Minho kedvtelenül ette a lassan hülő ramenjét, miközben Chan lelkesen mesélt neki valamiről - Minhoban nem igazán maradt meg, hogy pontosan miről -, Changbin pedig az asztal másik oldalán Jisunggal együtt dolgozott valamin. Minho és Chan tudta szerint ismét párba kerültek egy projektnél, tekintve arra, hogy Jisung és a többi hallgató között komoly gondok voltak a viszonyokat nézve. Changbin pár nappal ezelőtt lelkesen beszélt nekik erről ebéd közben, de igazából Minho akkor sem nagyon figyelt a mondandó lényegére. Valahogy nem volt kedve Jisungot maga előtt látni, de ezt hangosan kijelenteni már nem volt mersze, főleg, mikor a mai közös ramenezés előtt Bin oldalán megjelent a fiatalabb és valahogy... bűntudatot érzett hirtelen a gondolatai miatt. Elvégre Jisung soha nem ártott neki.
-Ezen a részen még csiszolnunk kell egy kicsit, de szerintem nem sokára jó lesz. Te mit gondolsz? - Pillantott kedvesen Jisungra Changbin, aki erre egy pillanatra eltátotta a száját, majd hirtelen a telefonjáért nyúlva gépelni kezdte a válaszát. Minho erre érdeklődően kezdte vizslatni a legfiatalabbat. Majdnem olyan volt ez az egész, mintha Jisung rendesen beszélni akart volna, aztán csak úgy hirtelen... észbe kapott? Minho sem tudta pontosan, hogy mire gondoljon.
Changbin mosolyogva olvasta el a telefon jegyzettöbjébe írt üzenetet, majd egy aprót bólintott Jisung felé. Ezután Bin elégedetten sóhajtott egyet és a laptopját lehajtva lelkesen vette maga elé a saját levesét.
-Na akkor... együnk! Nem árt egy kis pihenő. - Tolt Jisung elé is egy méretes adagot, aki erre vidáman csattogtatta össze evőpálcikáit párszor, majd enni kezdett.
-Amúgy... Minho! Megmaradt bármi is abból, amit már vagy fél órája magyarázok neked vagy... - Chan közelebb hajolt Minho felé eső füléhez és belesúgott. - Jisungot talán érdekesebbnek találtad?
-Mi?! Jézusom hyung! Nem! - Chan erre ijedten ugrott hátrébb, míg a Changbin és Jisung értetlenül pillantottak fel az ételükből. - Jesszus hyung! Nem vagy normális! - Chan erre védekezőleg megemelte kezeit.
-Jól van... de tudod, aki ennyire tagadja...
-Nem!
-Rendben...
-Komolyan hyung!
-Oké, elhiszem...
-Miről is van szó? - Kérdezte érdeklődve Changbin, Jisung pedig helyeslően bólintott hyungja szavaira, jelezvén, hogy őt is érdekli a kialakult szituáció. Minho érezte, hogy erre határozottan zavarba jön, annyira, hogy még a fülei is égni kezdtek és biztos volt benne, mostanra már teljesen ki is vörösödtek áruló testrészei.
-Minho szerel...
-Mondtam, hogy nem! Hyung! - Ugrott Minho hirtelen Chanra, befogva kotnyeles hyungja száját. - Folyton vájkál az életemben, hisz tudod Bin... - Nevetett fel zavartan, majd a tekintete Jisungra sodródott. A néma fiú csak lazán megvonta a vállát, majd ismét enni kezdett, látszólag már nagyon éhes volt és kimerült, erről pedig a szemei alatt húzódó méteres karikák határozottan árulkodtak. Most, hogy így jobban megnézte, a csapat legfiatalabbja ténylegesen nagyon fáradtnak tűnt. Persze, az egyetem mindig is fárasztó volt, de Minho általában csak a legvészesebb vizsgaidőszakokban szokott így kinézni. Minden rendben vele?
-Nagyon fura vagy mostanában... - Jegyezte meg Changbin, majd ő is visszatért az étkezéshez. Minho zavartan, közben kissé frusztráltan megrázta a fejét. Térj már észhez...
Ahogy mindenki visszatért az éveshez, az asztal kissé elcsendesedett. De a csend nem volt kínos és nehéz súlyú, sokkal inkább kellemesnek és pihentetőnek hatott. Nehéz heteken voltak túl az egyetemen. A három zeneszerző már egy ideje folyton csak a páros projekteken dolgozott, Changbin és Jisung egymással, míg Chan egy másik felsőbb évessel, Minho pedig igyekezett visszaszokni a napi szintű intezív testmozgáshoz. Bár a teljesítménye egy év kihagyás után sem lankadt, Minho érezte, hogy a fizikuma kissé meggyengült. Hamarabb elfáradt az edzésekkor és többnyire minden nap végén erős izomlázzal küszködött. Ennyi megpróbáltatás után a társaság mindegyik tagja csak örülhetett, hogy a nap végén barátok között vacsorázhatott egy kellemes, meleg helyen.
ESTÁS LEYENDO
A néma és a lélektelen - MinSung f.f.
Fanfic"Minho manapság már nem az igazi. A rugalmas, táncra edzett test mára már feledésbe merült. Egyszerű buzgóság vagy kiégés? Erre senki nem tudja a választ, hogy miért, de Minho már nem a régi. A feledhetetlen tehetségű táncos bezárkózott és a maga ud...
