ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

te most komolyan sírsz?

A N N A

-Mikor indulunk??? -kérdezi Dóra, teli szájjal. Timi gofrija a világ legjobb dolga, főleg elég másnaposan és késői reggeli gyanánt. Muszáj lesz összekapnunk magunkat, nem kéne beégetnünk. Nagyobb a teher rajtunk, mint a hazai csapaton.

-Itthonról legkésőbb negyed háromkor. Vagyis kettőre késznek kell lennünk. Szóval kapjátok össze magatokat! -ismertettem a haditervet. Szerencsére már épp a mosogatásnak próbáltunk nekiállni, így mivel ezt max csak ketten tudtuk csinálni, a dupla fürdőszobának hála, azonnal neki is állhattak a többiek készülődni.

A lakás a magyar zenéktől volt hangos. Retro, rap, alter, pop... volt itt minden. De valljuk meg az őszintét, egy focimeccsre nyíílvááán a Fradi Nagylemez dalaival lehet csak hangolódni. 

-NA NA NA NA NA NAA NAAAA, NANAAA, NA NAAAA!!!!! -üvöltöttük köntöseinkben a jól ismert dallamot, vizes hajjal a nappali közepén. Muszáj kicsit felzárkóztatnom őket, nagyon cink lenne, ha egy szurkolói szöveget se tudnának. 

A nagy elosztóból kihúztuk az összes telefontöltőt, majd egyszerre elindítottuk mind a hat hajszárítót. Ez van akkor, ha mindenki hajasbaba... Videóra kellett volna venni, ahogy a nagy zajban próbáltunk beszélgetni. Nem megy a szájról olvasás... Ehhez már túl józanok vagyunk.  Ahhoz, hogy gyorsabban teljen a nagy hangzavarban töltött idő, valami karaoke szarságot indítottunk. Nem zavart senki, hogy nem halljuk a zenét. Az ének a lényeg! Vagyis hogy, bocsi minden környéken lakónak!!!

-Mit vegyek feeeeel???? Valaki adjon már valami ruhát! Az enyém mind gagyi. -kezdi Bibi. Sose volt annyira ráizgulva az ilyen dolgokra, de mivel most a focival volt kapcsolatos a dolog, leállíthatatlan volt.

-Ez jóóó leeessszz??? -ugrik ki a szobámból Eszter.

-Megmondtuk, hogy normálisan öltözz fel! -küldtem vissza azonnal. -Lehet bő gatya, de akkor legalább vedd fel a farmeromat. ÉS NE TÚRD ÁT AZ EGÉSZ SZEKRÉÉÉÉNYT!!!!

-Valaki segítsen mááár!!! -próbálkozott Zita eltűzni a haját.

-Így jó leszek??? -kérdezi Timi, már a konyhából érkezve -Rendeltem salátát, mindjárt jön a futár.

-AZTAKURVAAAAA!!!

-Most mi bajotok vaaan??? -egybehangzó volt a sokk, és nem amiatt, mert rendelt kaját.

-Nagyon szar???

-Kisanyám, hova készülsz??? Schafer megkéri a kezed? - buligyilkos poénjaim vannak, amiket hála az égnek, midig díjaznak ezek a bolondok.

-Haha, nagyon vicces Szoboszlainé. -auch. ez most fájt.

-Szerintem megjött a kaja Timi. -mutat az ajtó felé Zita -Te meg gyere ide és csináld már meg a hajaaam!!!

-Majd a Dóra megcsinálja! -böktem oda idegesen. -Eszter kész vagy mááár???????

Kezdett eluralkodni rajtam a káosz. Talán, ha nem lett volna előbb ez a kis "poénkodásunk", -amit tényleg nem rosszból vágtunk egymáshoz- akkor rá se jöttem volna, mire is ez a nagy sürgés-forgás a hatodik emeleti lakásunkban. Örülök, hogy itthon akadtam ki, és nem épp a stadionban, befelé menet. Kicsit se lett volna gáz. 

Miután Eszter bevágtatott a fürdőbe, hogy megcsinálja a "rohadt bonyolult" sminkjét, addig én csak a szekrény előtt álltam, mint Dóczban Szent Ferenc. Fogalmam sincs, mit vegyek fel. Máskor már hetekkel előtte tudom, mit fogok felvenni az adott alkalomra.

Miután meguntam a sokadik hisztirohamom öt percen belül, az egyszerű, de nagyszerű farmer-blézer kombóra esett a választásom. Eszterrel majdnem ugyanúgy néztünk ki, de mégsem. Mindig is így volt, amióta világ a világ. Amennyire hasonlítottunk, annyira nem is. Mikor kimentem a szobámból, a kis lighti sminkemmel, -mert balfasz is vagyok, meg nem is nagyon szeretek sminkelni- tudták a lányok, hogy jobb, ha nem is szólnak hozzám. Telefonomat bújva, a kanapé egyik sarkában ettem meg a salátát, ami nem is volt annyira "zöld ízű".