ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

mi ez? a jégvarázs?

A N N A

Nos, azt kell mondanom... nagyon jól telt a Fehérvári látogatásunk. Amikor megérkeztünk, Szofi azonnal letámadta Dominikot. Szegény kiscsaj, szar lehet, hogy alig találkozik a testvérével, viszont el se tudja képzelni, hány ember irigykedik arra, hogy Ő Szoboszlai kishúga. 

Dominik anyukája egy naaagyooon finom ebéddel várt minket. Szofi el se mozdult bátyja mellől, így a fiú egyik oldalán Ő, a másikon pedig Én foglaltam helyet. Természetesen az étkezés alapzaját a nappaliból beszűrődő focimeccs hangja adta. 

Miután túlestünk a szokásos sablonkérdéseken és elmeséltük, hogyan is sikerült "megismerkedtünk", nyilván nem maradhatott ki a mezes történet sem. Dominik apukája először nem is hitte el, hogy ez igaz. Annyit hisztizett amiatt a "lány" miatt a fia, hogy sokszor már beküldték a szobájába, hogy higgadjon le.

Ahogy észrevettem, tetszett a családnak, hogy ennyire érdekel a foci, és hogy nem csak "divatból". Sosem akartam elhinni a Papának, mikor mesélte, hogy Ő játszott Dominik apukája ellen. Egyszer karácsonykor is előkerült ez a téma, majd lecsekkoltam, és az elmondottak alapján lehetett valóságalapja. Itt a lehetőség, most vagy soha, megkérdeztem.

És bingo!!! Játszottak. Több korosztály lépett egyszerre a pályára, így kerültek egymás ellen. Mostmár nyugodtan fogok meghalni. Nem mintha nem hittem volna el Papa sztoriját, de sose lehet tudni. Nem csak ők az egyetlen család Szoboszlai vezetéknévvel.

Miután a kicsi Szofi megunta, hogy csak megállás nélkül kérdések és válaszok keringenek a feje felett; felpattant és magával húzta testvérét, aki pedig húzott engem. Az irányt a hercegnőkkel díszített ajtó felé vettük, ahol konkrétan az én régi szobám látványa fogadott. Rózsaszín falak, hercegnős függöny és kiegészítők, na meg plüssök minden mennyiségben.

Szegénykém először nem tudott hova rakni. Mondjuk nem csodálom, ki tudja hány lánnyal kellett ezt már végig járnia, azt' még csak öt éves. Végülis tök mindegy mennyi lehetett, max csak Donatellára emlékezhet.

-Domii! Te vagy Elzával!

-Nemáár! Miért nem lehetek én Olaffal??? -furcsa hallani, ahogy azon veszekednek, hogy kié legyen a hercegnő, kié meg a beszélő hóember.

Nekem választási lehetőségem sem volt, ugyanis Szofi nem szólt semmit, csak egy csibész mosoly kíséretében -mint amilyen a bátyjának is van -adta oda nekem Anna hercegnőt, mondván, hogy én legyek azzal. Nem is baj, amúgy is azzal akartam volna lenni.

-Akkor legalább hadd legyen az enyém Anna hercegnő, Arendelleből! -néz rám Dominik, minden humorát elővéve, pedig ez egy véres küzdelem.

-Ezt el is felejtheted kedves Elza királynő! -mondom sértődötten, amin a kicsi Szofi nagyon jól szórakozott.

A végére annyira belemerültünk a játékba, hogy a kiscsajszi elaludt az ölemben. Olyan aranyooos vooolt!!! Nem bírja még a délutáni szunya nélkül. Ebbe az egészbe csak az a kínos, hogy a stílusosság miatt elkezdtük megnézni a Jégvarázst Dominikkal, mialatt Szofi a kezemben pihent, és közben én is bealudtam.

-Na Csipkerózsikák, most, hogy végig néztem nélkületek ezt a csudijó mesét, keljetek fel, és menjünk a játszótérre!!!! Bendi ott vár minket.

-Bendiiii!!!! -pattantak ki a kicsi Szofi szemei egyből. 

Nem kellett kétszer mondani egyikünknek sem, azonnal indultunk öltözködni. Előbb kihagytam, hogy a kiscsajszi szobájának falán díszeleg néhány mez. Olyan cuki, minden nagy, Dominik mez mellett van egy kicsi, Szofi mez.