Minho fáradt tekintettel vizslatta a vele szemben vigyorgó Chant, aki ezelőtt már vagy húsz percen keresztül csak arról vizslatta, hogy milyen volt tegnap este Jisunggal kettesben, és még tovább is húzta volna a dolgot, ha az emlegetett meg nem jelenik, egy szintén nagyon gyanúsan Minhora vigyoró Changbinnal. Látszólag tegnap este Chan nem csak rásózta Jisungot Minhora, de még Binnek is kotyogott ezt-azt. Csodálatos... Gondolta Minho egy nagyot sóhajtva, mikor két legjobb barátja továbbra is ördögi mosolyokkal vizslatva pillantgattak rá, míg Jisung elmélyült valamiben a telefonján. Ahogy Minho tekintete hosszabb időre elidőzött a legfiatalabbon, akkor vette észre, hogy Jisung szemei alatt a tegnapinál még méretesebb karikák húzódtak, és, ahogy már hosszú percek óta a telefonját vizslatta, a kezei enyhén remegni kezdtek.
-Minden rendben? - Szakította ki saját magát a transzból, érdeklődve vizslatva a néma fiút, aki erre ijedten felkapta a fejét, majd megenyhülve bólintott egyet és kikapcsolta az ominózus készüléket. Minhot ekkor Chan és Changbin vihogása sem zavarta a háttérben, tudta jól, hogy rajta nevetnek, viszont sokkal jobban zavarta Jisung állapota. Valami baj van.
Minho tegnapi sétájában Jisunggal egyébként semmi különös nem volt. Jisung csendesen lépkedett mellette, Minho pedig kínosan azon gondolkodott végig, hogy mégis mondani kéne valamit? Vagy egyszerűen csak maradjon csendben? A csendben maradásnál maradt végül, ugyanis mire kitalálta volna, hogy mi lenne a jobb, már meg is érkeztek Jisung ideiglenes otthonához. A fiatalabb egy kedves mosollyal és meleg öleléssel búcsúzott el tőle, amire akkor Minho nem éppen tudott reagálni. Egy ideig még zavartan figyelte a már bezárult ajtaját a társasháznak, majd mikor végre kilépett önnön transzából, zavartan haza ment. Később még kapott egy kedves üzenetet Jisungtól, amiben már szavakkal is megköszönte az idősebbnek, hogy haza kísérte, Minho pedig továbbra is zavartan válaszolt egy "nincs mit"-tel. Őszintén, valamilyen fura oknál fogva továbbra sem tudta, hogyan kéne kezelnie a néma fiút. Jisung körül amilyen imádnivaló volt a légkör, annyira volt egyben keserű és titokzatos is. Minho úgy érezte, mintha két méteres fal is lenne közöttük, amelyek egyikéért Jisung, a másikért Minho gátlásai feleltek. Illetve Hyunjin...
Chan és Changbin halk nevetése továbbra sem szűnt meg, Minho viszont ekkor realizálta, hogy azokban a percekben ez egyáltalán nem zavarta. Sokkal érdekesebb volt inkább magán, Jisungon és a tegnap estén agyalnia és úgy is tett, csendben ezen morfondírozott, miközben unottan görgetni kezdte a telefonján a hosszú listát, amin az összes egyetemmel kapcsolatos teendője volt. A francba... keresnem kell még valakit, aki kollaborál velem.
Ahogy Minho körbenézett a kis társaságon - leginkább Jisungon -, hirtelen eszébe jutott, mennyire örül, hogy akkor nem volt ott Hwang Hyunjin. Minho valahogy most jobban utálta Hwang Hyunjint, mint azelőtt.
...
És bár amikor a barátaival volt legtöbbször nem is volt ott Hwang Hyunjin, sajnos az órái nagy részében sok időt kellett töltenie a fiatalabb fiúval. Mivel Minho kihagyott egy évet a tánc szakon, így egy évfolyamot lejjebb is csúszott, pontosan Hyunjin évfolyamába. Minho az órák nagy részében próbálta ezt a tényt figyelmenkívül hagyni, úgy döntött, hogy inkább minden koncentrációját az órákra fordítja, mint hogy azon bosszankodjon magában, mennyire idegesítő Hyunjin.
Természetesen ez csak Minho szemszögéből volt így. Bár az tény volt, hogy az iskola első évében Hyunjin nem éppen volt a legbarátságosabb diák, mostanra ez teljesen megváltozott. Sok tényleges barátja nem volt, de mindenkivel igyekezett mindig kedvesen viselkedni és saját energiáit beleölve segített annak, aki megkérte rá. Minhora ez soha nem volt igaz. Bár ő maga is igyekezett mindig normálisan viselkedni a többi hallgatóval, Minho többnyire mindig mogorva volt az ismeretlenekkel szemben és kizárólag csak akkor segített valakinek tovább fejlődni, ha egy oktató megkérte rá. Tulajdonképpen nem sokan fordultak hozzá segítségül, azért, mert féltek Minho tekintetétől, amit általában mindig magán hordott. Nem lehetett ezért hibáztatni, egyszerű védekezési mechanizmus volt. Minden introvertált máshogy kezelte az ismerkedéssel egybekötött szorongást és bár vannak olyan emberek, akik szimplán csak félénkek vagy kissé ügyetlenek emiatt, vannak olyanok is, mint Minho, akik egy olyan állarcot öltöttek magukra, ami megfélemlítette a körülöttük lévőket.
