Jisungnak fájt a torka, olyan hangosan is ijedten kiáltotta el magát miután meglátta a mosdóban Felixet, aki látszólag nagyon rossz bőrben volt. Az egész mellékhelyiség a csípős gyomorsav jellegzetes szagában úszott, Felix szemei vörösek és könnyesek voltak; vékony, meggörnyedt alakja gyengén ült a baktériumoktól telt padlón. Jisungban ekkor teljesen elvesztek az eddigi gátlásai.
-Jézusom! Felix! - Sietett a nála egy nappal fiatalabb fiúhoz, hogy lekuporodjon hozzá, térdei fájdalmasan csattantak a fehér csempén, de akkor látszólag ez se érdekelte. Enyhén ijedten könnyes szemekkel kapott elő táskájából egy adag nedves törlőt és elszántan kezdte el a hidrogén szőke hajú fiú arcát letisztítani. - Mond, hogy csak rosszul lett a gyomrod, kérlek! Nem akarok még egy ilyet látni. Tudod milyen szörnyű ezt kívülről nézni? Olyan vékony vagy! - Jisung lassan már a sírás szélén állt, kétségbeesetten próbálta Felix pofiját minél reprezentatívabbá tenni.
Eközben a fiatalabb továbbra is sokkoltan, elkerekedett szemekkel nézett a néma fiúra. Több kérdés is volt a fejében, de kettő igazán lényeges volt számára. Jisung mióta tud beszélni? És miért ilyen ijedt most? Az emberek különböző okokból, gyakran hányhatnak kicsi dolgok miatt is. Miért feltételez ez mögött valami nagyon rosszat?
-Ha beszélni akarsz valakivel én itt vagyok! Csak kérlek, ne engedd, hogy...
-Sung! - Felix kissé ingerülten csapta el a néma fiú kezeit magától és ugyan egy picit imbolyogva, de felállt a padlóról és a csapokhoz sétált, hogy egy kis vízzel felfrissítse magát.
-Lix... - Jisung továbbra is ijedten nézett a fiatalabbra. Feszülten játszott az ölében az ujjaival, térdei összeértek, úgy ült a sarkaira, miközben szemei enyhe könnyektől csillogtak. Felix - ugyan nem volt ez jellemző rá -, de valami nagyon rosszra gondolt ekkor. Annyira szívesen látta volna Jisungot így maga előtt valami más, jobb helyzetben. De álmodozni csak nem olyan rossz, ugye? - Lix!
-Te... - Felix enyhén morogva, feszülten túrt a hajába. - Mindig is tudtál beszélni vagy... mi a fasz ez az egész Sung? - Jisung ekkor megszeppenve elhallgatott pár perce. A fogaskerekek ezerrel forogtak a fejében. Ekkor jött csak rá, hogy olyan nagyon meg volt ijedve, észre sem vette a hangos beszédet, ami az ajkain kiszűrődött már egy ideje.
-Én...
-Jézusom... vagy csak velem nem beszéltél vagy... mi az isten? Komolyan? Ennyire utáltok mindannyian?
-Mi...
-Tudtam, hogy soha, sehova nem fognak normálisan befogadni, pedig annyira reménykedtem, érted Sung? Ezt nem hiszem el... - Ekkor Felixre tört rá a sírhatnék. - Vissza kéne mennem ausztráliába.
-Ezt az egészet félreérted Felix!
-Hogy érteném félre? Egész eddig néma voltál Jisung, most meg... Azt hittem, hogy te más vagy! Erre most ez... meg Minho...
-Felix, ezt te nem érted!
-Ugyanolyan rosszak vagytok Minhoval együtt. Nem is értem miért gondoltam azt, hogy rendes vagy. Tudod mit, pukkadjatok meg együtt! Megérdemlitek egymást! Megérdemled, hogy jól pofára ess és... - Hangos csattanás koppant vissza ekkor a csempézett falról. Felix végre elhallgatott, ezelőtti dühe teljesen szertefoszlott. Csak a könnyes szemű Jisungot látta maga előtt, akinek ajkai enyhén remegtek. Felix csak ekkor vette észre, hogy valami ismeretlen eredetű folyadék díszíti Jisung ruháját és haját. Valószínűleg megint szekálták a többiek, míg Felix magára hagyta az ebédlőben. Erre a gondolatra kellemetlenül megfordult a gyomra. - Te... - Óvatosan az arcához emelte egyik tenyerét, érezte, hogy a bőr alkalmatlanul bizsereg ott, ahova nem rég egy jókora pofont kapott az előtte álló szőkeségtől. Fájdalmas volt magának beismerni, de megérdemelte.
VOUS LISEZ
A néma és a lélektelen - MinSung f.f.
Fanfiction"Minho manapság már nem az igazi. A rugalmas, táncra edzett test mára már feledésbe merült. Egyszerű buzgóság vagy kiégés? Erre senki nem tudja a választ, hogy miért, de Minho már nem a régi. A feledhetetlen tehetségű táncos bezárkózott és a maga ud...
