ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

van még néhány pólóm

A N N A

-Akkor majd hazamész, visszajössz a többiekkel, aztán megint elmész??? -érdeklődik Zita. Még csak február közepe, de egy szabad hétvégém sincs májusban. Na jó, de. Az első... Akkor viszont be kell vállalnom a szombatot a melóban, hogyha a tizenkettedikei héten nem akarok dolgozni. Szerencsém van, hogy Frau Rose talált még másokat is a munkára, így nem sokat kell dolgoznom, de ha muszáj, akkor azt maxon kell tolni. 

-Hát, igen. A második héten otthon leszek. Vagyis szerdáig, aztán indulunk vissza a meccsre. Jó is így, hogy jövök velük, különben elhagyják egymást. 

-Jogos a felvetés... Amúgy az Ákos szülinapjára megy veled Dominik?

-Ezen gondolkodom... Nem tudom kinek tennék vele jót... -nézek rémült tekintettel, mire hatalmas nevetésbe kezdtünk, így lassan hajnali egy tájékán.

Ők a Baks család, a legnagyobb focifanatikusok. Nos, tudjátok... vannak a Kedveseim. Na hát Ákom-bákom édesapja, Pistike volt az egyik. Mindig is "utálták" mindketten Szoboszlait. Nincs mit ezen szépíteni, ez az igazság. Ne értsétek félre, örültek neki, ha gólt szerzett, vagy szépen szerepelt a válogatottban, de szerintük -mint sokan mások szerint is -csak egy túlsztárolt focista.

Ákossal szinte testvérként nőttünk fel. Csak három hónappal idősebb nálam, kiskora óta "focibuzi". Sok közös van bennünk. Néha ugyanolyan makacsok vagyunk és meg tudnánk ölni egymást, máskor viszont tűzbe mennénk a másikért. Ott voltunk egymás fontosabb pillanatainál, sikereinél, elért céljainál...

Kedvencem Ákombák egyik szülinapja volt, ami a Magyarország-Anglia meccs előtt volt. Nagyon fel voltam pörögve, hogy életemben először kijuthatok egy válogatott meccsre. Nekik ez nem volt újdonság, szinte már hazajártak a Puskásba. Akkor este hangzott el Pistikétől az a mondat, hogy

 "mit fogtok csinálni ott lányok? majd csak azt kiabálod végig, hogy Dominiiiik!!! add ide a mezeed!!!" 

Végülis nem sokat tévesztett, mert minden focista látványától szívrohamot kaptam, de azért a foci lényegesebb részére is tudtam koncentrálni. Na mindegy.

-De ugye tudnak róla??? -kérdezi Zita kérdően.

-Hááát... instán láthatták, mivel én már raktam ki egyszer-egyszer sztorikat. Meg ha anyán múlik, tudja mindenki. Igaz, februárban pont nincs semmi alkalmuk, de pont holnap mennek vacsorázni "csak úgy" céllal, tehát tudni fogják.

-Vidd őt is, ha akarja az Ákos. Tuti máshogy fognak viszonyulni hozzá.

-Remélem...

Jó reggelt Elvtársak, ébresztő fel! A kopasz kurva hétszentségit kipattanni az ágyból, mért, talán majd éneklek Maguknak, hogy vár a munka vár a munka vár, na! Pattanjanak ki az ágyból az Isten bassza meg, aztán minek dolgozni a kurva életbe!!

Ébredtünk ezzel a tudattal ezen a csodásan undorító, esős, szürke szerdán. Én mentem dolgozni nyitástól-zárásig ma is, holnap is; Zita meg tanulni megszakadásig. A maradék időmet pedig Dominikra, a pakolásra, és a szervezkedésre kell fordítanom. Ez komolyabb akció lesz, mint az itteni. Meglepi Brúnó x Spacc koncert csak nekünk Zita miatt, F1 paddock fullextra faszomtudja milyen körbevezetés Bibi ajándékaként. Lesznek itt meglepetések kérem. Főleg, hogy a két szülinapos semmit sem tud.

Szerencsére a listám egyik pontját, Dominikot könnyen ki tudtam pipálni, ugyanis mindkét nap a kávézóban ült, és nagyjából csak az edzés idejéig nem "őrzött" engem. Miután pedig hazaértem, és nem épp Brúnóékkal vagy Timivel egyeztettem a hétvége eseményeit, vele hívásoztam.