-A picsába... - Minho idegesen pislogva próbálta magát összeszedni, miután frissen megébredve meglátta a Chan által hagyott üzeneteket és a hívásokat. Nem tudta, pontosan hogyan is kéne kezelnie a helyzetet és mit kéne válaszolnia, egyáltalán vissza kéne hívnia? Chant ismerve biztosan halálra izgulta magát Minho miatt, illene visszahívni. Minho viszont mélyen gondolkodott és próbált nem kétségbeesni.
Lassan már este kilenc múlt, kint teljesen besötétedett az égbolt. Ebben az időben Minho próbált olyan kifogásokat találni, mint "ilyen későn már nem illik senkit zaklatni, majd holnap beszélek vele", de ahogy haladt előre a gondolkodásban, úgy jutott hamarosan arra a következtetésre, hogy Chanról van szó. Annyira lelkiismeretesen végezte a feladatait, hogy sokszor nem is aludt az éjjel, szóval biztosan fent van, főleg, ha valaki olyanért aggódik jelenleg, mint Minho.
Fel kéne hívnom... Jutott a határozott következtetésre Minho, mire végre erőtt vett magán és a névjegyzékben gyorsan megkeresve barátját, a hívás ikonra nyomott. Alig kellett párszor kicsengenie, Chan már fel is vette.
-Te jó ég Minho! Nagyon remélem, hogy jól vagy és nincs semmi baj! - Hadarta el idegesen Chan, mire Minho csak zaklatottan nyelt egyet először.
-Szia hyung! Mint, ahogy írtam... jó, igazából nem vagyok beteg meg semmi, de tényleg rosszul éreztem magam, sajnálom. - Ezután mély hallgatás érkezett a vonal másik oldaláról, Minho pedig nem volt biztos benne, hogy folytatnia kéne e még a beszédet vagy inkább hallgatnia érdemes.
-Minho... szerintem most már határozottan kijelenthetem, hogy valami gond van. Én nem erőltetem, hogy mond el, de egy kicsit fura, hogy reggel még a halál küszöbén voltál, aztán elmentél Choi nénihez és onnantól többet se én, se Changbin nem láttunk. Ráadásul olyan fura vagy most, eddig nem ilyen voltál.
-Ezt, hogy érted?
-Olyan... olyan, mintha visszatért volna a régi Minho csak még... mintha te magad is csak most alkalmazkodnál ehhez. - Ezúttal Minho hallgatott el Chan szavait hallva. Valóban, már majdnem egy napja nem is foglalkozott a projektjével és még csak eszébe sem jutott. Valamit valóban megindítottak benne a történtek. Ennyire traumatikus lett volna, de hisz csak... Lehet az a gond, hogy eszembe jutatta azt a napot... - Minho... minden rendben?
-Őszintén szólva nem tudom hyung... össze vagyok zavarodva. - Chan erre egy aprót kuncogott.
-Megértem, én is össze vagyok zavarodva. Kár, hogy kihagytad a napot, sok fura dolog történt.
-Miért?
-Először is te, aztán Changbint is alig láttam egész nap. Már épp azon szitkozódtam, hogy mi lett veletek ilyen hirtelen, hogy kihagyjátok az órákat, erre nap végén megjelent Han Jisunggal maga mellett.
-És... hogyhogy vagy... mi?
-Én sem értem, de látszólag Bin most a szárnyai alá vette. Engem nem zavar, csendes srác, szóval... érted. - Minho csak bólogatni tudott a vonal végén, bár teljesen tisztában volt vele, hogy az idősebb ezt nem látja. - Figyelj... Minho. Örülök annak, hogy valamilyen formában ismét olyan vagy, mint voltál, de aggódom is. Csak annyit ígérj meg, ha úgy érzed, hogy borul minden és nincs senkid, akkor gyere hozzám, oké? - Minho mérhetetlenül hálás volt Chan létezéséért. Talán az első barátja volt mindig is. Azelőtt nem sokan fogadták el olyannak, amilyen és akkor jött Chan, majd Changbin és hirtelen sokkal színesebb és vidámabb hely lett a világ. Nem véletlenül.
-Persze hyung. - Mosolyodott el magában Minho és bár már azt hitte, itt fog végetérni a hívás, Chan még folytatta.
-Amolyan... "Ismerd meg Jisungot jobban, hogy kényelmesebben érezze magát köztünk" napot tartunk majd holnap. Mivel a beszélgetés nem az erőssége, így az állatkert mellett döntöttünk. Ha van kedved hozzá, akkor holnap délután egykor várunk majd az egyetem főbejáratánál. - Egy pillanatnyi csend, majd... - Kérlek gyere el.
ČTEŠ
A néma és a lélektelen - MinSung f.f.
Fanfikce"Minho manapság már nem az igazi. A rugalmas, táncra edzett test mára már feledésbe merült. Egyszerű buzgóság vagy kiégés? Erre senki nem tudja a választ, hogy miért, de Minho már nem a régi. A feledhetetlen tehetségű táncos bezárkózott és a maga ud...