Minho épp fáradtan és elcsigázottan csoszogott abban a melegítőben és pólóban, amit általában a tánc gyakorlatokra hozott magával. A mai edzés után annyira fáradt volt, hogy már nem is volt kedve átöltözni, egyszerűen csak mindenét belegyömöszölte táskájában és egy nagyot sóhajtva határozott úgy, hogy bár izzadtan, büdös ruhákba, de haza megy így, és otthon ledől.
Ezekkel a tervekkel a fejében lépett volna ki a teremből, mikor Hyunjin halk pusmogását nem hallotta a helyiség egy eldugott sarkából. Minho nem tudta megállni, hogy ne kíváncsikodjon, egyből odébb lépett, ezáltal tökéletes rálátása volt a történésekre. Hyunjin társaságában egy nagyon csinos lány volt, akit Minho nem ismert, sőt, biztos volt benne, hogy még soha nem látta az egyetem területén. A lány kedvesen Hyunjin vállain tartotta finom kis kezeit, míg a fiú sajátjait a lány derekán tartotta szorosan. Valamiről halkan diskuráltak, majd mikor egy apró szájra puszit váltottak, a lány eltávolodott és elhagyta a termet.
Minhoban valami ismeretlen harag és sértettség uralkodott. Olyan tekintettel vizslatta Hyunjint, hogy azzal talán majdhogynem képes lett volna ott helyben ketté vágni az említett fiút. Minho maga sem értette teljesen, mi ez a hirtelen jött harag, de határozott léptekkel a meglepett Hyunjinhoz sietett. A magasságkülönbség miatt a kialakult szituáció rémesen vicces lett volna, csakhogy azt Minho testalkata erősen ellensúlyozta. Még egy év kihagyás után is, az idősebb kerete lazán nagyobb volt, mint Hyunjiné.
-Mi az h... - Kezdte volna kedvesen a fiatalabb, amit Minho dühösen félbe szakított.
-Hogy teheted ezt Jisunggal?! - Kérdezte dühösen, szemei csak úgy szórták a szikrákat a fiatalabb felé.
-Hogy érted hyung? - Kérdezett vissza zavartan.
-Te és Jisung... ő szeret téged, te meg ezt teszed vele? Ki ez a lány és miért csókolgatod, ha ott van neked Jisung?
-Mi van?! - Emelkedett meg Hyunjin hangneme. - Hyung, mi a...
-Komolyan, hogy vagy erre képes? Nincs azzal semmi gond, ha kiszerettél belőle, de akkor legalább szakítottál volna vele rendesen! Nem kéne megcsalni a háta mögött, nem ezt érdemli! - Minho nem értette honnan jött a határtalan mennyiségű harag. Látszólag jobban törődött - még tudtán kívül is - Jisunggal, mint bárki más. Pedig alig tudott a néma fiúról valamit.
-Hyung ezt félreérted...
-Mit értek félre?! Talán színésznek készülsz és valami darabot gyakoroltál azzal a lánnyal?
-Nem... Hyung, kérlek hallgass meg. Félreérted... - Kuncogott az orra alatt, mire erre Minho tekintete fordult zavartba. - Nem vagyok együtt Jisunggal, ő szimplán csak az egyik legjobb barátom az egyetemen. És Jisung tudja jól, hogy az a lány, akit velem láttál, a párom, már vagy három éve.
-Hát de... mindenki előtt etetett téged tegnap este a saját ételéből és annyira közelinek tűntetek egymáshoz és úgy nézett rád, mint ahogy másra addig nem.
-Rád is úgy néz, ahogy másra addig nem. - Közölte lazán a tényt Hyunjin. - Figyelj, én értem, hogy Jisunggal néha úgy viselkedhetünk, mint egy pár és egymás között még viccelődünk is ezzel, de tényleg nem vagyunk együtt. Még csak azt sem tudom, hogy mik a preferenciái, már ha érted, hogy mire gondolok. Tudtom szerint még soha nem volt együtt senkivel.
-De...
-Aranyos tőled, hogy ennyire aggódsz érte, tudod? - Mosolyodott el kedvesen a fiatalabb. - Alig vannak barátai, főleg olyanok, akik kiállnak érte. Jesszusom, annyira idegesít, amikor látom, hogy mások kihasználják és piszkálják, és szegény míg vissza sem tud vágni érte. Örülök, hogy valaki szereti annyira, mint te, hyung. - Minho egy pillanatra lefagyott. Hogy szeretem? De... nem lehet. - De azért némileg kimutathatnád felé ezt kedvesebben is. Olyan ijedten néz néha rád.
-Fél tőlem? - Kérdezte enyhén kétségbeesetten, mire Hyunjin ismét felnevetett.
-Nem hiszem, hogy ténylegesen fél, de igen, szerintem néha határozottan megijeszted. Erős srác ő, nem kezd el rettegni másoktól olyan könnyen, de azért elég félénk.
-De hogy...
-Hogyan érd el, hogy ne féljen tőled? - Minhot annyira hirtelen érte a kérdés, hogy még bólintani sem tudott rá egyet. - A következő nagy projekthez egy zeneszerő hallgatóval kell kollaborálni, nem? Kérd meg, hogy legyen ő a párod ebben. Nagyon szép dalokat ír és biztosan szívesen fog segíteni. - Minhonak tetszett valamiért az ötlet.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A néma és a lélektelen - MinSung f.f.
Hayran Kurgu"Minho manapság már nem az igazi. A rugalmas, táncra edzett test mára már feledésbe merült. Egyszerű buzgóság vagy kiégés? Erre senki nem tudja a választ, hogy miért, de Minho már nem a régi. A feledhetetlen tehetségű táncos bezárkózott és a maga ud...
