem még nem. Dr. Horger Anna, sztárszakértő! -mondom nevetve, mint mindig. -Ezt ma megúsztam, de nem hiszem, hogy sokáig így fog maradni.

-Csak ne csinálj semmi butaságot! Hallgass a szívedre! - kacsint majd belekezdünk a kajálásba, amit hirtelen felbeszakít a mondandójával barátosném...

-Kirakták a csoport tagjait. A levelezős nevek között volt volt egy bizonyos Brúnó Pető. -majdnem félrenyeltem.

-HOGY TESSÉK??!!

-Mondoom -fordítja felém telefonját, amin a lefotózott papír látszódott- de csak levelezős. Egy évben talán kétszer ha találkozhatnánk.

-Ez kezd egy tündérmesévé válni. Szólhatott volna már hamarabb is valaki,  hogy itt ilyen dolgok történnek.