D O M I N I K
Az öltözőbe visszatérve Willi és Peti azonnal letámadtak. Ők voltak azok, akiknek elmondtam ezt az egészet. Kettejük közül Gulácsi mégis többet tud. Vele olyan bátyus-öcsi a kapcsolatunk. Imádom Orbánt, viszont tudom, hogy ő csak egynek venné a sok közül ezt a helyzetet.
-Te most komolyan elhívtad a barátnőit a meccsre???
-Ahaaa, sőőt, után elmehetnénk vacsorázni is.
-Felőlem mehetünk, de előbb beszéld ezt meg vele is.
-Ami azt illeti, Rám vár. Azt mondtam elmegyünk vacsizni.
-Szép volt kicsi! -ütögette meg vállam Peti -De ha két másodperc múlva nem tűnsz el innen, akkor bukott a mutatvány.
-Te belezúgtál baszki! -ügyes vagy Willi, ma se csalódtam.
-Lééépteeeem, este beszélünk! -szerintem az egész edzés alatt nem futottam ilyen gyorsan, mint most, a lelátó felé.
-Mehetünk?
-Épp időben...
-Bocsii... -nyújtottam oda kezem, hogy felhúzzam állásba. Olyan voltam mint egy kisfiú, de ahogy látom, nagyon is tetszik neki ez az oldalam.
-De csak mert éhes vagyok!
-Persze, értettem főnök!
Még saját magamat is megleptem, amikor derekánál fogva, közelebb húztam magamhoz. Valahogy adta magát a helyzet. A kocsiban a fűtést felnyomtam, mint a rohadás, és az ülésfűtés gyártójának nevét is megáldottuk. Azonban szinte egész úton csendben ültünk, gondolataink társaságában. Próbáltuk helyre tenni az előbbi cselekvésem. Szerencsére, az edzőközponttól nem messze lévő étteremre esett a választásunk, így hamar oda is értünk. Miután a pincér felvette a rendelésinket ismét kínos csend lett közöttünk. Muszáj volt lépnem...
-Figyelj az előbbi csak...
-Shhhhhsss! -hallgattatott el -Az igazat megvallva jól esett... -zavarba jött. Hahhaa 2:1 ide szivi.
-Akkor nem haragszol? -tényleg nem tudom, mivel teszek jót.
-Ha haragudnék szerinted most itt ülnénk? -süti le szemeit mosolyogva. Asszem kezdek jó felé kapisgálni.
Meglepően sokat beszélgettünk. -és nem arról, hogy miért épp barna volt a fal - Talán kezd bízni elsősorban magában, aztán meg bennem. Attól fél, hogy elszúrja. Nem mondja ki, de minden szavából és tettéből ez sugárzik. Sokat mesélt barátnőiről, amit nem bántam. Legalább megbizonyosodtam róla, hogy nem bérgyilkosokat hívtam meg a meccsemre. Az egyik barátnője, Timi egy olasz borász. Nála voltunk kint a nyár elején a válogatottal. Andrisnak nagyon megtetszett, bár azóta nem is hallottak egymás felől. Remélem nem fog butaságot csinálni Schafer, hogyha belemennek a lányok a a vacsorameghívásba. Vagyis először Anna.
Rohadt finom volt a kaja. Szinte gurultunk az autóig. Mivel még csak fél hét volt, rá tudtam venni egy sétára. Igaz, hogy nem vagyok még annyira járatos itt Lipcsében, de találtam már néhány tökéletes helyet elmélkedni. Sokszor szoktam edzés után kijönni ide a "magaslatra". Egy kis dombtető, ahová a kutya se jár, pedig csodás kilátás nyílik a városra, az arénára, és most Rá is. Megint valaki más kezdte el irányítani testem, amikor újra átkaroltam derekát.
-Hány lányt hoztál már ide? -kérdezi felnézve válla felet. Nem tudta tagadni mosolyával, hogy csak viccnek szánja, én viszont válaszoltam. Azt mondtam őszinte leszek, nemigaz?
![](https://img.wattpad.com/cover/331346565-288-k92624.jpg)
YOU ARE READING
ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.
RomanceAnna és Zita iskolás koruk óta legjobb barátnők. Sok akadállyal kellett megküzdeniük kiskorukban, melyek következtében úgy döntöttek, kiköltöznek Lipcsébe az újrakezdés reményében. Azonban az első lehetőségnél belebotlottak egy nehezítő tényezőbe, a...