A néma és a lélektelen - MinSung f.f.

10.rész - Néhány titkot nem szabad a szőnyeg alá seperni

-Kollaborálnál velem ebben a páros munkában? - Nos, az, hogy Lee Minho egy hatalmas meglepetéssel kezdte Han Jisung napját, az enyhe kifejezés lenne. Jisung egy ideig döbbent csendben figyelte az előtte kínosan egyik lábáról a másikra álldigáló idősebbet, mikor végül kezdeti sokkját feldolgozva elmosolyodott és kedvesen bólintott egyet az említett felé.

Jisung számára a kapcsolatuk nem kezdődött a legfényesebben, még annak ellenére sem, hogy egyetlen egy olyan dolgot sem tett az idősebb, ami ne lett volna megbocsájtható, de a néma fiú, amilyen nyugodt természet volt, különösebben meg sem sértődött a történteken. Viszont azt le kell szegezni, hogy Minhot feledtébb furának és kissé gorombának tartotta az elején, sőt, kissé még félt is tőle, mára viszont már csak a legelső volt a jellemző az idősebbre. Mostanra Jisung azt vette észre, mintha Minho ténylegesen törődne vele és ráadásul a megfelelő módon. Nevetett és viccelt, mikor nevetni és viccelni kellett; aggódott és kérdezett, mikor aggódni és kérdezni kellett; és törődött, amikor törődni kellett Jisunggal. Ezt pedig Jisung mindennél jobban értékelte, bár még mindig egy méteres fal húzódott a két fiú között, amit eddig egyikük sem próbált ledölteni.

-Köszönöm! - Sóhajtott egyet megkönnyebbülten az idősebb. - Nem is tudod mennyire aggódtam, hogy esetleg, tudod... nem-et mondasz. - Jisung akkor csak bólogatni tudott Minho szavaira, jelezvén, hogy figyel, mivel kezeiben egy méretes dobozt cipelt. Minho csak ekkor figyelt fel erre a tényre, mire eddig vidámságában megemelkedett szemöldökeit összeráncolta. - Amúgy mit viszel abban? - Pillantott kíváncsian a dobozba és mikor a táncosok cipőit fedezte fel bennük, Minho egyből kiszakította a fiatalabb kezeiből azt. - Ne hagyd, hogy ugráltassanak azok a szemetek! - Szinte morogta a szavait, annyira mérgesenek érezte magát hirtelen. Még azt sem vette észre, hogy Jisung tekintete erre egy kicsit ijedtre fordult és gyorsan a telefonjáért nyúlt, hogy valahogyan kommunikálni tudjon Minhoval.

"-Ugyan, ez semmiség, szívesen segítek."

-Konkrétan csak kihasználnak és szarként bánnak veled.

"-Ez nem igaz."

-Akkor miért hallom az ellenkezőjét Binnitől és Hyunjintól? - A néma fiú tekintete erre még ijedtebb lett. - Igen, beszéltek róla, hogy néha miket csinálnak veled mások. Kérlek, ne hagyd ezt, valahogyan csak tudsz ellenkezni. Nem csinálhatnak azt veled, amit csak akarnak. - Minho idegesen kezdett lépkedni a tánc termek felé, haragjában teljesen megfeledkezve a mellette ijedten, szinten már rohanó Jisungról, kinek telefonján egy egyszerű üzenet volt "Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget hyung!". De Minho nem figyelt rá. Az agyát egy pillanat alatt lepte el a harag vörös ködje és még csak azt sem érzékelte a külvilágból, hogy a mellette rohanó kisfiú többször is megrántotta a karját. Egészen a céljáig mérgesen magában morogva lépkedett és mikor belépett az ominózus terembe, mérgesen a földre dobta a kezében tartott dobozt, így az egy hatalmasan csattant a faparkettán, minden ott tartózkodó figyelmét Minhora és a mögötte, szinte már a félelemtől remegő Jisungra irányítva. - Halljam, ki volt az?

-Hyuuung... - Fordult felé az egyik srác, arcán egy zavart mosollyal. - Igazán nem kellett volna megerőltetned magad, Jisung megoldotta volna...

-Szóval te voltál az? - Minho olyan dühösen nézett a nála látszólag fiatalabbra, hogy hirtelen az egész helyiségben megfagyott a levegő. A társaság egy része ijedten méregette Minhot, míg a másik része - látszólag megvetően - Jisungra pillantgatott, mire az említett csak még inkább hyungja mögé bújt, a remegése pedig fokozódott.

-Ugyan már hyung... mindig Jisung pakol el utánunk...

-Szokjatok le erről.

-Mi?