Enter the mind of a psychopath

II. Fejezet

Második napja vagyok itt. Meglepő módon sikerült túlélnem az első éjszakát. Senki nem ölt meg álmomban. Ez kissé megnyugtatott, és kezdtem egyre jobban biztonságban érezni magam ezen a helyen.
Mivel ruhát ugyebár nem hordhatunk itt, ezért nem is öltöztem fel, csak kipattantam az ágyból, majd egy alapos nyújtózkodás után útnak is indultam. Gondoltam megkeresem az ebédlőt, mivel már 2 napja nem ettem semmit. Még az igazi világban voltam, már akkor koplaltam. Aztán itt még felfogni sem volt időm a dolgokat, nemhogy enni.
Mihelyst leértem a lépcsőn, gondoltam szétnézek még előbb, s útközben pedig csak rátalálok a kajáldára.

- Chinatsu! Jó reggelt! - Karolta át a vállaim Arisu.

- Neked is! - Mosolyogtam rá.

- Merre mész?

- Hát étel után kutakodnék.

- Oh, pont jókor, én is most indulok kajáért. Erre gyere! - Biccentett.

- Veled mindig szerencsém van! - Nevettem fel.

- Igazad van. Szóval maradj a barátom. - Kacsintott.

- Barátod?

- Igen. Vagy te nem így gondolod? Szerintem lehetnénk azok.

- Nekem... nem igazán voltak barátaim. Mindig is egy introvertált típus voltam.

- Nos, akkor ezen most változtatunk. Igazán megtisztelő, hogy pont én töröm meg ezt a jeget.

- Tényleg megtisztelve érezheted magad.. nem mindenkinek adok ennyi bizalmat, mint neked. De csak, mert megmentetted az életem.

- Szívesen! - Borzolta össze a hajam. - Itt is vagyunk! Ott vannak a választékok, bármikor bármit ehetsz. Szolgáld ki magad bátran. - Paskolta meg a vállam.

Egy nagy sóhaj után elindultam az asztal felé. Elvettem onnan egy tányért, majd egy kis rizst pakoltam oda. Miután az evőeszközt is bebiztosítottam magamnak, egy üres asztalnál foglaltam helyet.

- Fogyókúrázol? - Állt meg előttem Niragi, épphogy elkezdtem enni.

- Megint te? - Tettem le a kanalat.

- Na, ne mutasd ki ennyire az örömöd! - Kuncogott.

- Mit akarsz?

- Csak enni jöttem. Egy ebédlőben mit is lehetne csinálni? De aztán megláttalak téged egyedül, árván. Gondoltam helyet foglalok én is. Persze, ha nincs ellenedre... - Húzta féloldalas mosolyra ajkait.

- Nincs... - Válaszoltam tömören. Nagyon jól tudja, hogy emlékszem a tegnapira, és élvezi, hogy úgy kell táncolnom, ahogyan ő fütyül. De nem sokáig fog ez így menni. Egyszer nekem is elegem lesz.

- Helyes! - Foglalt helyet velem szemben.

Próbáltam olyan gyorsan enni, amennyire csak tudtam. De azt nem értem, hogy mégis hová tűnhetett Arisu. 2 perce még itt volt, és gondoltam mellém fog ülni, de hát nem így lett. Helyette egy másik kellemetlen meglepetésben részesültem... ismét.
Azt a kevéske rizst, amit kitettem magamnak, úgy behabzsoltam, mintha 5 másodperc lenne az életem. Minél hamarabb szabadulni akartam ettől az idiótától. Amint az utolsó falat is útjára talált, felálltam az asztaltól és már indulni készültem.

- Már indulsz is?

- Van dolgom.

- Jó utat! - Vigyorgott. Megforgattam szemeim, majd elindultam kifelé.

- Te meg hová mész? - Állított meg Arisu.

- Te meg hol voltál? - Szegeztem felé a kérdést.

- Dolgom volt, és most jöttem vissza.