Minho akkor a mosdóban, Jisunggal a karjaiban, alig tudta felfogni, amit a képernyőn olvasott. Észrevette, hogy már egy ideje nem volt minden rendben a fiatalabbal, de közel sem számított ilyen megrázó, már-már hányingert keltő fordulatra. Összeszorult a szíve, ahogy arra gondolt, hogy a néma fiú eddig egyedül szenvedett ezzel az egésszel és tudta, ha Jisung megadta neki a bizalmat, hogy neki árulta el először, akkor a helyén is kell, hogy kezelje a helyzetet és segít, ahogy tud. Az első és legfontosabb az volt, hogy a többiek is tudjanak erről és bár Jisung erőször vonakodva fogadta az ötletet, Minho biztató szavai addig vezettek, hogy most az érintett lakásán ült az egész csapat, Seungminnal és Felixxel együtt.
Jisung halkan pityergett, a kanapén összehúzva magát, míg Minho mellette ülve, támogatóan simogatta a hátát. Egy titok, mínusz...
-Szóval... - Ráncolta gondterhelten a szemöldökeit Chan, a társaság legidősebbje. - Próbáljuk a dolgokat összefoglalni és... előre is bocsánat Jisung, nem akarlak tovább traumatizálni, csak így... ez most olyan hirtelen volt, hogy felfogni nem tudom normálisan. - A helyiségben mindenki egy emberként pillantott a néma fiúra, aki erre -ha lehet- még kisebbre összehúzta magát, majd bizakodóan bólintott egyet Chan felé.
-Szóval van ez a srác, aki már két hónapja zaklat téged üzenetekben. - Kezdte el Changbin, Jisung pedig megerősítően bólintott egyet. - Ahogy látom egyre jobban eldurvult a dolog, szegényem, miért nem szóltál róla? - Changbin nem bántásból tette fel a kérdést, Jisung mellkasában viszont egy fura, szorongató érzés keletkezett erre. Ahogy egy újabb sírás roham fenyegette, Jisung ajkai megremegtek és egyenesen Minhora nézett, abban a reményben, hogy ő érteni fogja belső problémáját. És szerencsére nem csalódott.
-Tudod, hogy az ilyen esetek nem olyan egyszerűek Bin. Sungie valszeg rettegett és ezért nem szólt róla, gondolom amiatt is aggódott, hogy esetleg terhet ró ránk.
-Ahj... édesem. - Sóhajtott szomorúan Chan. - Most szeretném kijelenteni és remélem, senkivel nem fog ilyen történni csak biztonsági okoból mondom, de ha bárkinek bármilyen problémája lesz a jövőben, egyből keressen meg minket. Nincs értelme palackba zárni az ilyen dolgokat, mert hosszú távon csak rongálnak. - Mindenki egyetértően bólogatott, majd Hyunjin szólalt meg.
-Pontosan mivel is fenyegették akkor?
-Ahogy én értelmeztem... - Szólalt fel ezúttal Minho. - Az illetőt az kezdte el zavarni, hogy először Hyunjin, majd Changbin, aztán mind felkaroltuk Sungiet. Nem láttátok múltkor a táncosok arcát, mikor kiosztottam őket. Még képesek voltak ők megvetően nézni Sungiera, csak azért, mert megvédtem egy dologban, amiben egyértelműen ő volt az áldozat.
-Igen, ezt el tudom képzelni. Sajnos sok hülye is van az egyetemen. - Érvelt Felix.
-Azt akarta, hogy Jisung távolodjon el tőlünk, különben ha nem, akkor megoszt valami videót, amit gondolom Sungie nem akar, igaz? - Az érintett csak bólintott Minho szavaira és mintha csak a mentsvára lenne, úgy kapaszkodott az idősebbe.
-Nem néztük meg a videót rád tekintve, esetleg el akarod mondani, hogy mi van benne, vagy inkább hagyjuk? - Changbin szavaira Jisung egy pár percre lefagyott, majd egy kis gondolkozás után magához vette az eddig nem használt füzetét és írni kezdett, majd Minho kezébe adta a tárgyat.
-"Amikor még csak gólya voltam a gimiben, egy felsőbb éves kikezdett velem. Egy nap a suliban az öltözőben arra akart kényszeríteni, hogy..." khm... "hogy orálisan elégítsem ki. Életem legmegalázóbb jelenete ez a mai napig, pedig maga a dolog nem történt meg és sajnos videó és készült róla." Jesszusom... ezek szörnyek. - Szorította jobban magához a csendes fiút.
A kicsiny nappali pár percre csendbe burkolózott. Mindenki lefagyva figyelte Jisungot, aki erre ismét sírásba kezdett és ha lehet, még jobban a közelében lévő Minho mellkasába bújt. A néma fiú rettegett attól, hogy mit fognak ezek után gondolni róla többiek. Annyira szerette mindegyikőjüket, még Seungmint is, pedig alig ismerte. Jisung számára élete fénypontjai voltak.
