ᴍᴇʀᴛÜɴᴋ ɴᴀɢʏᴏᴛ Áʟᴍᴏᴅɴɪ~ ꜱᴢᴏʙᴏꜱᴢʟᴀɪ ᴅᴏᴍɪɴɪᴋ ꜰꜰ.

ennek így nem lehet vége...

11:21

hrgr_annaaa el vagy tűnve, minden oks?

16:57 

hrgr_annaaa domi, ugye nincs semmi bajod???

18:43

hrgr_annaaa dominik vedd már fel a kibaszott telefont!!!

23:19

szoboszlaidominik "státuszom élő, de én nem élek" 

-Hova a faszomba indulsz vasárnap este negyed tizenkettőkor???? -kérdezi Zita a szobájából kibotorkálva. Próbáltam halk lenni, de ez sose megy ha ideges vagyok.

-Dominikhoz, ugyanis valami kurvára nem kerek, és kibaszottul rossz az előérzetem.

Azt hittem sose érek oda a három utcányira lévő lakcímre. A kaputelefon csodálom hogy nem esett szét, amilyen erővel nyomkodtam a gombokat. Elképzelni se tudtam mi lehet...

Az ajtón úgy dörömböltem, mintha a TEK akarta volna betörni. 

Az ajtó túloldalán rémisztő látvány fogadott. Vagyis hogy pontosítsak, egy cirka három napja huszonnégy órázó, lelkileg full gatya Szoboszlai Dominik fogadott.

-Nem fog menni... -állt az ajtóban, mintha megijedt volna tőlem. Ebből az épp csörgő telefonja szakította ki -Várj Matyi, mindjárt visszahívlak.

-Dominik! Mondd már el mi történik, mert nagyon nem értem, és kibaszottul aggódok!

-Én... Én... ne haragudj, de nem bírok így a szemedbe nézni...

-Dominiiiik, mondd már! Ne hagyj találgatni! 

-Adj egy kis időt kérlek...

-Én adnék, sőt, segítenék is megoldani, de ha nem mondod el, nem tudom mit csináljak... -kezdtem nagyon kiborulni, de büszke vagyok magamra, amiért viszonylag higgadt maradtam, és nem üvöltöztem vele.

-Nem fogtam fel még mindig... -vett egy mély levegőt, azonban telefonja megint csörögni kezdett. Donatella.

Igazából normális helyzetben nem érdekelt volna a hívás, ugyanis nem tudhatom, mi ügyben kereshette. Lehetett bármi baj is... igen, én ilyen naív is vagyok...

De most... csak egy dologra tudtam gondolni...

-Többre mentünk volna, hogyha már tegnap elmondod... hagyok neked időt, ne aggódj... csak nehogy többet, mint amit képzeltünk... Őszinteség mi? 

-Nem csaltalak meg, főleg nem Donatellával!!!

-Akkor??? Kár is szépíteni Dominik... Mit bánom Én, mit csináltál... Az se érdekelne, ha tényleg megcsalnál vele... egy dolog szomorít el teljesen... hogy hazudtál... és nem mondtad el... két napja biztos... és ez vajon mióta mehet... Elhiszem, hogy nem tudsz a szemembe nézni... csak azt nem tudom, akkor miért csináltál bármit is... -és ezzel a lendülettel kivágódtam az ajtón, és mentem, ameddig csak bírtam.

-A KURVA ÉLETBEEEE!!!! -hallottam messziről még egy hatalmas ordítást -itthagyott Matyi bazmeg Ő is!!! Én ezt nem fogom túlélni!!! AAAAAAA

Beleégtek a fülembe ezek a távolról hallott mondatok. Az igazságot nem tudtam meg, ehelyett még Dominikot is elvesztettem. Az arcomra fagyott az összes könny hazáig a hideg utcán.