ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

azért azt nem mondom, hogy nem élveztük

A tegnapi napról nem beszélünk. Utoljára talán az első igazi bulinkon rúghattunk be ennyire. Az a rohadt epres, othelloból készült pezsgőbor. Kegyetlen. Itatja magát, mert édes, nincs nagyon pia íze, és alattomos. 

-Jóreggelt... -csattogok le a konyhapulton támaszkodó Timi társaságába.

-Ez minden szivi, csak nem jó. -erőlteti ki magából a szavakat.

-Na ne viccelj...

-Sziasztok... -érkezett meg köreinkbe Dóra egy nagy ásítás kíséretében.

-Te is? -érdeklődtünk.

-Aha. Nagyon.

-Akkor jó. -folytattuk le néhány szóból álló beszélgetésünket, amit a lépcsőn lezuhogó Eszter robaja zavart meg.

-Leértem az aljára?

-Le! 

Miután Zita és Bíborka is csatlakozott köreinkbe, a nappalian próbáltuk összeszedni, ki mire emlékszik az estéről. Nem sok reményt fűztünk a dologhoz, de hatan csak össze tudunk rakni egy "valósághű" történetet.

-Kezdem én. -szólalt fel először Timi -Arra emlékszem, hogy az Annával fogtuk az Esztert, hogy ne boruljon bele a wcbe ameddig rókázott. Ja és ezalatt a kis szerelmesünk végig az uráért könyörgött...

-Azt hittem, az már csak álmomban volt... -vallom meg az őszintét -Nekem már csak az van meg, hogy lefeküdtem volna aludni, de helyette azt hallgattam, ahogy Tájmi keresi a szobájába vezető utat, miközben a Bubamarát énekli.

-Na erre keltem fel én is! -szólt közben Bíborka. Ő volt a legjózanabb mindenki közül este is. Annyira nem csípi az ilyen édes szarokat, így nem ivott belőle sokat.

-Ezt én is hallottam, de fogalmam nincs mikor, hol, hogyan... -gondolja végig Dóra is az események foszlányait.

-Én nem tudom hogyan, de eljutottam a szobámba, és reggel felkeltem. -nem is vártunk mást Esztertől.

-Na akkor ha mindenki ilyen jól emlékszik mindenre, akkor mondjátok el szépen, hogy mi a faszomért aludt velem Brúnó!!!

-Nem rémlik, hogy egész este le se szartatok minket, hanem csak ketten beszélgettetek? -avatja be Dóra Zitát az esti eseményekbe. -Szegény Laci! Öt nővel kellett megbírkóznia, ami azt foglalta magába, hogy nekiálltunk inni. Mondjuk velem egész sokat beszélgetett, ameddig ti ittatok, de az lényegtelen.

-Akkor valószínűleg azt sem álmodtam, hogy...

-NANEEEE!!!!!

-De. Megcsókolt.

-WAAAAAAA!!!!!!!

Tiszta megőrülsz-megvadulsz hangulat szállt a nappalira. Kicsit sokkos volt mindegyikünk, miket is műveltünk, de nem bántuk meg.

-Jajj gyerekek, hat óra, és kezdődik a Forma-1. Hamarabb is kitalálhattátok volna, hogy jövünk, mert akkor még tudtunk volna belépőt venni.

-Hát ez szomorú. -tetteti minden "szomorúságát" Timi.

-Ki mondta, hogy nem vettünk? Na jó, nem is! Csak egy hiper szuper, biszem baszom, arany, fasztudja milyen jegyet, meg öt szuper biszem baszom belépőt.

-Mivan??? -értetlenkedik Bíborka.

-Boldog Szü-li-na-poooot!!! ...-kezdett bele az elmúlt napokban már sokadik alkalommal kórusunk az ismert dalszövegbe.

-Ti hülyék vagytok!

-Még mielőtt meggondolnád magad, mindenkinek indulás készülődni! Már most késésben vagyunk...