Még jó, hogy már csak a szimpla nézésünkből is értettük egymást. Mire a sofőr kiszállt berakni bőröndjeink a csomagtartóba, ismertettem Zitával hirtelen haditervem.
-Úgy csinálunk, mintha nem tudnánk ki Ő, majd miután Én -sújtom le rá jelenleg ideges és gyilkoló tekintetem- megbeszéltem a sofőrrel a dolgokat átváltunk magyarra. Tabu téma a foci és a pasik! Tipik csacsogást kell lenyomnunk. Úgy csinálunk mintha csak kirándulni jöttünk volna. Nem bírnék úgy itt élni, hogy Mr. Szoboszlai tud a létezésünkről. Bár későbánat.
-Asszem akkor én most befogom és csak arra válaszolok amit Te kigondolsz. - mondja megilletődve barátnőm, majd egy kamumosolyt villantott a sofőrre. Szerintem életünk leghosszabb és legfeszélyezettebb negyvenhét perce állt előttünk.
-Köszönjük szépen, mennyi is lesz? - kérdezem a taxit vezető ötvenest.
- Negyven euro.
Nem mondom, hogy felemelő volt hallani a számot, de ketté megy. Bár így is sokallom azért.
-Ezt az utat én álltam a szépségeknek. Tessék- mondja még németül a sztárfocista a férfinek.
-Hölgyeim! Egy élmény volt! - közli magyarul, majd ránk dobta azt a rohadt vonzó mosolyát. Hogy rohadna meg.
-Khhhhmm- köszörülöm meg torkom, mert kissé meglepődtem, majd Zita nem feltűnően oldalba könyökölt, hogy kapjak észbe és majd bent folytatom a nyálcsorgatásom. -Nem kellett volna, hadd fizessük ki! -rivalltam a focistára -szerencsére- nem bunkón.
-Kérleeek, hagyd. Majd máskor elrendezzük! -kacsint rám elsősorban, mert Én voltam a kommunikatívabb fél barátnőm és köztem.
-Nem hinném hogy lesz legközelebb. -jelentem ki gúnyos vigyorral a focista szemeibe nézve. Nem gondoltam volna, hogy valaha is egy taxiban ülve fogok szócsatázni a híres-neves Szoboszlai Dominikkal. Azt már csak hab a tortán, hogy Lipcsében. -Legyen szép napod! -kapom elő rendes vigyorom, ami valószínűleg jelen esetben az ezerszerese lenne.
-Oké, ha ezt most nem láttam volna a saját szemeimmel, és nem hallottam volna a saját füleimmel, akkor nem hiszem el neked. -kezd bele Zita belépve a már nem ismeretlen lakásba. Az elmúlt két hónapban sokat voltunk kint. Nem volt ésszerű január elejére tervezni a kiköltözést. A november és a december eleje a pakolással és az ingázással ment el. Nem volt egyszerű két nőt kiköltöztetni másfél hónap alatt.
-Szívem szerint kifutnék a világból. Ezt nem hiszem el. Hogy lehetek ekkora idiótaa!!!- vonyítom a nagy nappalink szőnyegén elnyúlva, amit Zita csak egy nevetéssel nyugtáz. Hozzászokott már az elmúlt tizenöt évben. -Szoboszlai Dominikkal veszekedtem egy taxiban! AZZAL A SZOBOSZLAI DOMINIKKAL, AKIBE KISKOROM ÓTA HALÁLOSAN BELE VAGYOK ESVE!!!! -kiabálom az új lakásunk közepén megnyugvást remélve. A szomszédok már most utálnak szerintem. Barátnőm jót nevetve a szokásos kiborulásomon elindította a hatalmas tv-n a kedvenc zenéinkből -helyesbítek, a kedvenc zenéiből álló- listát.
Én a focistába, Ő meg Brúnóba -igen, a Brúnó x Spacc-os Brúnóba - volt halálosan beleesve. Egymás "óóóóriási" gondjait hallgatva tökéletesen elszórakoztunk. Két világfájdalmú lány halálosan beleesve olyan emberekbe, akik kb. a lehetetlen kategóriát súrolták -legalábbis eddig- Kell ennél is több???
VOUS LISEZ
ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.
Roman d'amourAnna és Zita iskolás koruk óta legjobb barátnők. Sok akadállyal kellett megküzdeniük kiskorukban, melyek következtében úgy döntöttek, kiköltöznek Lipcsébe az újrakezdés reményében. Azonban az első lehetőségnél belebotlottak egy nehezítő tényezőbe, a...
