ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

vettem a lapot

A N NA

-Te még mindig nem lettél agyilag érett. Bár ez sose fog bekövetkezni, úgy gondolom. -minek az embernek ellenség, ha ilyen barátnője van. Apropó Timi, Tájmi, Gingi, Szepcselényiné, Deák Fika... ki minek hívja. Kint él Olaszba'. Igazi nagymenő. Eddig neki jött be legjobban a létezés. Valami kibaszott "fenszi" borászata van, mikor mi utoljára kint voltunk, még nem volt ennyire felkapott. Azóta elvileg nagyon fullos lett. Olyannyira, hogy talán fél évvel ezelőtt, az egész válogatott nála volt. Ő már akkor találkozott Dominikkal és a többiekkel, bár szerintem a focista nem ismerte fel híváson keresztül. Lehet jobb is, de kitudja.

-MEGYÜNK LIPCSÉBEEEE!!! -kiabálja Bibi, Dórát rángatva - ELHISZED EEEZT???

-Azt se hagyd ki, hogy a Szoboszlai hívott ki minket -szól közben Eszter -Alig várom, de ilyen nagymenőknek fogunk számítani, nem?

-Ne a fehér szabadidő szerkódba gyere a meccsre, itthonra hozhatod. -mondja neki Zita.

- Akkor a péntek kora reggeli géppel átmegyek BP-re, aztán onnan együtt irány Lipcseeee!!!

-Örülök, hogy ennyire örültök. Én eddig fél órát beszéltem vele négyszemközt, úgyhogy jó lenne, ha nem azzal bombáznátok, hogy van két hete, hogy összehozzon egy "bazi nagy görög lagzit" , mert kislány korom óta Róla álmodok. 

-Jajjj az ünneprontó, ne csináld már. Még egy hét hátravan a meccsig. Addig úgyis fogtok még beszélni. Ha rajtam múlik, ne...

-ZITAAA!!!!! NEHOOGY!!!

-Jóó, jooooo naaa. Nem csinálok semmit. Amúgy visszatérve, Én megyek majd ki értetek, mert anyátok dolgozik.

-Naaa neeeee!!!! Hát nem is mondoooood??? Gatuláluuunk.

-Jajj, nehogy azt higgyétek, hogy multimilliomos cégnél vagyok. Ott, ni, abban a kávézóban töltöm napjaimat, meg a kávékat. -irányítom telefonom az ablak túlsó oldalán lévő, aranyosan kivilágított épület felé.

-No para, mielőtt hazajövünk bemegyünk.

-Jajj de várom... De téényleeeg! Na lányok, mi léptünk aludni -közlöm lassan hajnali fél négy táján -nekem holnap egy edzést kell megnéznem, úgyhogy ideje aludni.

-Hogy mondjam el, hogy vágyom Rááád, hogy szeretem a bőröd illatááát,
Ha bennem élsz, a szívem is ééég, hadd legyek újra meg újra a Tiééééd!!!!

-Nagyon vicces. Még szólhatok, hogy marad mindenki otthon - torzítom el kisgyerekesen fejem. -Ezt meg majd akkor énekeljétek velem, ha így is érzek -kacsintok, majd leraktuk Őket.

-Hiányoznak...

-Nekem is. Örülök, hogy jönnek, csak annak nem, hogy így. Még nem is voltunk hosszabb ideig együtt. Az a fél óra szart se ért. Ja, de. Beszólhattam neki. Mi lesz ha...

-Nincs mi lesz ha. Jönnek a lányok, Te ki mész holnap, beszélgettek normális dolgokról is, nem csak hogy süt a nap és minden jó lesz. Egy hét. Kérlek. Veszteni nem sok mindent fogsz.

-Most az egyszer... De csak azért, mert nem tudtam már jegyet venni magamnak a meccsre.

-Bolond....

Fél egy. Csodás. Ez van akkor, ha nem látjátok egymást huzamosabb ideig. Vagyis két hétig. Kit álltatok, akkor is ezt csináltuk, ha délelőtt a suliban bámultuk egymást. Alig várom, hogy jöjjenek, és szemtől-szembe tudjunk beszélgetni. Hiányzik, hogy végre az Eszterrel aludhassak, úgy mint kiskorunkban. Minden táborban, vagy "pizsibuliban" együtt aludtunk. Egy időben azt hittük tesók vagyunk, mert ugyanúgy hívták apukáinkat, ráadásul ők is nagyon jóban voltak. Zita kapta meg Dórát, elég bolond ez a kettő együtt, el lesznek, addig se zaklatnak minket. Timi meg Bibi marad a nappaliban. Kurvanagy a kanapénk, ha nincs kihúzva, úgy is simán elfér rajta két ember, meg ők is össze vannak nőve.