-Semmi baj Jisung. - Oldotta fel a megfagyott légkört először Chan, majd a többiek is kedves mosollyal az arcukon közelebb mentek a néma fiúhoz. Az egész társaság a kanapé előtt kuporgott a puha szőnyegen és úgy néztek Jisungra, mintha igazán számítana és értékes lenne. Ekkor a néma fiú hatalmas ígéretet tett magában: Egyszer a saját számmal fogom elmondani nekik, hogy mennyire szeretem őket!
Miután Jisung sírása csillapodott és mindenki szépen lassan felfogta a történteket, a szoba egy kis időre, ezúttal kellemes csendbe burkolózott. Csak Minho halk, kedves mormolását lehetett hallani, miközben finoman simogatta a fiatalabb fiú hátát. Minho elképzelni nem tudta, hogy milyen rossz lehet egy ilyen dolgot átélni. Nem elég a múltban történt trauma, mások még fel is hánytorgatták azt és fenyegették vele Minho drága Sungieját. Megölöm őket.
-Ahj... - Sóhajtott egyet a csapat legidősebbje. - Még az a szerencse, hogy a srác volt olyan hülye és egy az egybe az arcát felvállalva írt neked. Most egyszerűen csak megyünk és feljelentjük a rendőrségen és kész, na aggódj, nem lesz gond. - Chan szavaira a néma fiú szemei elkerekedtek és gyorsan leírt valamit a füzetébe, majd felmutatta azt.
"-Többen vannak. Mi van, ha visszavágnak valamivel?"
-Ez valóban egy kis rizikó, de ezt még mindig jelenteni kell Jisung. Ha szépen mindent elmondunk a rendőrségnek és megmutatod nekik a telefonodon az üzeneteket, akkor azonnal intézkedni fognak és kiderítik, hogy kik vannak még benne ebben az egészben és ha esetleg... feltöltenék valahova a videót, mi ott leszünk neked akkor is. De kérlek, jelentsd fel őket, ez nem mehet így tovább és ennél jobb megoldás nincs.
-Max elgyepálom őket. - Vonta meg a vállát lazán Minho.
-Minden meg fog oldódni, anélkül, hogy bárki megsérülne lelkileg vagy... - Nézett Chan ekkor nyomatékosan Minhora. - fizikailag.
-Ugyan már! Megérdemelnék... mindegy. - Dőlt hátra duzzogva, mire Jisung arcán végre egy őszinte mosoly jelent meg, ahogy az idősebb duzzogó arcát figyelte. Amilyen lélektelennek tűnt a kapcsolatuk elején a táncos, olyan vicces lett a végére. Minho sokszor valójában csak egy nagyra nőtt, csínytalak gyerek volt.
-Szerintem a legjobb, ha még most elintézzük Jisung. - Nézett ezúttal a néma fiúra a társaság legidősebb tagja, miközben bíztatóan elmosolyodott felé. Jisung szíve fájdalmasan vert a mellkasában, miközben arra gondolt, hogy miért nem merte már a legelején elmondani ezt az egészet a többieknek.
...
A rendőrség közel sem olyan volt, mint ahogy Jisung elképzelte. Közel sem tűnt olyan ridegnek és ijesztőnek, sokkal inkább barátságos volt a légkör, még az őket kikérdező tiszt is kedvesen, bíztatóan mosolygott feléjük, miközben részletezték a problémát. Viszont mindezek ellenére a néma fiú kissé feszülten üldögélt a széken, próbálta minél kisebbre összehúzni magát. Soha nem szerette a zsúfolt helyeket, a rendőr kapitányság pedig valami extrém módon tele volt emberekkel és mindenki hangyaként rohangált ide-oda. Nehéz volt ez az egész, Jisung viszont hosszú idő óta most először mert remélni és bízni. A mögötte álló Minho kedvesen a vállain tartotta kezeit, ezzel kellemesen földelve a feszült fiút, míg Felix mellette ült egy másik széken, és a felé eső kezét szorongatta. Chan és Changbin társalogtak a tiszttel Jisung nevében, míg Hyunjin Seungminnal együtt kissé külön állva figyelték meg a dolgokat.
-Már csak az Ön beleegyezése kell Jisung. Fel szeretné jelenteni a zaklatóit? - Jisung ekkor már nem félt semmitől és határozottan bólintott a férfi felé. - Akkor kérem, írja alá itt és végeztünk is.
...
És Jisung csak még hálásabb volt a barátainak, főleg Minhonak, aki az utóbbi fél napban folyton mellette volt és támogatta. Changbin meghívott mindenkit egy kellemes, esti grillezésre egy közeli étterembe és természetesen senki nem tudott egy ilyen ajánlatra nem-et mondani. Jisung hálás volt és öröm könnyekkel a szemeiben nézett a barátaira, miközben Minho csendesen vigasztalta.
És Minho is hálás volt a mai napért, mert a rejtélyes köd végre feltárt előtte egy titkot.
ESTÁS LEYENDO
A néma és a lélektelen - MinSung f.f.
Fanfic"Minho manapság már nem az igazi. A rugalmas, táncra edzett test mára már feledésbe merült. Egyszerű buzgóság vagy kiégés? Erre senki nem tudja a választ, hogy miért, de Minho már nem a régi. A feledhetetlen tehetségű táncos bezárkózott és a maga ud...
