ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

viszlát egy hónap múlva

És eljött a hétvége legszarabb pillanata. A Fasiszta Szekta apraja marad, nagyja pedig megy haza. Ha van program, amit nem vártunk ezalatt a cirka három nap nap alatt, akkor az ez. Bár nem is baj, hogy egy kicsit visszarázódunk a hétköznapokba. Ez a hétvége elég eseménydúsra sikerült...

Mielőtt elindultunk a reptérre, ejtettünk egy gyors késői ebédet otthon, mert nem volt kedvünk emberek közé menni. Attól, hogy Németországban vagyunk, a Szoboszlai név ugyanúgy ismert... jobb ötletnek tűnt az esküdtszék itthoni összeülése. Azt meg sem említem, hogy a bepakolásuk egyenlő volt a nullával, így azzal is kezdenem kell valamit. Én pakolok, ők főznek. Ezt hívják munkamegosztásnak nem??? egy pakol, öt főz... khhmm

Szerencsére Dominik nem élt a lehetőséggel, hogy kijön velünk, így délután lelépett, könnyes búcsút véve a lányoktól. -nem mondom kétszer hogy örömkönnyek... khhmm bocs csajok! -Nem is tudom, hogy fértünk be megint a két kocsiba. Én vittem Timonellát meg Eszterkénket, Zitaé lett Bisz meg Dóra.

-És mi lesz most, hogy lelépünk??? -kérdezi Timi érdeklődve.

-Őszintén? Nemtudom... 

-Elmegyünk, nem haza mész hanem hozzá, összejöttök, esküvő, gyerek, vén trottyok lesztek aztán kampó.

-Köszi Eszter, nem csalódtam!

-Tudom!

-De idióta vagy! Engem tényleg érdekel.

-Első terv, hogy holnap beérek időbe a kávézóba, ő meg megy edzésre egy körül. Ha nem jön be kávézni, akkor ötnél előbb nem találkozunk. Aztán kitudja... Lehet szépen lassan lekoptat, úgy, ahogy az annak a rendje.

-Jajjmár, ne csináld ezt!! Most miért nem adsz egy esélyt magatoknak? Elvégreee...

-Jó, tudom mi volt délután. De akkor is... Ezután a nap után persze hogy azt mondta, amit...

-Na itt befejezed! Kurvára nem olyan a Szoboszlai, mint az a geciláda Nándi volt. Én voltam a hülye, hogy nem vettem észre, mekkora egy elmebeteg, pedig az első percben megmutatta, milyen is valójában...

-Tudom, nem is a Nándis sztori miatt... egyszerűen félek az egésztől. Közel kerülni hozzá, aztán ha úgy alakul elveszteni...

-Haloooo, nem bőgve akarok hazamenni sis!!! -szólal meg hátulról Eszter.

-Jó, abbahagyom... Amint van valami úgyis szólok.

-Szóval akkor februárban Olaszba' folyt. köv.? -kérdezi Timi nevetve.

-MIIIIIII????????????? -zengett egyhangúan.

-Utolsó hétvége mindenkinek legyen szabad!!

-Ezt megtárgyaltuk! -zárom rövidre, mielőtt Zita és Bibi nekiállna kérdezősködni bármit is. Szülinapjuk lesz és már van néhány ötlet a tarsolyunkban... hehe

-Egy hónap! Mindenki viselkedjen ésszel!!! -intem óva őket.

-Okééé Anyuuuuuuu!!!!!

Hazafelé a reptérről megint elfogott az a magányos érzés... túl nagy volt a csend, így szabadjára keltek a gondolataim. Ezt gyorsan orvosolva azonnal nekiálltam kikeresni az autón drága egyetlen életszomorítóm telefonszámát.

-Na mi van Szoboszlainé? Néha napján eszedbe jutok?

-Úgy hallom, csiripeltek a kismadarak...

-Danesz spanomat felhívtam, biztos voltam benne, hogy a nagy romantikázás közben elhanyagolod.